Mit tudsz a karmáról?

 

„A karma az emberi szabadság örök érvényesülése. Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkből szövődik a háló körénk.”

Swarni Vivekananda

 

Olyan mint egy bumeráng. Minden gondolatod, szavad, cselekedeted visszaszáll előbb vagy utóbb. 

A karma cselekedet, tett ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye.

A karma fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká – s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. Ilyen értelemben nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenek döntenek életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések.

 

Az élet harmadik spirituális törvénye a Karma törvénye. "Karma": egyszerre jelenti a cselekedetet és annak kihatásait. Egyszerre ok és következmény, mivel minden cselekedet(ünk) hatásokat vált ki, amelyek ugyanolyan töltéssel visszatérnek hozzánk. Nincs a Karma gondolatában semmi szokatlan. Mindenki ismeri a szólást: "Ki mint vet, úgy arat." Nyilvánvaló, hogy ha boldog életet akarunk, meg kell tanulnunk a boldogság magvait vetni. A karma tehát magában foglalja a tudatos döntéshozatalt. Lényegében korlátlan a döntési szabadságunk. Létünk minden pillanatában a lehetőségek teljes köre, korlátlan döntés áll előttünk. E döntések némelyikét tudatosan hozzuk meg, más döntéseket nem tudatosan. A karmikus törvény megértéséhez és minél teljesebb alkalmazásához a legjobb út, ha tudatosítjuk pillanatról pillanatra meghozott döntéseinket.

 

Akár tetszik, akár nem, minden, ami e pillanatban történik, a múltban hozott döntések gyümölcse. Sajnos választásaink jó része nem tudatos, és emiatt nem is gondoljuk azokat döntéseknek - pedig azok. Akit megsértettek, valószínűleg megsértődik. Akit megdicsérnek, bizonyára kivirágzik és elégedettség tölti el. De gondoljuk csak át: ezek is választási lehetőségek közti döntések. Akit megsértettek, eldöntheti, hogy megsértődik-e. Akit megdicsérnek, ugyan-csak eldöntheti, hogy engedi-e hatni magára a hízelgést. Másképpen is megfogalmazhatjuk ezt. A legtöbb ember, bár korlátlan döntési lehetőségei vannak, mégis feltételes reflexek készletével reagál, amelyeket más emberek vagy a körülmények váltanak ki rajta. Viselkedése előre megjósolható. Ezek a feltételes reflexek ugyanolyanok, mint amelyeket Pavlov mutatott ki. Pavlov kísérletei során rendszeresen úgy adott enni a kísérleti kutyának, hogy egyidejőleg csengő szólalt meg. A kutya hamarosan a csengő puszta hangjára is nyálazni kezdett, mivel az ilyen kondicionálással az egyik benyomás társult a másikhoz. A legtöbb ember, szintén valami ilyenfajta kondicionálás eredményeképpen, be-tanult és előre megjósolható viselkedéssel válaszol a környezet hatásaira. Úgy tűnik, mintha az emberek és a körülmények automatikusan váltanák ki a válaszokat, és teljesen feledésbe merül, hogy ezek az emberi lét során pillanatról pillanatra meghozott döntések. Egyszerű mechanizmussal, odafigyelés nélkül sorjázó döntések. Ha egy pillanatra visszanézünk és úgy szemléljük a meghozott döntéseket, mint ahogyan a mostani, épp tudatos visszanézés pillanatában viselkedünk, akkor ezzel az egész tudattalan folyamatot átemeljük a tudatos világba. A döntések ilyen tudatosítása hatalmas fejlesztő erő.

 

Bármely döntés meghozatalakor két kérdést tehetünk fel magunknak. Először is: "Mik a döntésem következményei?" A szívünk mélyén azonnal világosan kirajzolódik a válasz. Másodszor: "A döntésem boldogságot hoz-e számomra és a körülöttem élők számára?" Ha a válasz igenlő, akkor a döntés helyes. Ha a válasz nemleges, akár a saját, akár mások szempontjából, akkor a döntés elvetendő. Ilyen egyszerű ez. Csak egyetlen döntés van a minden pillanatban rendelkezésre álló végtelen lehetőségi körből, amely számomra és mások számára egyaránt a boldogságot eredményezi. És amikor ezt a bizonyos döntést hozza meg valaki, azt hívják spontán módon helyes viselkedésnek. Ez egyszerűen a megfelelő pillanatban megtett megfelelő lépés. Minden helyzetben a kínálkozó helyes válasz. Ez az a döntés, amely előrelendíti a döntést meghozót és mindenki mást, akit csak érint.

