Szegények gesztenyéje volt a sulyom

 

A népi gyógyászatban szorulás ellen fogyasztották a sulyomtermés feltört belsejét. Az ázsiai konyha egyik jellegzetes eleme és vízigesztenye néven találkozhatunk vele.

A sulyom (Trapa natans) évelő vízi növény, a lassú folyású vizek, holtágak növénye, termése a gesztenyéhez hasonló, nagyon ízletes, ehető, keményítőben gazdag. Népies elnevezései: istennyila, súly, szamártövis, tiszavirág, vad mandola, csemegesulyom, susa, vízidió, vízimogyoró, vízigesztenye, jezsuitadió.

A nyári forróságban hűsíti a vizet, árnyékot ad a halaknak.

Rendkívül jól érzi magát a Tisza-tóban. Érett termése a víz aljára süllyed, kellemesen édeskés az íze. Ha mezítláb rálépünk a víz alatt, irgalmatlanul szúr, és komoly baleseteket tud okozni.

 

A magyarság régen ismeri a sulymot. Kitaibel Pál útinaplójából, Jókai Mór, Borbás Vince, Kieselbach Gyula és mások írásaiból tudjuk, hogy termését „az állatok és az ember egyaránt fogyasztják”.

A sulyom kifejezetten tetszetős, rombusz alakú zöld levélrózsái zöld szigetet alkotva lebegnek a víz tetején. Termései ősszel érnek, majd az iszapba merülve kelnek ki belőlük az újabb hajtások, amelyek eleinte a talajba gyökerezve fejlődnek, később úszó telepekké válnak. Gyorsan szaporodik, ami a horgászokat, a hajóval közlekedőket kifejezetten zavarja. Hivatalosan védett növény, csak az gyűjtheti, akinek engedélye van rá.

 

Termésének belseje a gesztenyéhez hasonlóan fogyasztható. Régen a mocsaras, lápos vidékek élelemforrása volt, azt a szerepet töltötte be, mint a hegyvidékeken a gesztenye. A tüskés külsőt lefejtették a diónyi fehér belsőről, és ezt a termést csemegeként fogyasztották, megfőzték, sütötték, vagy pogácsát készítettek belőle, a száraz termését pedig lisztté őrölték. Ízét leginkább a gesztenyéhez hasonlítják.

A sulyom a mai napig az ázsiai konyha egyik jellegzetes eleme és vízigesztenye néven találkozhatunk vele, például wok-zöldség keverékekben.

 

A sulyom régen élelmezési és harcászati célokat is szolgált.

A keményítőben gazdag termése miatt, a sulyom bizonyos időszakokban, pl. török háborúk és hódoltság idején, mint ínségeledel is ismert volt az Alföldön és gyűjtötték.

 

 

A népi gyógyászatban szorulás ellen fogyasztották a sulyomtermés feltört belsejét. Az ébenfekete héját pedig cserzőanyagnak használták valamikor régen. A 19. században pedig a pusztai csárdák sárfalát erősítették meg a sár közé kevert sulyomtermésekkel. Állítólag a héj főzete pedig a ház földjére öntve megöli a bolhákat - ne feledjük, hogy régen döngölt föld volt a parasztházak padlója, jobb esetben fával, vagy kővel, téglával burkolták.

 

A sulyom szüretelése nyár végétől kezdve, egész őszön át tartott. A termést tüskéi miatt nem lehetett puszta kézzel gyűjteni, a sulyomszedésnek erre nézve sajátos eszközei és módszerei alakultak ki. Ha nem volt kéznél semmilyen eszköz, a sulymot a száránál fogva kiemelték, és termését a csónakba vagy valamilyen kosárba, zsákba rázták. A komolyabb, professzionális sulyomszedők azonban, mint például a pákászok, a haladósabb gyűjtéshez szerszámot készítettek. A sulyomszedő-eszközök közös alkotó része volt egy rossz bunda, vagy bundadarab. Ezt, egyik megoldásként, egy fanyélhez erősítették, és ezzel el is készült a sulyomhorgászó-bot. A sulyomtermés a tüskéivel beleragadt a bundaszőrébe. A bundát, más esetben, a csónakhoz kötötték, és végigvontatták egy sulyommezőn.

 

Régen vendéglői étlapokon is szerepelt. Még az 1980-as években is lehetett találkozni vele egy Tisza-tavi étteremben. Általában sült tésztát és mártást készítettek belőle. Még receptet is találunk arról, hogyan kell elkészíteni: sulymot tisztítás után mintegy fél óráig főzzük, majd a főzőlevéből kiemeljük, kettévágjuk, belsejét kikaparjuk, diódarálón ledaráljuk és félretesszük.

Tejmártást így készítettek: a vajat felforrósítjuk, a hozzátett liszttel habzásig kevergetjük, hozzáöntjük a forró tejet, simára keverjük és felforraljuk. A tűzről levéve tejföllel, mustárral ízesítjük, hozzákeverjük a ledarált sulymot és összeforraljuk. Halételekhez kínálták.

