C-vitamin az életelixír

 

Még egy orvos, aki a betegek gyógyulásáért a protokollokon túl is megtesz mindent.

 

„A nagy dózisú C-vitamin injekciók a kísérleti egerekben csökkentették a rosszindulatú tumorok méretét és körülbelül 50 százalékkal lassították a rákos növekedést. A jelenséget agydaganat, petefészekrák és hasnyálmirigyrák esetében tapasztalták. A kutatók felfedezték, hogy a C-vitamin nagy dózisban rákellenes hatással rendelkezik a vizsgált rákos sejtvonalak 75 százalékában, miközben a normális sejteket megkíméli.” (Mark Levin és társai)

 

Ez volt számomra az a végső impulzus, amiért is úgy döntöttem, egybegyűjtöm és összefoglalom azokat a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott klinikai evidenciákat, melyekre megfelelő biztonsággal támaszkodhat a mindenkori orvosi gyakorlat. Klinikai onkológusként, természetesen, elsősorban a daganatos betegségek és a C-vitamin kapcsolata érdekelt a legjobban és meglepő módon ez a terület bizonyult szakirodalmilag a leggazdagabbnak, mégis kihagyhatatlan az ezzel a vitaminnal kapcsolatos általános információáradat más súlyos, a mai tudományos állásfoglalás szerint, gyógyíthatatlan krónikus sorvadásos kórkép esetében. Gondolok itt például az ortomolekuláris (vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel gyógyító) orvoslásban évtizedek óta ismeretes úgynevezett Pauling terápiára (amiről majd később még lesz szó), melyet a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling dolgozott ki munkássága során szív-és érrendszeri kórképek, agyi érkatasztrófák utáni állapotok terápiája céljából. A protokoll, természetesen, jelentős mennyiségű C-vitamin (súlyosabb esetekben akár 18-20.000 mg) napi adagját is tartalmazza. Talán köztudott, hogy ő maga is ugyanennyi vitamint szedett élete utolsó harmadában és derék aggastyán kort megélve 93 évesen távozott a fizikai síkról.

 

A nagy adag C-vitamin bevitellel való megelőzéseknek, terápiáknak se vége, se hossza a szakirodalomban. Ez a vitamin ott figurál például a krónikus vesebetegségek végstádiumának késleltetésekor, a modern antibiotikum terápiáknak makacsul ellenálló heveny tüdőgyulladásoknál, súlyos fertőzések, mérgezések és sokkos állapotok kezelési protokolljaiban, de nagyfokú égési sérülések, inzulinfüggő cukorbetegség krónikus szövődményeinek csillapításában, szklerózis multiplex rosszabbodásának késleltetésében, sok ízületi gyulladások fájdalomcsillapításában is. Hosszú a lajstrom. Meglepően az. A tények és tévhitek ezzel a vitaminnal kapcsolatosan meg annyira átszövik a világhálót, hogy ember legyen a talpán, akinek áttekintése van ebben a témában, aki azért látja még a fától az erdőt!

Ilyen volt a mi derék Szent-Györgyi Albertünk is, aki annak idején a szegedi zöldpaprikából izolálta azt az anyagot, aminek az aszkorbinsav nevet adta. De ki ne hagyjuk a sorból Hoffert és Mc Cormickot sem, akik már a múlt évszázad harmincas éveitől megfogalmazták a rák kialakulásának C-vitamin hiányos elméletét.

Hoffer annak idején nem is értette, hogy az onkológusok miért nem használják támogató terápiaként a nagy adag aszkorbinsavat a mindenkori daganatterápiás gyakorlatban, hisz ezek a kiegészítő C-vitaminos kezelések szerinte biztonságosak, mellékhatásoktól mentesek. Cameron és Catthard pedig szinte egész életük során tudományos berkekben azt „ordították”, hogy az előrehaladott stádiumban szenvedő daganatos betegek vérében és szöveteiben rendkívül alacsony a C-vitamin szint.

Épp a minap olvastam a világhálón egy tanulmányt, ahol, Riordan, egy híres C-vitamin terapeuta, egy áttétes hasnyálmirigy daganatos beteg esetét mutatja be, aki 92 napon keresztül napi 17 gramm C-vitamint szedett és ennek ellenére a vérében mért aszkorbinsav-szint nem érte el a skorbut (a C-vitamin hiánybetegsége) megelőzésére alkalmas koncentrációt sem! A szervezetébe bevitt mega dózisú C-vitamint egyszerűen az immunrendszere „felőrölte” a nagy térfogatú daganata elleni harcban.