 

Az élet nagyon érdekes módon segíti a spontán helyes döntéseket. A test érzéseiben jelentkeznek ezek a jelzések. Az ember közérzete kétféle lehet: vagy jól érzi magát, vagy nem. Érdemes megfigyelni egy-egy döntés tudatos mérlegelésekor, hogy a test hogyan válaszol: "Ha így döntök, mi történik?" Ha a test válasza nyugodt, a döntés helyes. Ha a test rossz érzésekről küld jelzést, akkor a döntés nem a megfelelő. Egyeseknél a jó és rossz közérzet a "napfonat" környékén jelentkezik, a legtöbb embernél azonban a szívtájékon. Érdemes tudatosan a szívre figyelni és a szívet kérdezni arról, mi a teendő. A válasz kis várakozás után egyértelműen jelentkezik, fizikai érzésként. Lehet, hogy épp csak halványan érezhető, de teljesen valóságos fizikai válasz lesz.

 

Csak a szív tudja a helyes választ. Sokan érzelgősnek tartják a szívet, pedig nem az. A szív intuitív, egészében, összefüggéseiben, kapcsolataival együtt, arányosan fogja fel a dolgokat, nem pedig a nyereség-veszteség tengely mentén. Az egyetemes idegközponthoz kapcsolódik, a tiszta lehetségesség, a tiszta tudás és a végtelen szervező erő mezőjéhez, és mindent számba vesz. Időnként ésszerűtlennek tűnik, de a szív sokkal pontosabban és sokkal szabatosabban képes figyelembe venni a dolgokat, mint ahogy az az ésszerű gondolkodás határain belül lehetséges.

 

A Karma törvénye használható pénz és gazdagság megteremtésére, és arra, hogy minden jó - tetszés - szerint bármikor áradjon hozzánk. Először azonban tudatosítani kell, hogy a jövő az élet minden egyes pillanatában meghozott döntéseiből következik. Ha ezt rendszeresen megtesszük, akkor a Karma törvényét teljes mértékben alkalmazzuk életünkben. Minél tudatosabb szinten hozzuk meg döntéseinket, ezek a döntések annál inkább spontán helyes lépéseket eredményeznek - mind magunk, mind mások számára.

 

Mit lehet mondani a múltban rejlő karmáról és arról, hogy ez hogyan hat jelen életünkre? Három megjegyzést tehetünk a múltban rejlő karmáról.

 

 

Az első a karmikus adósság megfizetése. A legtöbb ember úgy dönt, hogy megteszi ezt. Természetesen ez sem tudatos, de ez is egy meghozható döntés. Néha hatalmas szenvedés ezeknek az adósságoknak a megfizetése, de a Karma törvénye szerint a világegyetemben nincs olyan adósság, amely törlesztetlen maradna. A világegyetemben tökéletes a számontartás és minden, ami létezik, állandó oda-vissza energiacserében él.

A második lépéslehetőség: karmánk átalakítása előrevivő tapasztalattá. Ez nagyon érdekes folyamat, amelyben az ember önmagával tanakodik karmikus adósságának megfizetésekor: "Mit kell megtanulnom ebből a tapasztalatból? Miért történik mindez, mit akar tudtomra adni a világegyetem? Hogyan kell beépítenem ezt emberi sorsomba? Hogyan tehetem hasznossá ezt a tapasztalatot embertársaim számára?"

 

Ha például valaki sportolás közben eltöri a lábát, felteheti a kérdést: "Mit tanulhatok ebből az esetből? Mit akar tudtomra adni a világegyetem?" Az üzenet talán csak annyi, hogy lassabban és óvatosabban kell élnie, vagy a továbbiakban jobban kell figyelnie a testére. "Hogyan adhatom tovább ezt a tapasztalatot embertársaimnak?" Elhatározhatja, hogy könyvet ír a biztonságos sportolásról, vagy a vele történt baleset megelőzésére lábszárvédőt vagy különleges cipőt tervez. Ily módon, miközben karmikus adósságát törleszti, a bajokat jóra fordítja, úgy, hogy az jólétet és kiteljesülést hoz számára. Ez a karma átalakítása pozitív tapasztalattá. A karmától nem menekülni kell, hanem a karmikus helyzeteket tudni keli felhasználni és új, pozitív karmát teremteni belőlük.

