Az evolúció során az éghajlat, valamint az elfogyasztható táplálék miatt állandóan alkalmazkodnunk kellett az új környezethez és feltételekhez, ami – az optimális túlélés fenntartásának érdekében – új vércsoportok kifejlődését eredményezte.
A különböző vércsoportok a vér eltérő tulajdonságaira utalnak. A vércsoport a szervezet védekező-rendszerének (immunrendszerének) a kulcsa. Egyetlen csepp vérünk magában hordozza az emberre jellemző összes genetikai információt. Ezen felül a vér szállítja a test működéséhez szükséges oxigént, hormonokat, tápanyagot stb. A vér bizonyos jellemzőinek különbségeiből adódóan, az eltérő vércsoportú emberek másként reagálnak az egyes táplálékokra vagy idegen anyagok (baktériumok) behatolására.
Ha egy étel nem jó valamelyik vércsoport számára, akkor az azért van, mert az adott étel, ital, lektinje összeragasztja az adott vércsoportnak a vérlemezkékhez kapcsolódó szénhidrátspecifikus alkotóelemeit ( fukóz, d-galaktóz,stb).
Dr James D’Adamo és fia Dr Peter D’ Adamo természetgyógyász orvosok és munkatársaik az élelmiszerek minden csoportjánál vizsgálták, hogy azok mennyire összeférhetőek a különböző vércsoportú vörösvérsejtekkel.
A vizsgálatok minden kétséget eloszlatva bebizonyították, hogy nem mindegy, hogy melyik vércsoportú ember mit eszik. Beigazolódott, hogy ugyanazon ételek az egyes vércsoportok vörösvértestjeit kicsapták – orvosi nyelven agglutinálták –, s ezért a jelenségért a növényi és állati eredetű élelmiszerek egy részében található különleges „ragasztóanyagok”, az un. lektinek a felelősek. A lektinek tehát az ételekben található különféle fehérjék, amelyek vérünk minőségét befolyásoló agglutinációs hatással rendelkeznek.
Ezek a lektinek a vörösvérsejtek felületén található, vércsoport-meghatározó, speciális cukoroldatokhoz kapcsolódva, szinte összeragasztják a vörösvérsejteket, elindítva ezzel a szervezet állapotának romlását, gyorsítják az öregedési folyamatokat. Mindezek a cukoroldatok nemcsak a vérben, hanem a szervezetben, más szövetféleségekben is megtalálhatók, s így az adott vércsoportnak nem megfelelő táplálkozás a szerveket közvetlenül is rombolhatja. A 0-ás vércsoportúaknál minden vérlemezkéhez egy fukóz nevű szénhidrát-specifikus alkotóelem tartozik, amely minden vércsoportnál megtalálható a vérlemezkék mellett. Az A-soknál még hozzájön egy N-acetil-galaktóz-amin is a fukózhoz. A B vércsoportúaknál a fukóz mellett minden vérlemezkénél ott van a D-galaktóz, az AB-seknél pedig minden vérlemezkénél ott van a fukóz mellett a D-galaktóz is és az N-acetil-galaktóz-amin is. Attól függ, hogy egy étel jó-e az adott vércsoportú embernek, hogy a táplálékokban lévő lektinek hogyan viszonyulnak a vércsoportra jellemző, minden vérlemezkéhez kapcsolódó szénhidrát-specifikus alkotóelemekhez.
Ha hisz valaki ebben, ha nem akkor is működik ez a lektin és alkotóelem kapcsolat. Ez határozza meg, hogy egy adott táplálék jó, vagy rossz, illetve semleges hatású az adott vércsoport számára. Ha rossz, akkor agglutináció történik, azaz összeragadnak a vérlemezkék. Elég ha csak nyomokban van jelen egy-egy összetett táplálékban a vércsoportra agglutináló tulajdonsággal bíró lektin, már megtörténik az agglutináció. Pl. valamiben tejpor van, vagy tej is van a készített ételféleségben, akkor már a 0-sokra és az A-sokra agglutináló hatással van, azaz rontja a vérkeringést a hajszálerekben.
A vörösvérlemezkék átmérője 9 mikron, a vastagsága 1 mikron. A kapilláris keringés hajszálereinek átmérője 7 mikron, tehát ezen a 7 mikronos átmérőjű erecskén kell átpréselnie a vérnyomásnak a vörösvérlemezkéket. Ez csak akkor megy könnyen, ha rugalmas az ér fala, s ha a lektinek nem ragasztják össze a vérlemezkéket.
„Azt hiszem, hogy a Földön nincs két egyforma ember, mint ahogy nincs két azonos ujjlenyomatú vagy azonos hangú ember sem. Nincs két egyforma fűszál vagy egyforma hópehely sem. Mivel szerintem minden ember különbözik a többitől, az sem lenne logikus, ha egyforma ételeket ennének. Világossá vált számomra, hogy az emberek eltérő szervezete különböző táplálkozási igényeket támaszt, ezért az egészség fenntartásának és a betegségek gyógyításának egyetlen módja az emberek igényeinek megfelelő táplálkozás.” – idézi édesapját Az AB0 terv című könyvében dr. Peter J. D'Adamo
A növényi ételek kétszeresen lágyítják az érfalakat, ezért könnyebb az átjutás a hajszálérben. Itt is vigyázni kell, hogy csak olyan növényt ehetünk, ami a vércsoportunknak nem okoz agglutinációt. A növényi olajok 5-szörösen lágyítják az érfalakat és rugalmasítják a vérlemezkéket. Ugyancsak ötszörösen lágyítják a halolajok is, tehát együnk sok, a vércsoportunknak megfelelő halételt. A nem tiszta, adalékanyagokkal teli (kálium-klorid, alumínium hidroxidok, csomósodásgátlók) só és az állati zsírok, beleértve a tejben lévő zsiradékot (különösen a homogénezett tejzsiradékot) is, 10-szeresen keményítik az érfalat, tehát megnehezül a vörösvérlemezkék átjutása a hajszáléren. Ez a táplálkozás alfája és omegája. Ahol rossz a hajszáleres keringés, ott beteg lesz a testszövet. A rossz keringésű testszövetekben daganatok képződhetnek, mert rendellenesen működnek a sejtek. Nem kapnak tápanyag-utánpótlást és nincs elszállítva a salakanyag, amely a sejtanyagcsere során keletkezik.