 

Ahhoz, hogy megérthessük az aszkorbinsav hosszú vándorútját, az orvostudomány sokszor végeláthatatlan útvesztőiben, meg kell „őt” ismernünk. Tudnunk kellene, ki is „ő”, mi a feladata a biológiai szerveződésekben, miért is van köztünk”, mi célból is létezik a természetben. A C-vitamin, biokémiai megnevezése szerint az aszkorbinsav, egy erős redukáló ágens, és valószínűleg az összes biokémiai funkciója ennek a tulajdonságának köszönhető.

 

Akkor most nyúljunk is vissza az alapiskolai kémiai ismereteinkhez. Ha jól emlékszem, nyolcadikos anyagként tanították velünk az oxidációs és redukciós folyamatokat a szervetlen kémia órákon. Egy oxidáló szer úgy fejti ki a hatását az oldatban, hogy negatív töltésű részecskét, elektront lop attól (oxidálja azt), míg a redukáló szer elektront ad annak (redukálja azt). Ha most ebbe a felállásba behelyettesítjük a C-vitamint, akkor az L-aszkorbinsav erős elektrondonorként odakölcsönöz egy elektront a közegnek, redukálva és stabilizálva azt. Ezzel az elektronveszteséggel alakul ki az oxidált változata, a dehidro – L-aszkorbinsav. Ezzel az egyszerű folyamattal (az elektron leadása és felvétele) viszont semlegesíti a káros szabad gyököket a sejtjeinkben, szöveteinkben. Így talán érthető, hogy miért is tartozik a szervezet antioxidáns rendszeréhez. Konyhanyelven: rozsdásodás és öregedés gátló hatású. Bizonyos fajok, például az emberek és a főemlősök, képtelenek aszkorbinsavat előállítani, mivel hiányzik a májukból egy enzim (agulonolakton-oxidáz), aminek eredményeként táplálékkal kell ezt a rendkívül fontos vitamint a szervezetükbe juttatni a túléléshez.

Egy átlagos ember szervezete körülbelül 20mg C-vitamint tartalmaz kilogrammonként, vagyis egy 70 kilós felnőtt testében kb. 1400mg C-vitamin van felhalmozva. Ennek kb. 2-3%-át veszítjük el naponta, és ha a szervezet C-vitamin tartalma 300mg alá süllyed, akkor lép fel annak hiánybetegsége, a skorbut. Aki megkapta annak idején a kórt (tengerészek, háborúk hosszú ostromai alatt, éhínség vagy télvíz idején), azt halálos fáradtság és letargia szállta meg, ínye feldagadt és vérezni kezdett, fogai kihullottak, testén fekélyek keletkeztek, végtagjai megduzzadtak, a régi sebek megnyíltak, a régen összeforrt csontok szétváltak, légzése elnehezült, majd jött a megváltó halál. Mit mondjak, rondamenet és könnyű kiszámolni, hogy a korabeli tengerészeknél a skorbut első jelei már 2 hónapi hajókázás után elkezdődtek.

Csupán napi 6-10mg C-vitamin bevitel már elejét veszi a hiánybetegség kialakulásának.

 

A mostani hivatalos nemzetközi ajánlások szerint napi 60 milligrammra van szükségünk. A nagy kérdés viszont ugye az, hogy a skorbut-megelőző napi adagbevitel elegendő-e az ideális, egészséges táplálkozáshoz?

A már említett Nobel-díjas biokémikus, Linus Pauling az állatvilágból indult ki.

Vegyük például sokunk kedvencét, a kutyát. Egy megtermett 40 kilós kutyaátlagosan 4-5 gramm (4000-5000mg) aszkorbinsavat termel a nap folyamán, mert kb. ennyire van szüksége. Akkor hogy a fenébe is gondolhatjuk, hogy egy 70 kilós felnőtt emberi szervezetnek 60-70mg napi C-vitamin bevitel elegendő? Hisz a legközönségesebb lázcsillapítóról, a Paracetamolról sem gondolja még a laikus beteg sem, hogy 5 milligrammja például csökkentheti a lázat, mert megszokta, hogy 500 milligrammos kiszerelésben veheti meg a patikában! Nagyon úgy tűnik tehát, hogy napi 3-9 gramm C-vitaminra van szükségünk, persze, testsúlyunktól függően, de nemcsak ezért.

 

Mindenki életében vannak jobb és gyengébb napok, stressz mentesebb és terheltebb szakaszok, és akkor még ott vannak az évszakváltások, a téli időszak friss zöldség és gyümölcs hiánya vagy a krónikus, úgymond gyógyíthatatlan betegségek. Ilyenkor szélsőséges helyzetekben pedig akár 15-20 grammjára is szükség lehet!