 

A Karma kezelésének harmadik módja a karmán túljutás. A karmán túljutni annyi, mint függetlenné válni attól. A karmán úgy lehet túljutni, hogy az ember folyamatosan élményt gyűjt a Köztes térről, az Önvalóról, a Szellemről. Olyan ez, mint amikor egy piszkos ruhát kimosunk a patakban. Valahányszor kimossuk, néhány folt eltűnik. Újra és újra mosva mindig tisztul egy kicsit. A karma feladatrétegein áthaladni, vagy azokat tisztítani úgy lehet, hogy az ember eljut a Köztes térbe és ismét visszatér onnan. Természetesen ez a meditációs gyakorlatokkal lehetséges.

 

Minden cselekedet karmikus helyzet, akár egy csésze kávé ivása is. Emlékké válik, amely talaján vágyak alakulnak ki, a vágyak pedig ismét tettekre indítanak. A lélek mozgatói a karma, az emlékezet és a vágyak. A lélek a karma, az emlékezet és a vágyak szövedékéből álló tudat. Ezek tudatosulásával válik az ember a valóság tudatos alakítójává. Ha pedig a döntéseket egyre inkább tudatosan hozzuk meg, ezekből olyan tettek születnek, amelyek kibontakoztatnak minket és a körülöttünk élőket. Ez minden, amit tenni kell. Amennyiben a karma fejlesztő erő - az Önvaló számára is és mindazok számára, akikre az Önvaló hat -, úgy a karma gyümölcse boldogság és siker.

 

A karma, avagy az ok és okozat törvényének alkalmazása

 

Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Karma törvényét:

1. Ma pillanatról pillanatra figyelem a döntéseimet. Puszta megfigyelésükkel tudatossá teszem ezeket. Szem előtt tartom, hogy a jövő bármely pillanatára a legjobb felkészülés a teljes tudatosság a jelenben.

 

2. Bármely döntésemnél felteszek magamnak két kérdést: "Mik a döntésem következményei" és "A döntésem boldogságot hoz-e számomra és azok számára, akiket érint"

 

3. Megkérdezem a szívemet és követem az iránymutatását, aszerint, hogy jó vagy rossz érzést közvetít az üzenete. Ha jó érzéssel válaszol, hátrahagyva a kötődéseket, előrelépek. Ha rossz érzéssel válaszol, megállok, és belső képekben lepergetem esetleges lépésem következményeit. Ez az útmutatás lehetővé teszi, hogy a magam számára és minden körülöttem élő számára spontán módon helyes döntéseket hozzak.

 

A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.

A karma nem azonos a sorssal, az eleve elrendeléssel és az újraszületés tanával. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma.

A karma keletkezése időhöz, térhez kötött, azaz meghatározható.

A karma sors is, amennyiben tudatában vagyunk annak, hogy minden tett következményeket von maga után, hiszen a tett ok, amely okozatot teremt, és akció, amely reakciót szül.

A karma törvénye nem jelent eleve elrendeltetést, sem véletlenek sorozatát, hiszen az embernek saját szabadságából eredően mindig lehetősége van befolyásolnia a sorsát.

A cselekedetek függetlenek attól, hogy tudatosan vagy akaratlanul hajtották végre őket, hiszen az akaratlanul végrehajtott cselekedet is következménnyel jár. Buddha tanításában a karma annyiban keletkezik és fejti ki hatását, amennyiben tetten érhető a szándék, amellyel elkövették. A buddhista felfogás tehát nem a sors kiszámíthatatlan, bár a szabad akarattal módosítható szeszélyét vizsgálja a karmában, hanem a szándékot, a szándék etikai tartalmát. Buddhánál az akarat határozza meg a karma minőségét, így a szándék, a késztetés döntő jelentőségű.

Könnyű belátni: aki a sorsban, az eleve elrendelésben hisz, annak teljességgel értelmetlenné válik élete minden szándéka és erőfeszítése. Mi értelme lenne egy vizsgára tanulni, egy fontos eseményre készülni, ha úgyis az fog történni, amit valahol valamilyen hatalom már elrendelt. Minden valamire irányuló cselekedetünk értelmét veszti és a céltalanságba vész.