 

Aztán jött a környezetvédelmi törvény, amely védett növénnyé nyilvánította, és megtiltotta a sulyom gyűjtését, így véget ért gasztronómiai pályafutása. Ha mégis engedély van a növény gyűjtésére és felhasználására, valószínűleg nagyon drága, bio alapanyag kategóriába fog tartozni. Nagy mennyiségben nem tudják majd gyűjteni, mivel csak kézzel lehet szedni és feldolgozni.

 

Nagy Jenő szerint a XIX. század ötvenes, hatvanas éveiben Nyíregyházán „annyira dívott a főtt sulyom evése, hogy a piacon úgy árulták, mint a gesztenyét, és a nép oly nagy tömegekben fogyasztotta a közkedvelt csemegét, hogy a felvágott és szétdobált szúrós sulyomhéjak szinte lehetetlenné tették a mezítláb való járkálást”. Igmándy József szerint Debrecenben még 1907 és 1912 között is árulták. Petrikovits László írásából értesülhetünk arról, hogy a nyíregyházi piacon a XX. század elején néha még feltűnt egy-egy sulyomárus. Miskolcról is jártak sulymot vásárolni Tiszalucra, ahol a gyerekek csónakból, a növényről is szedték termését, késő ősszel és télen pedig (még a jég alól is) a meder fenekéről „tapogatókkal” gyűjtötték. A sulyom levélzetével a lovakat etették.

Borbás Vince 1894-ben a sulyom veszélyeztetettségéről írott, A sulyom pusztuló félben című cikkében megállapította: „Az európai sulyom szemlátomást pusztul. Hazánkból is ismerjük a sulyom gyérülését.” Borbás szerint megfogyatkozását „a tavak, holtágak, állóvizek kiszárítása, a folyók szabályozása”, „a fürdés, halászás” és ehető termésének gyűjtése okozza. Napjainkra Nyugat-Európában annyira megritkult a sulyom, hogy veszélyeztetett növénnyé vált. Elsősorban ez az oka annak, hogy hazánkban is védelem alatt áll, pedig nálunk még nagy állományai élnek, és nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett növényfajaink közé.

 

Európai fogyasztása már a neolitikumtól és a bronzkortól kimutatható. A nagymennyiségű sulyomhulladék alapján joggal tekintik a bronzkor burgonyájának. Megemlítik fogyasztását a görög és római írók, középkori feljegyzések.

 

Mint tudjuk, engedély kell a begyűjtéséhez, de néhány partra sodort darab feltörését, megkóstolását azért a törvény nem tiltja.

 


NEKED AJÁNLJUK
A citromfű kiváló idegnyugtató, félelem- és feszültségoldó
  Az idővel gyógyszerfüggést okozó szintetikus szerekkel szemben a citromfű nem árt, nem okoz függőséget, csak megnyugtat.   Mire jó a...
TOVÁBB
Így használd ki a kövirózsa gyógyító erejét!
  Mint köztudott, a kövirózsa gyógyító ereje vetekszik az aloé veráéval. Szinte minden kertben megtalálható ez a szerény, igénytelen növény, amelyet...
TOVÁBB
Az ősz kedvence óvja a szívet és remek béltisztító
  Ősszel nincs jobb és egészségesebb csemege a sütőtöknél!   A sütőtök rendkívül sok fontos tápanyagot rejt magában és még finom is. Ha...
TOVÁBB
Természetes gyógymódok a bőrkinövések hatékony eltávolítására
  Számos betegség "kirajzolódik" a bőrünk felületére. Vagyis, ha bizonyos bőrelváltozásokat észlelünk, érdemes odafigyelni ezekre.   Mindannyian...
TOVÁBB
NÉPSZERŰ CIKKEK
Az Algopyrin hatóanyaga a metamizole
  Kétségtelen, hogy az EU-ban és más fejlett országokban a metamizole tartalmú...
Csodákra képes a kövirózsa
  A népi gyógyászatban gyakran használják a növény levelének kipréselt, zselés nedvét külsőleg...
Diólevél legyen a barátod!
    A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófalevél...
 Eltitkolt gyógyszer a 3%-os Hidrogén-peroxid
  Bár a szakirodalom feljegyezte, hogy Franciaországban már a 19. század elején...
TOVÁBBI CIKKEK
A test természetes egyensúlyáért – 72 lúgosító étel
  Ha lúgosítani szeretnél, tudnod kell, hogy mely ételek váltanak ki lúgosító hatást...
Természetgyógyászat – természetes gyógyászat otthon
  A természetgyógyászat az ember természetes öngyógyító képességének segítésével és a...
Zöldből egy éjszaka alatt lesz piros: így színezik a szupermarket polcaira kerülő paradicsomokat!
  A tél nem a paradicsom szezonja, és ezt eleink jól tudták, ezért ilyenkor csak...
Mi történik, ha elég vizet iszunk éhgyomorra?
  A japán vízterápia hihetetlenül népszerű a felkelő nap országában - a japán emberek...

Címkék