 

A C-vitamin egy kis molekula. Nem nagyobb, mint egy szőlőcukoré (glükóz). Ezért is, meg másért is, de könnyen átcsúszik a sejtek falán és annak belső terében újra aktiválódik. Az egészséges sejtekben egy, a mitokondriumok által termelt, glutationnak nevezett anyag végzi ezt szolgáltatást neki. Aktív formájában így segédkezik a sejtekben felgyülemlett szabadgyökök eltakarításában, semlegessé tételében. Ezt nevezzük antioxidatív hatásnak.

A szervezet gyulladásos területein tombol az oxidatív stressz, minden gyógyítható és gyógyíthatatlan megbetegedésünk melegágya, ahol mindenkor rendkívül sok C-vitamin halmozódik. Ezek a gyulladt szövetek szinte kiszipolyozzák a szervezet aszkorbinsav készleteit. Odacsalogatják a C-vitamint magukhoz, nagy szükségük van rá, ezzel pedig lecsökkentik a vérben ennek a vitaminnak a koncentrációját. A heveny gyulladástól felduzzadt sejtek pedig ideig-óráig képesek csak fenntartani a C-vitamin aktivizálását, a glutation készletük nekik is véges. Nincs más lehetőségük, végül maguk is beadják a derekukat, nem képesek többé életre kelteni önmagukban ezt a felbecsülhetetlen értékű elixírt. Megfelelő külső pótlás és a sejtaktivátorok hiányában a gyulladt szövetek krónikus stádiumba kerülnek és a krónikus gyulladás, mint az előzőekben már többször említettük, sorvadásos kórképek és a rák bölcsője. Ez a folyamat magyarázza azt is, hogy miért roncsolja a nagy adag C-vitamin a rákos sejteket előszeretettel és miért nem „bántja” az egészségeseket.

A rosszindulatú daganatban, csak úgy, mint a gyulladt sejtekben, kritikusan alacsony a C-vitamin sejtaktivátorainak (glutation, katalázok) a szintje, ezért az ide eljutott aszkorbinsav nem „felvértezett katonává” alakul, hanem lebomlik, metabolizálódik és az így felszabadult hidrogén-peroxid elpusztítja a beteg sejtet. Igen, az a hidrogén-peroxid, amit a lányok hajszőkítésre, a sebész sebtisztításra, a háziasszony pedig az illemhelyek fertőtlenítésére használt a mindennapokban. Az a hidrogén-peroxid, amit az immunrendszerünk gyalogosai is a puskájukban hordoznak és bombázzák az ellenséget.

Így aztán az sem furcsa, hogy a fehérvérsejtek C-vitamint használnak a lövedékeik előállítására, meg az sem, hogy az összes sejt közül bennük található a legtöbb ebből a vitaminból. De erről majd később még több szó esik.

Ugyanakkor a C-vitamin egy rendkívül erős kötőszöveti regenerátor. Épségben tartja a szervezetünk támasztószövetének azon részét, amely a kollagén termelésével kapcsolatos. Kollagén, a kötőszöveteink „alapanyaga”, nem termelődhet, nem újulhat meg az aszkorbinsav jelenléte nélkül.

A kollagenáz nevezetű enzimünk felelős ezért a munkáért, az pedig C-vitamin nélkül csipkerózsika álmát alussza a szöveteink mélyén. A munkát helyette senki sem végezheti el a szervezetben, ezért ha, aszkorbinsav hiánya nélkül, nem tud megújulni, akkor szétlazul, szétesik az egész szervezetünk.

Kötőszövet található ugyanis a sejt közötti tereinkben, az erek falában, az izomrostjaink körül, a tömött szerveink vezetékeinek és az üreges szerveink falstruktúráiban. Egyszerűen, testünk minden szegletében jelen van. Gondoljunk csak a skorbutos tengerészekre! Aki megkapta annak idején a kórt és ez 6-8 hét alatt kialakult, azt halálos fáradtság és letargia szállta meg, ínye feldagadt és vérezni kezdett, fogai kihullottak, testén fekélyek keletkeztek, végtagjai megduzzadtak, a régi sebek megnyíltak, a régen összeforrt csontok szétváltak, légzése elnehezült, majd jött a megváltó halál. Ha nincs C-vitamin, akkor végül „lazán” elvérzünk. Még elképzelni is borzasztó!