 

Ha valaki úgy gondolja, lesz ahogy lesz, a szerencse kiszámíthatatlan véletleneken alapul, ugyanarra a következtetésre juthat: mi értelme lenne bármely erőfeszítésnek, ha úgyis a véletlen vagy a szerencse fogja eldönteni a dolgok kimenetelét.

 

Sokan egy istenségtől, istentől várják a mindennapi megoldásokat. De tudhatja-e bármelyikünk bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az az istenség, Isten úgy fog a dolgok felett dönteni, hogy a szándékunk beteljesül. Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére?

Mindezekben az elképzelésekben csupán csak hihetünk – ezért is nevezzük őket hitnek. A karma a hit fogalmától teljesen különböző jelentéssel bír: a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul.

 

Buddha szerint egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig a karma törvénye. Minden más, a sors, a véletlenek, az eleve elrendelések, az istenségek – csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot az életünkben.

 

Karma az antropozófia szerint

 

Rudolf Steiner által alapított antropozófia szerint az emberi test az átöröklés törvényeinek, az emberi lélek a maga teremtette sorsának, vagyis a karmának, az emberi szellem, az individuum pedig az újratestesülésnek, reinkarnációnak van alávetve.

Steiner szerint a karma olyan szellemi ok-okozati törvény, melynek minden alá van vetve, ami/aki oka tud lenni valaminek, azután pedig visszahatás is érheti.

 

A karmának nagyon sok minden alá van vetve. Még az ún. szellemi teremtő lények is. Az ember esetében létezik egyéni és csoport(os) karma. A csoportos karmán belül létezik néhány vagy több embert együttesen érintő, sőt akár városi lakosságot, népet, sőt egész emberiséget érintő karma is. Egy ember egyszerre többféle karmának is alá van vetve. Az ember individuuma jelenleg ismétlődő újratestesüléseken megy keresztül, és minden újabb földi életben új testben, új körülmények között, új személyiséget fejleszt ki. Mivel a hatás többnyire egy korábbi földi életben történik, a visszahatás pedig általában valamelyik következőben realizálódik, ezért a visszahatás legtöbbször nem ugyanazt a személyt érinti, aki a hatást kiváltotta. Viszont ugyanazt az individuumot érinti, aki nem csak személyében, hanem nemében is más emberként jelenik meg az egymást követő földi testeiben.

 

Az ember kizárólag emberi formában reinkarnálódhat, és karmája is mindig csakis emberi sors lehet.

A karma rendkívül bonyolult módon működik, amelyre az antropozófia számos egyedi és általánosabb jellegű példákat is felsorol. Például kicsapongó élet a következő életben fertőzéses betegségekre tesz hajlamosabbá, az irigység gyámoltalansághoz, az egoista vallásosság hipochondriához, a hipochondria korlátolt gondolkodásmódhoz, az áldozatkészség a bőr ruganyosságához vezet stb. Jó néhány ismert és kevésbé ismert személy individuumának karmáját is tárgyalja két egymást követő vagy több egymást követő földi életen át, legalábbis nagy vonalakban, hogy a karma működése ezáltal is érthetőbb és átláthatóbb legyen (például Platón, Franz Schubert, Garibaldi, Ernst Haeckel, Thomas Woodrow Wilson, Karl Marx stb.)

 

Van olyan karma, ami a múltban kezdődött és most a visszahatás történik (múltból eredő karma), de léteznek olyan mostani cselekedetek is, amelyek még nincsenek a karmának alávetve, de a cselekedet okként szolgál egy jövőbeni karma kialakulásához, vagyis egy visszahatás bekövetkezéséhez (jövőbeli karma). Előfordul tehát, nem is ritkán, hogy két ember korábban nem volt karmikus kapcsolatban, de egy mostani cselekedet következtében új karmikus kapcsolat alakul ki. És természetesen az is előfordul, hogy két ember között a karma működése megszűnik, mert az ok-okozati kapcsolatuk kiegyenlítődött.

Az ember karmának való alávetettsége a lelki, morális fejlődésnek az egyik legfőbb előmozdítója. Különösen az egyéni karma megélése készteti az embert morális fejlődésre.

