Az USA-ban 1980-ban 3 millió, 2007-ben már 70 millió CT-vizsgálatot végeztek. A CT vizsgálatoknak a hagyományos röntgenvizsgálatnál jóval magasabb sugárdózisa miatt potenciális rákkeltő hatásukat is mérlegelni kell. Például egy mellkasi CT-vizsgálat több 100-szor is nagyobb sugárterhelésnek teheti ki a pácienst, mint egy hagyományos mellkasi röntgen. A páciens személyes rizikója valószínűleg nem túl magas, de a vizsgálatok nagy száma miatt, még a kis kockázat is jelentős számú jövőbeli rákos megbetegedést okozhat.
Az egyik tanulmányban 1119 páciens rákrizikóját becsülték meg a 11 leggyakrabban használt CT-vizsgálat kórházi adatainak felhasználásával. Kiszámolták, hogy mennyi sugárterhelés érte az egyes besugárzások során a vizsgált személyeket. Az átlagos besugárzás széles határok között ingadozik: 2 millisievert (egy rutin fejvizsgálat esetén) és 31 millisievert (többfázisú hasi és medencei vizsgálat) közé esett.
A számítások szerint minden 270-ik nő, és minden 600. férfi fog a cardio-CT vizsgálata miatt rákban megbetegedni, amennyiben a vizsgálatot 40 éves korában végezték el. Ugyancsak ebben a korban egyetlen rutin koponya CT minden 8100-ik nő, és minden 11 080-ik férfi rákos megbetegedéséhez vezet majd. Ha a páciens csak 20 éves, a kockázat körülbelül duplájára nő, ha pedig 60 éves, akkor 50 százalékkal csökken.
A CT-vizsgálatokkal összefüggő sugárterhelés az utóbbi két évtizedben jelentősen megnövekedett, ennek minimalizálására lépéseket kell tenni: a nem feltétlenül szükséges vizsgálatokat el kell kerülni, az egyes vizsgálatok sugármennyiségét csökkenteni kell, és csökkenteni kell azt a dózisbeli különbséget is, ami az egyes páciensek és az egyes intézmények között mutatkozik. Szükség van olyan tanulmányokra, melyek segítségével megállapítható, hogy milyen esetekben van a legnagyobb hozadéka egy CT-vizsgálatnak és melyek azok az esetek, amelyekben a sugárzásból eredő kockázat nagyobb, mint a vizsgálat elvégzéséből adódó előny.
Egy másik tanulmányban egy kockázatbecslő modellt dolgoztak ki, amely képes az összes CT-típus kockázatát a kor függvényében kalkulálni. A szerzők szerint 2007-ben az USA-ban elvégzett CT-vizsgálatok 29 ezer jövőbeli rákos megbetegedés kialakulásával lehetnek összefüggésben. Ebből 14 ezer megbetegedés lenne visszavezethető hasi és medencei CT-vizsgálatokra, 4100 mellkasi CT-re, 4000 feji CT-re, és 2700 koszorúér festéses CT-vizsgálatra. A becsült rákos megbetegedések egyharmada a CT-vizsgálat idején 35-54 éves, 15 százaléka pedig a vizsgálat idején gyermek és tinédzser páciensek körében alakul majd ki. A daganatok kétharmada nőkben alakulna ki.
A két tanulmányból kiderül, hogy a CT-vizsgálatok jóval nagyobb sugárterhelést jelentenek, mint azt eddig gondoltuk: több tízezer rákos megbetegedést okozhatnak évente. A vizsgálatok érzékenyebbé válásával a véletlenszerűen felismert elváltozások újabb vizsgálatokhoz - gyakran még több sugárterheléshez -, szövettani mintavételhez és újabb félelmekhez vezethetnek.
Bármely orvosi beavatkozás alapvető kritériuma, hogy több előnnyel, mint kockázattal járjon, a CT-vizsgálatok száma az elmúlt évtizedben robbanásszerűen növekedett, ugyanakkor a vizsgálat előnyeinek bizonyítékai nem mutattak ilyen növekedést. Annak ellenére, hogy egyértelmű példák vannak arra, hogy mely esetekben segíti a CT-vizsgálat a kezelés megtervezését, egyre több páciens kerül a sürgősségi ellátásról a CT-vizsgálóba, még azelőtt, hogy kórházi ágyát elfoglalta volna. Hogy elkerülhessük a rákos megbetegedések számának jövőbeli emelkedését, minden orvosnak gondosan meg kell becsülnie minden egyes CT-vizsgálat várható előnyeit, és teljes mértékben tájékoztatnia kell a betegét a vizsgálat sugárzásból eredő kockázatairól.
dr. Bágyi Péter