Most megint az jutott az eszembe, hogy a táplálkozási ajánlásokban javasolt napi adag (60-100mg) csak arra „jó”, hogy a fentiekben leírt, szinte horrorisztikus skorbutos állapottól óvja meg az embert. Semmi másra. A legtöbb C-vitamint az idegsejtek (neuronok), az idegsejtek körüli védelmező, tápláló neurogliák és természetesen, az immunrendszerünk sejtjei, a limfociták és monociták halmozzák fel az életük során. Nekik van elsődlegesen a legnagyobb szükségük rá, hisz a központi idegrendszer irányítja fizikai testünket és a védekező rendszerünk vigyázza a külső betolakodókkal szemben. A C-vitamin serkenti a védelem katonáinak a fürge mozgását, a falóképességét (agresszivitását). Hatására indul be belső terükben a hidrogén-peroxid (H2O2) termelődése (magas vastartalmú mieloperoxidáz nevezetű enzim jelenlétében), ami az elképzelhető leghatékonyabb rombolást képes beindítani az általuk „megcélzott” idegen sejtekkel szemben. Nagyobb mennyiségű bevitele gyulladás gátló, allergiaellenes, vírus-, baktérium- és gombaellenes hatású a szervezetben.

 

 

Összességében a C-vitamin nyolc, emlősökben és emberben található enzimrendszerben vállal központi szerepet. Három az említett kötőszöveti kollagén előállításában serénykedik, kettő a karnitin bioszintézisében (zsírok lebontása és elégetése a feladata), és egy-egy szükséges a mellékvesevelő noradrenalin stresszhormonjának és az agy hangulatjavító – és boldogsághormonjainak a megszületésében. Ki ne hagyjuk a sorból a tirozin nevű anyag szintézisét sem, ami a pajzsmirigyünk tiroxin hormonjának az alapszerkezetét képezi. A pajzsmirigyhormonok pedig az alapanyagcserénk és a szervezet hőtermelésének a dirigensei.

Ismert továbbá, hogy a C-vitamin az egyik olyan faktor, ami befolyásolja a kevert funkciójú oxigenáz rendszer (citokróm P450) működését, tehát fontos szerepet játszik a zsírban oldható, környezeti eredetű vegyületek lebontásában.

Ennek a méregtelenítő rendszernek a májszövetünk a palotája. Az optimális vérképzés is elengedhetetlen nélküle. Segíti a vasfelszívódást a bélrendszerben. Stabilizálja, oxidálja azt és az így keletkezett háromértékű vasmolekula könnyedén raktározható állapotba kerül, amit a ferritinnek nevezett fehérje végez. Ha nagyobb mennyiségben aztán szükség van rá, akkor könnyedén kioldódik a szöveti tároló helyéről, megint csak azzal, hogy az aszkorbinsav kétértékű vassá redukálja azt. Nem utolsó sorban hatása csökkenti a vér húgysavszintjét is, aminek a köszvényes betegek örvendezhetnek. Érdekes módon csakis a betegség nyugalmi állapotában és nem egy hevenyköszvényes roham idején, ahol, paradox módon, a nagy adag C-vitamin súlyosbítja az ízületi fájdalmakat.

 

Talán már unalmas volt ez a felsorolás, de mégis bevállaltam, mert fontosnak tartom átadni azt a sokrétűséget, amire ez az egyszerű molekula a természetben rendeltetett. Nélküle (persze, nemcsak nélküle) nem lennénk kiegyensúlyozottak, elégedettek és boldogok, nem működne optimálisan a védekező-, a keringési és a hormonrendszerünk, berozsdásodnának az anyagcsere folyamataink, szétesnének szöveteink és csontjaink, nem tudnánk hatékonyan reagálni a mindenkori ránk háruló stresszre, a szervezetünkben felbukkanó gyulladásokra és nem lenne megelőzhető a rák sem.

 

A C-vitamin a maga nemében egy csodaszer! Egy szuper elixír!

Anasztázia, a szibériai sztyeppe Természet Leányának szavai jutnak az eszembe: „Az egész világegyetemben nincs még egy olyan teremtmény, aki fejlődőképesebb lenne és nagyobb szabadsággal bírna, mint az Ember! Az összes többi civilizáció fejet hajt az Ember előtt. Isten – a Legfőbb Szellem – teremtette Őt és senki másnak nem adott többet, mint Neki!” (Vladimír Megre, Anasztázia, 1. rész).

 

Nagyon úgy tűnik, hogy a földi lét pedig az Emberünk számára elképzelhetetlen lenne C-vitamin és redox jelzőmolekulák nélkül.

A következő részben a C-vitamin beviteli formáiról és adagolásáról lesz szó.

