Az immunrendszer nem a szervezettől független önszabályozó-irányító működések együttese, hanem kapcsolatban van az idegrendszerrel, és a hormonrendszerrel (még ha ennek a kapcsolatnak nem is tárták fel minden vonatkozását).
A szervezet immunrendszerének az a feladata, hogy védelmet nyújtson elsősorban a külvilágból behatoló kórokozókkal szemben. Rendkívüli esetekben az immunrendszer a szervezet által termelt anyagok ellen is pusztítóan lép fel (ezek az autoimmun betegségek).
Manapság nem is képzelhető el egy beteg kivizsgálása vérsejtszámlálás és az úgynevezett vérkép meghatározása nélkül. A védekezésben elsősorban a fehérvérsejtek vesznek részt. A tudósok azt már felfedezték, hogy a fehérvérsejtek között vannak olyan speciális fajták, amelyek a szervezet immunvédekezésében főszerepet játszanak. És ma már a szervezet immunvédekezésének erejét számszerűen is meg lehet határozni ezeknek a sejteknek a vizsgálatával. Azt is kimutatták, hogy ezekre a fehérvérsejtekre hatnak a vérkeringésben levő hormonok, sőt, a központi idegrendszer bizonyos területei is.
A lelki tényezők hatása az immunrendszerre állatkísérletekben jól vizsgálható. Sokat hallunk és tudunk már a stresszről, ami valójában olyan lelki hatás, ami a szervezet működésének megváltozásában nyilvánul meg. A stressz a zsúfoltság, a magány, a zaj, a folyamatos fenyegetettség és még sok egyéb dolog nyomán alakul ki, és jelentősen hat az immunrendszer működésére. Fertőzések esetén befolyásolja a gyógyulás időtartamát és a speciális immun-fehérvérsejtek szaporodási képességét.
A magány hatása az immunrendszerre
A kutatók megfigyelték, hogy a partner elvesztése miatti szomorúság, a magány kedvezőtlenül hat az immunrendszerre. A statisztika azt mutatta, hogy az özvegyek megbetegedési és halálozási aránya jelentősen nagyobb a népesség átlagánál. Egy kutatócsoport az özvegyek immunsejtjeinek vizsgálatával foglalkozva megállapította, hogy az élettárs halála után két hétig még nem mutatkozott változás, de nyolc hét után már igen jelentős különbséget tapasztaltak az özvegyek és a házasságban élők immunsejtjei tekintetében. Az előbbi csoportban az immunsejtek száma növekedett.
Több mutatócsoport más körülmények között vizsgálta, hogy a magány miképpen hat az immunrendszerre. S megállapították, hogy a náthavírussal mesterségesen fertőzött, egyébként egészséges emberek közül a zárkózott, befelé forduló lelki alkatúak betegsége tovább tartott, és tüneteik is komolyabbak voltak, mint a nyitottabb embereké. Depressziós betegek vizsgálata azt mutatta, hogy az immunsejtek aktivitása jelentősen csökken. A depresszió eredményes kezelése során viszont az aktivitásuk feltűnően javult.
Az egyik amerikai kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az egyetemi hallgatók vizsga előtti szorongása miképpen hat az immunrendszerükre. A záróvizsga előtt állók vérében a mellékvesekéreg hormonmennyisége csökkent, ugyanakkor a nyiroksejtek – az egyik fehérvérsejt-féleség- száma jelentősen megemelkedett. Ez a jelenség az immunrendszer működésének gyengülésére utal. Több más csoport is végzett hasonló felméréseket a vizsgával kapcsolatban kialakult immun-változásokról. És lényegében az egymástól eltérő vizsgálatok ugyanarra az eredményre jutottak: az immunrendszer reagáló-képessége a vizsgált személyek többségében csökkent.
Boldogság = fokozott védelmi hatás
De azt is felfedezték, hogy ez a hatás fordítva is igaz. Vagyis ahogy a megterhelő lelki élmények és állapotok csökkenthetik az immunrendszer védekező képességét, úgy a kielégítő hangulat, a vidámság, a boldogság fokozza a védekező hatást. Ezzel magyarázható, hogy az elégedett emberek ritkábban betegek. És ha mégis, akkor sokkal gyorsabban gyógyulnak.
A pszicho-neuro-immunológia keresi a választ arra, hogy a lelki működés, illetve a magatartás befolyásolása mennyire segíthet egyes betegségek elkerülésében, megelőzésében. A hivatalos orvoslás szép lassan felfedezi azt, amit a természeti népek, illetve a távol-keleti gyógyítók kezdettől fogva tudtak: hogy a betegség legyőzésénél a test kezelése kevés. A lélek szerepét is figyelembe kell venni.
