A selyemfényű puszpángmolyt (Cydalima perspectalis) hazánkban Sopron környékén 2011-ben figyelték meg először, azóta az egész országban károsított a puszpáng (Buxus) bokrokon.
A kertépítők, kertszépítők szeretik a buxusokat, mert évekig nem ismerték kártevőjét, könnyen kezelhető, jól nyírható, alakítható örökzöld növénye volt a parkoknak, kerteknek.
A selyemfényű puszpángmoly kifejlett egyedként körülbelül négy centiméter nagyságú, fehéres színű, a szárnyain barnás szegéllyel. Évente három nemzedéket nevel. Az áttelelő hernyók március-április környékén kezdenek aktivizálódni, mikor a hőmérséklet eléri a 9-10 °C-ot.
A puszpángmoly gyors elterjedésében szerepet játszottak az importból származó, nagy tömegben felhasznált fertőzött gyökeres buxus tövek, valamint a lepke aktív mozgása is. A lepke jó repülő, több kilométeres távolságban is megkeresi a tápnövényét.
A kártételt a puszpángmoly a rágással okozza. A legnagyobb probléma, hogy a növény belsejében kezd el rágni a kártevő, így már csak későn, a tarrágást vehetjük észre. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy kártevők csúfítják bokrainkat. Elsőre úgy tűnhet, hogy szárazság miatt száradnak a levelek, vagy esetleg gombabetegség támadhatta meg buxusunk. A fiatal hernyók a leveleknek csak az egyik oldaláról rágják le a levélszövetet, ezek után pedig az így megcsócsált levelek kisárgulnak. A nagyobb hernyók gyorsan és teljes körűen pusztítanak, megeszik a teljes levéllemezt.
A hernyók alkonyati óráktól aktívabbak, inkább éjjel esznek, ezért nappal szinte észre sem vehető, hogy pusztítanak, azonban a bokrok megmozgatásával fel lehet őket zavarni.
A buxusnak nagyon jó a megújuló képessége – a lerágott puszpángok (metszést követően) kihajtanak.
A késő ősszel, illetve kora tavasszal elvégzett szakszerű metszéssel jelentős egyedszám csökkenést lehet elérni, már ami az áttelelő nemzedéket illeti. Ilyenkor alaposan át kell nézni a bokrot és a hajtásvégeken található összeszőtt leveleket – amelyekben telelnek – el kell távolítani, majd véglegesen megsemmisíteni.
Ha úgy gondolod, hogy a puszpángmoly elintézte a buxusod, ne ess kétségbe, van megoldás! Először is a száraz részeket el kell távolítani és a bokrot gondosan kitisztítani. Vegetációs időszakban metszést követően 10-14 nap múlva kezd el hajtani újra a puszpáng.
Ha megtudtad menteni a bokrot a tarrágást követően, akkor törődj vele még egy kicsit. Igényli a vizet, tápanyagot és a növényvédelmet. Tartani kell a további hernyótámadástól és ilyenkor fokozott figyelemmel kell követni a puszpáng életét, keresni-kutatni kell a hernyókat a bokor belsejében, a bábokat a hajtások felső részein.
Védekezés természetesen
Az áttelelő nemzedéknél a késő ősszel, illetve kora tavasszal elvégzett szakszerű metszéssel jelentős egyedszám csökkenést lehet elérni. Ilyenkor oda kell figyelni a kettesével-hármasával összeszőtt levelekre, amik többnyire a hajtásvégeken figyelhető meg. Ezeket le kell vágni és égetéssel elpusztítani. Ne dobjuk szemétbe! Nagyobb mértékű rágások után érdemes a puszpángot erősebben visszavágni, elősegítve ezzel regenerálódását. A puszpáng megújuló képessége nagyon jó.
Magyarországon is egyre több madárfaj szedi össze a selyemfényű puszpángmoly hernyóját.
Törekedni kell a hernyók elleni védekezésre és akkor nincs rágáskár. A legfiatalabb hernyókat is meg lehet találni, keresni kell az összeszőtt leveleket.
Védekezzünk a biológiai hatóanyagú, Bacillus thuringiensis készítményekkel, pl. Dipel.
A permetléhez ajánlott tapadó szert adni, erre a célra megfelelnek a házi szerek is. Törekedni kell a teljes lombozat befedésére, a szövedékek között is, tehát a permetezőkészüléket minél nagyobb nyomáson kell üzemeltetni.
Ha csak néhány, kisebb puszpángunk van, alkalmazhatjuk a következő kezelést: szódabikarbónát keverjünk össze finomliszttel 1:1 arányban és ezzel szórjuk be a bokrokat, ügyelve arra, hogy a bokrok belsejébe is jusson a porból. Néhány óra múlva már láthatjuk is az elpusztult hernyókat a bokor tövében. Erős fertőzöttségnél, illetve eső után meg kell ismételni a kezelést.