 

Az aszkorbinsav, egy vízben oldódó vitamin. Mint arra már utaltam, ellentétben a legtöbb emlősállattal, az emberek nem képesek arra, hogy saját maguk állítsák elő a C-vitamint, így csak a táplálkozás útján juthatunk C-vitaminhoz, hogy fedezzük napi C-vitamin szükségletünket.

Számos vizsgálat született a C-vitamin felfedezése óta annak meghatározására, hogy milyen hatékonysággal szívódik fel az aszkorbinsav az emberi gyomorbél rendszerből.

Az emberek közti egyéni különbségek nagymértékben befolyásolhatják a vizsgálatok eredményét, a C-vitamin felszívódásának mértékét és biohasznosulását. A biohasznosulás arra utal, hogy egy adott hatóanyag milyen arányban válik elérhetővé a célszövet számára, ebben az esetben a sejtjeink számára.

Vegyük például a mostani hivatalos nemzetközi ajánlások szerinti 60-200 milligrammos napi adagot. Az ilyen alacsony orális (szájon átszedett) adagok esetében a gyomor-bél traktusból bejutott C-vitamin hatásfoka akár 98-100% is lehet. A gond viszont az, hogy már ilyen alacsony adag mellett is teljesen telítődik a vékonybél nyálkahártyája és nagyon úgy tűnik, hogy 6 mmol/l C-vitamin koncentrációnál több nem fér el ezen a felszívódási felületen egyszerre. Ez az oka annak, hogy az egyszeri C vitamin dózis emelésével annak felszívódási hatásfoka folyamatosan csökkenő tendenciát mutat (Horning, 1980). A C-vitamin 1000 milligrammos egyszeri dózisa, ami a hivatalos ajánlás 5-15-szöröse, 75%-ra csökkentette a felszívódást, 1250 mg 50%-ra, míg 5000 milligrammos egyszeri dózist követően a hozzáférhetőség mindössze 20%-osnak mutatkozott (Levine, 1996).

 

Talán egy picit bonyolultnak tűnik, de az Olvasó számára ez egyszerűen annyit jelent, hogy akármekkora mennyiséget is vesz be egy 24 óra alatt, azt mindig úgy oldja meg, hogy 1000, maximum 2000 milligrammonként (1-2 grammonként) vegye be azt egy pohár vízzel!

Hogy kinek mennyi C-vitamint kellene szednie, az irtózatosan individuális tud lenni. Más adagra van szüksége egy egészséges (tünetmentes) személynek és, természetesen más adagra van egy súlyos betegnek. Az egészséges szervezet egy intelligens, önmagát szervező egység, mindig tudja, mennyire van szüksége.

Egy egyszerű felszívódási teszt mindenkinek megadja az aktuális C-vitamin szükségletét. Kezdjünk el szedni napi három alkalommal 1000mg C-vitamint és naponta emeljük az adagot egy 1000 milligrammal mindaddig, míg nem jelentkezik egy, amúgy teljesen ártalmatlan, fájdalommal nem járó hígabb széklet vagy akár kimondott hasmenés. Ez az adag lesz a mi aktuális napi C-vitamin adagunk. Az e feletti aszkorbinsav-többlet a bélrendszerünk toleranciaküszöbe. A felesleget egyszerűen a belek kiválasztják és a szervezet természetes úton szabadul meg tőle.

A helyzetet bonyolítja, hogy még egyénenként is eléggé széles tartományokban ingadozik a napi szükségletünk. Ha jó passzban vagyunk, hasmenés jelentkezhet már napi 4-5 gramm mellett, őszi-téli időszakban vagy stresszesebb napokban pedig akár 10-12 grammot is könnyedén „elnyelhetünk”. Súlyos, áttétes daganatos betegek szervezete „csak úgy falja” ezt az első számú vitaminelixírt!

 

A cikksorozat első részében már említettem, hogy Riordan, egy híres C-vitamin terapeuta, egy áttétes hasnyálmirigy daganatos beteggel 92 napon keresztül napi 18 gramm C-vitamint szedetett és ennek ellenére a vérében mért aszkorbinsav-szint nem érte el a skorbut (a C-vitamin hiánybetegsége) megelőzésére alkalmas koncentrációt sem! A szervezetébe bevitt mega adagú C-vitamint egyszerűen az immunrendszere „felőrölte” a nagy térfogatú daganata elleni harcban.