 

A karma folyton alakul, de különösen a halál és újabb születés közötti időszakban, illetve az alvás időszakaiban. Az emberi karmában a legaktívabb szerepet az emberhez tudatállapotában legközelebb álló lények játsszák, akik nem élnek fizikai testben. Ezenkívül minden emberhez tartozik egy őrangyal, aki az egyén karmája szerint igyekszik vezetni az ember sorsát.

Az antropozófia szerint földi karmának az a lény van alávetve, aki a földön fejlődni tud, ezért semmiképpen sem a karma elkerülésén kell munkálkodni, hanem a morális, lelki-szellemi fejlődés előmozdításán. Ez persze bizonyos vágyakról való leszokást is jelent, amit a keleti tanok oly nagyon kihangsúlyoznak. Velük ellentétben az antropozófia nem buzdít a földi cselekedetektől való elfordulásra, hanem inkább arra, hogy az ember fejlődjön és bátran tegyen mindent, ami valamilyen értelemben a haladást szolgálja. A földi lét célja ugyanis nem lehet egy későbbi földi lét elkerülésén való munkálkodás, mert ez a fejlődés gátja volna.

 

A karma törvényszerűségeinek felismerése nem könnyű, mert nincs két egyforma eset. Az antropozófia mégis lehetségesnek tartja nemcsak a karma törvényeinek, hanem a karma konkrét esetekben történő működésének kiderítését. Léteznek például olyan karma felismerést szolgáló gyakorlatai, amelyek segítségével az ember bizonyos események, életkörülmények, testi állapotok, emberi kapcsolatok stb. karmikus eredetét kiderítheti.

A karma tana az évezredek során sok spirituális iskolában fellelhető volt. Az indiai vallások, a taoista bölcsek és a buddhista jógik egyaránt életünk fő vezérlő elvének tartották az ok és okozat viszonyát – hasonlóan a magyar hagyományok őrzőihez, az eredeti magyar hitvilág örököseihez.

Mára a nagy nyilvánosság a karmát (tévesen) a lélekvándorlással veszi szinte egyenlőnek, s bizonyos új tanításokat is már eszerint a nézet szerint alapítottak meg és népszerűsítenek, szerte a világon (karmikus asztrológia, karma jóga, stb.)

 

Sok esetben emlegetik a divatos tanok a karmát a „karmikus kapcsolat” összefüggésében, miszerint két embernek „karmikus kapcsolata van” egymással. Az így kreált kifejezésnek a karma tanításai szerint nincs értelme: minden kapcsolat „karmikus kapcsolat”, hiszen minden emberi kapcsolat létrejöttében szerepe van az ok és okozat viszonyának.

A magyar nyelvben ősidők óta fellelhető a karma fogalmának a magyarázata, amelyet következő szólásaink és közmondásaink is felemlegetnek: „Ki mint vet, úgy arat”, „Ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa”.

Felhasznált irodalom: www.vikipedia.org


NEKED AJÁNLJUK
NÉPSZERŰ CIKKEK
Csodákra képes a kövirózsa
  A népi gyógyászatban gyakran használják a növény levelének kipréselt, zselés nedvét külsőleg...
Diólevél legyen a barátod!
    A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófalevél...
A datolya nem gyógyszer, annál sokkal többet ér!
  Már a Bibliában is emlegetett datolya egyre népszerűbb hazánkban. A gyümölcs szárított...
Digitális kábítószer! - Zombivá teszi a gyereket a tablet és az okostelefon?
  A New York Post egyik cikke szerint igen, és ezt alátámasztják egy valós...
TOVÁBBI CIKKEK
Fürjtojás – élet, erő, egészség
  A szükséges vitaminok, aminosavak, ásványi anyagok, hiánya romló egészségi állapothoz...
A szilícium létfontosságú nyomelem
  A szépség sójaként is ismert szilícium egészségügyi előnyökkel is rendelkezik. Erősödnek...
Dédapám öröksége: így gyógyítottak a régiek orvosságok nélkül
  A húszas évek előtt rendes orvosi ellátás még nem volt, és nem voltak elérhető gyógyszerek,...
Az olívaolaj egy természetes gyümölcslé
  Az olívaolaj egy olyan természetes gyümölcslé, ami megőrzi az olívabogyó ízét,...

Címkék