A szervezetében aktív daganatot hordozó beteg esetében a mai modern rákterápiás protokollok – többek között – napi 18 gramm szájon át szedett C-vitamint tartalmaznak. Ezt Linus Pauling adagnak is hívjuk és a Nobel-díjas biokémikus napi 6x3 grammos felállásban dolgozta ki daganatos betegei számára. Steve Hickey és társa Hilary Roberts, a jelenlegi C-vitamin terápia csúcs szakemberei, számos, erről a vitaminról írt monográfia szerzőpárosa pedig 10x2 grammos napi sémába módosította a legsúlyosabb betegségek eseteire.

 

Az amerikai Kansas állambeli Riordan Klinika a „Journal of Translational Medicine”-ben (A Haladó Orvoslás Szakfolyóirata) megjelentette az onkológusok, az alternatív medicinát gyakorló orvosok és az alapkutatók együttműködésének eredményeiről beszámoló publikációját, amelyben javasolják a rák terápiájaként az intravénásan (perifériás érbe beadott infúzióban) adagolt C-vitamin használatát.

A javaslat ésszerű magyarázatával is szolgáltak: az intravénásan és nem orálisan (szájon át) adagolt C-vitamin képes lehet a rákbetegek szervezetében az olyan problémákat orvosolni, mint a fogyássorvadás, az immungyengeség és az életminőség javítása. 246 tudományos szakvéleményre hivatkozva, a publikáció az intravénás C-vitamin számos orvosi kórkép esetén történő használatára vonatkozó, meglévő ismereteket szintetizálta, és törekszik az intravénásan adagolt C-vitamin hagyományos onkológiai gyakorlatban elfoglalt helyének az újraértékelésére.

De vizsgáljuk csak meg, miért is roncsolja a nagy adag C-vitamin a rákos sejteket előszeretettel és miért nem „bántja” az egészségeseket?

A klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy a súlyos, aktív daganatos betegek mind-mind C-vitamin hiányban szenvednek. Nagyon súlyos hiányban. Egy egészséges ember vérében a C-vitamin koncentráció 62 mmol/l körüli. A szervezet egészségben tartásához minimálisan 51 mmol/l C-vitamin koncentrációra van szükség. Egy előrehaladott rákos beteg vére alig tartalmaz C-vitamint – átlagosan mindössze 11 mmol/l koncentrációt! A magas stádiumú (III, IV.) daganatos beteg szinte mindig skorbutban (a C-vitamin halálos hiánybetegségében) szenved! Ugyanakkor a ráksejtek környékén magasabb C-vitamin szintet találtak, mint a normál sejtek körül. A szervezet csak úgy falja a C-vitamint. Oda mozgósítja a legtöbbet, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ha ilyen beteg szervezetet intravénásan beadott megadózisú C-vitamin terápiában részesítünk, akkor mesterségesen megemeljük annak vérkoncentrációját, olyannyira, ami már közvetlenül rákellenes hatással bír, és közben nem károsítja az egészséges sejteket, szöveteket.

A rosszindulatú daganatban, csakúgy, mint a gyulladt sejtekben ugyanis kritikusan alacsony a C-vitamin sejtaktivátorainak (glutation, katalázok) a szintje, ezért az ide eljutott aszkorbinsav nem „felvértezett katonává” alakul, hanem lebomlik, metabolizálódik és az így felszabadult, mindent roncsoló hidrogén-peroxid (H2O2) elpusztítja a megkergült sejteket. Nem úgy az egészséges sejtekben, ahol ezekből az aktivátorokból bőségesen akad.

A folyamatot szelektív (fajlagos) cito (sejt) redukciónak (csökkenésnek) nevezzük és számtalan kutatási anyag és klinikai vizsgálat támasztja alá a mondottakat.

Ezzel a mega adagú, intravénásan beadott C-vitamin ideális „kemoterápiás” szernek minősül és felbecsülhetetlen terápiás értéket képviselhet (és képvisel is) a mindenkori orvosi gyakorlatban.

Az előző részekben említettük, hogy a C-vitamin egy nagyon erős kötőszöveti regenerátor. Ezt a kollagén (kötőszöveti rost) fokozott szintézisével éri el, ami a mi esetünkben gátolja a ráksejtek növekedését, ami szintén a ráksejtek apoptózisához (programozott elhalásához) és nekrózisához (széteséséhez) vezet. A ráksejtek kollagenáz és hialuronidáz enzimeket bocsájtanak ki, amelyek oldják a sejtek és szövetek közti kollagént. A daganatos fészek térhódító és terjeszkedő taktikájának egy momentuma ez a folyamat.

Így történhet meg, hogy ezek az enzimek feloldják a környező szövetek alaphártyáját (bazális membránját) is, ami ennek a daganatszétszóródási folyamatnak a kritikus pontja. A C-vitamin által fokozott kollagén szintézis növeli ennek a hártyának a mechanikai integritását, úgymond stabilizálja azt, megakadályozva így a ráksejtek növekedését. A szövetekben felhalmozott szabad gyökök okozhatnak közvetlen ráknövekedést.

 

A C-vitamin, a glutathion mellett, egy nagyon hatékony antioxidáns (szabadgyök semlegesítő) a szervezetünkben, mint az már leírtuk. Ugyanakkor az aszkorbinsav elősegíti az immunrendszer működését, növeli a fertőzések elleni harcban szerepet játszó fehérvérsejtek számát és minőségi tulajdonságait. Végül a testfolyadékokban a C-vitamin meg tudja változtatni bizonyos aminosavak szintjét, kimeríti a tumor gyors növekedéshez szükséges arginin és cystein aminosavak optimálisan szükséges mennyiségét.

 

A következő részben bemutatjuk az intravénásan adott C-vitamin gyakorlatát. Engedjenek meg egy rövid visszatekintést ebben a témában. Szükségesnek tartom, mert a C-vitamin orális (szájon át szedett) és az intravénásan (infúzióban adott) formája közötti rendkívül fontos különbség megértésében egy sarkalatos ponthoz érkeztünk. Beszéltünk arról, hogy egy egészséges ember vérében a C-vitamin koncentráció 62 mmol/l körüli (Lunce,1985, Shorah,1996). A szervezet egészségben tartásához minimálisan 51 mmol/l C-vitamin koncentrációra van szükség (Német Táplálkozási Társaság, 2000). A C-vitamin hiánybetegségének, a skorbut tüneteinek kifejlődése 10 mmol/l aszkorbinsav koncentrációjánál kezdődik. Egy előrehaladott rákos beteg vére alig tartalmaz C-vitamint – átlagosan mindössze 11 mmol/l koncentrációt (Mayland, 2005)! A magas stádiumú (III.,IV.) daganatos beteg szinte mindig skorbutban is szenved! A skorbutos tünetek pedig, mint azt előzőleg bemutattuk, irtózatosak és akár halálosak szoktak lenni. Gondoljunk vissza a középkori tengerészekre. Hat-nyolc hét elegendő C-vitamin nélkül a szervezetnek, hogy felmondja a szolgálatot. De térjünk vissza a C-vitamin pótlás orális formájához.

Egy grammja (1000 milligrammja) a vérsavóban (vérplazmában) 85 mikromol/l koncentrációt eredményez. 1.25 grammja 110-150 mikromolnyira emeli a szintjét. A napi maximális c-vitamin adag (6x3g szájon át, Pauling és Cameron) is 220 mikromol/l-nél megáll. De nem is ezért kell szednie orálisan a betegeknek, hanem azért, hogy ne szenvedjen skorbutban, hogy mindig legyen egy állandósult raktárszint a vérben, ami mindenhova eljut, mindennel kapcsolatban van, hogy a szervezet a védekező mechanizmusai során, legyen hova nyúlhasson, ha szükség van rá. Márpedig hat előző cikkben pontosan arról volt szó, hogy a testünk csakúgy falja ezt a vitamint, legyen az akármilyen betegségtípus is. A legalacsonyabb C-vitamin vérplazma-koncentráció, ami képes a daganatokat közvetlenül elpusztítani, az 2380 mikromol/l-nél (2.38 mmol/l-nál) kezdődik! Tízszeresen magasabb értéknél, mint amit a napi maximalizált orális adag mellet elérhetünk a vérben! Ergo: ezeket a koncentrációkat csakis intravénás infúzió beadásával vagyunk képesek farmakológiailag biztosítani. A C-vitamin daganatellenes terápiás sűrűsége a vérben csakis millimoláris szinteknél kezdődhet. 7,5 gramm C vitamin 30 perces perifériás érbe beadott infúziója az a mennyiségi határ, ahol érvényesülnek ennek a vitaminnak a jótékony hatásai, amik, igaz csak hat-nyolc órán át tartanak, de a Tisztelt Olvasó már tudhatja az előző részekből, hogy fenomenálisak. Nemcsak a daganatos betegek javulnak tőle, hanem kiegészítő kezelésként jótékonyan hatást érhetünk el vele az összes heveny és krónikus gyulladásos megbetegedéseknél is. Ilyenekből meg akad bőven az akadémiai orvoslásban, a rendelő intézetekben és a kórházakban. Hisz tudják – saját tapasztalatból is. 15 grammjánál 4540 mikromol/l (4.54 milimol/l) a plazmaszintje és tíz-tizenkét órára nyújtja az úgynevezett terápiás ablakot.

Súlyos aktív daganatos betegeknél napi 30, 50,75 vagy akár 100 grammos infúziók is szerepelnek a terápiás protokollban. Mark Levine, ha jól emlékszem, akkor egyszeri 200 grammos infúziót is beadott a betegeinek. Jelentem: teljesen biztonságosnak tartotta és semmilyen komoly problémája nem volt vele!

Az utolsó ötven évben hangya módjára gyűlnek és dagadnak a C-vitaminos infúziós terápiák a tudományos világban. A modern kor világháló adta lehetőségei szinte korlátlanok e tekintetben. A Pubmed adatbázisának keresőjébe beírt „C-vitamin és rák” címszó („vitamin C and Cancer”) hónapról hónapra hozza az új híreket erről a témáról. A minap már több mint 4500 tételnyit (absztrakt, teljes cikk vagy összefoglaló revü formájában) találtam ezzel kapcsolatosan. Ez jó és megnyugtató, mert az infúziós kezelés biztonságos, minimális mellékhatás kíséretében.

A híres kansasi Riordan klinika az elmúlt 25 évben több mint 40.000 C-vitaminos infúzió utáni tapasztalattal rendelkezik. Egy általam is személyesen ismert müncheni háziorvos kb. 17.000 beadott infúzió után csak annyit mondott, hogy tudatosítsuk, a C-vitamin egy „életvitamin”, a természetben is évmilliók óta létező anyag, nem valami mesterséges valami! Az egyik legbiztonságosabb parenterális (a tápcsatornát kikerülő) kezelésnek tartja ezt. Ezek a cikkek Önöknek, laikusoknak íródnak, így logikus, hogy nincs lehetőségem mélyebben kezelni ezt a fontos témát, mégis nagyon, de nagyon fontosnak tartom, hogy tudjanak róla, mert a világ változik és a változás jó! Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudhatják majd, hogyan is tegyék ezt.

Dr. Csóka Tibor klinikai onkológus

 


NEKED AJÁNLJUK
Dr. Papp Lajos kirohanása: "milliók fognak meghalni a hazugság miatt".
  Dr. Papp Lajos magyar szívsebész az egész világot megdöbbentette kirohanásával. Szerinte milliók halnak meg, mert a szívbetegségek nem azért alakulnak...
TOVÁBB
Dr. Papp Lajos szívsebész professzor ezt mondja előadásaiban már évek óta
  A só az élet. Találjuk meg mindig az egészséges középutat!   1. Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót. A magyar meséknek mindig komoly...
TOVÁBB
Ezt jelenti a krónikus fejfájás a fej bizonyos pontjain
  Az ájurvédikus tanok szerint, ha bizonyos pontokon alakul ki a fejfájás, akkor az kapcsolatban lehet valamelyik belső szervvel, és azt jelezheti,...
TOVÁBB
Engedjük a gyermekeinket élni!
  Az a gyermek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában.   A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és...
TOVÁBB
NÉPSZERŰ CIKKEK
Az Algopyrin hatóanyaga a metamizole
  Kétségtelen, hogy az EU-ban és más fejlett országokban a metamizole tartalmú...
Diólevél legyen a barátod!
    A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófalevél...
Csodákra képes a kövirózsa
  A népi gyógyászatban gyakran használják a növény levelének kipréselt, zselés nedvét külsőleg...
A datolya nem gyógyszer, annál sokkal többet ér!
  Már a Bibliában is emlegetett datolya egyre népszerűbb hazánkban. A gyümölcs szárított...
TOVÁBBI CIKKEK
Ha elmúltál 40, ne szedj ADVILT, ALGOFLEXET és más ibuprofen hatóanyagú fájdalomcsillapítót!
  Számos fájdalomcsillapítóban megtalálható az ibuprofen nevű hatóanyag, köztük a népszerű...
Mikortól tekinthető valaki alkoholistának?- Beszélgetés Dr. Zacher Gábor toxikológussal
  A politikusok, hatóságok a dohányzással és “ártalmaival” vannak elfoglalva, pedig az...
Miért fontos a magnézium? Milyen élelmiszerekben található meg?
  A magnézium az egyik legfontosabb ásványi anyag a szervezetünkben. Egy egészséges felnőtt...
Egyél több lila hagymát!
  A lila hagymának rendkívül jótékony hatása van a rákos megbetegedésekkel szemben, megállítja...

Címkék