A szívnek a legtökéletesebb a keringése, ezért a szív sohasem lesz rákos! Ha mégis rossz lesz a szív keringése, a szív megbetegszik, megáll, s nincs ideje kifejlődni a daganatoknak. A szívmegállás pedig a halála a testnek. A szívnek azért is jó a keringése, mert mindig mozog! A mozgás tehát a táplálkozáson túlmenően a másik lényeges körülmény az egészségünk megőrzése érdekében.
Mindennap, minden izomcsoportot jól át kell mozgatni úgy, hogy beleizzadjunk, s úgy, hogy pulzusunk egy ideig érje el a normál érték kétszeresét. Intenzív keringés, intenzív sejtanyagcsere, intenzív salaktalanítás. A vérünket a szív keringeti, a 2-2,5 liternyi nyiroknedvet a szervezetünkben az izmok mozgása áramoltatja, mivel nincs külön nyirokszívünk. A nyiroknedvek is salaktalanítanak, ezért lényeges a megfelelő nyirokkeringés az intenzív mozgás révén.
A biokémia eddig is tudta, hogy a vérünk és az elfogyasztott táplálék között kémia reakció zajlik le. Ez a reakció genetikai örökségünktől függ. Meghökkentő, de tény, hogy ma a XXI század éveiben is immun- és emésztőrendszerünk még mindig azokat a táplálékokat részesíti előnyben, amelyeket a vércsoport szerint őseink fogyasztottak.
A két dr. Adamo és munkatársai valamint a hasonló kutatással foglalkozó bostoni, cambridgei, londoni, oxfordi, new-yorki stb. egyetemeken dolgozó biokémikusok nemcsak azt határozták meg, milyen élelmiszereket nem ajánlatos fogyasztaniuk az egyes vércsoportokhoz tartozó embereknek, hanem azt is, hogy az adott vércsoportnak megfelelő táplálkozás esetében milyen lesz a vitamin- és az ásványi anyag ellátottság, illetve mely táplálék-kiegészítő anyagok, gyógynövények segíthetik a még jobb állapot elérését.
Akik elmélyültebben foglalkoztak a vércsoportokkal, tudhatják, hogy a különböző vércsoportok különböző antigéneket tartalmaznak, amely arra a vércsoportra jellemző. Csak a 0 vércsoportú embereknek nincs a vörösvérsejtjeik felületén egyik típusú antigén sem. Az immunrendszerünk – ha jól működik – azonnal észreveszi, hogy idegen antigén lépett be a szervezet rendszerébe, ezért elkezd antitesteket termelni az antigén ellen. A vércsoportok antitestei is eltérőek a másik vércsoport antitesteihez képest, ezért lehet csak meghatározott szabályok szerint vért adni a másik embernek. Ennek szabályait dr. Karl Landsteiner osztrák kutatóorvos fedezte fel.
Az antitestek az immunsejtekben előállított különleges kémiai anyagok, feladatuk az idegen antigén elfogása. Immunrendszerünk sejtjei különböző antitestet termelnek, mindegyiknek egy adott idegen antigén azonosítása és elfogása a feladata. Ez egy állandó harc az immunrendszer és a betolakodók között, melyek megpróbálják átalakítani antigénjeiket, hogy a szervezet ne ismerje fel őket. Amikor egy antitest összetalálkozik egy, a szervezetre ártalmas antigénnel (vírusok, baktériumok, folyadékok, táplálékok antigénjei), akkor az agglutinációnak nevezett folyamat játszódik le.
A vércsoport antitestek immunrendszerünk legerősebb antitestei, vörösvérsejt agglutináló hatásuk olyan erős, hogy akár szabad szemmel is azonnal észrevehető egy tárgylemezen. A kutatók azt is felismerték, bizonyos ételek agglutinálják az adott vércsoport sejtjeit, míg más vércsoportokét nem, ami azt jelenti, hogy az egyik vércsoport sejtjeire káros étel, a másik vércsoport sejtjei számára jótékony hatású lehet.
Amikor olyan ételt fogyasztunk, amelynek lektinjei összeférhetetlenek a vércsoport antigénünkkel, azaz a vérlemezkékhez kapcsolódó szénhidrát-specifikus alkotóelemekhez, akkor a lektinek célba vesznek egy szervet, (vese, máj, agy, gyomor, belek, ízületek stb.) és annak területén elkezdik agglutinálni a vörösvérsejteket. A különböző lektinek, más-más szervet, vagy szervrendszert vesznek célba, kellemetlen bélpanaszokat, májcirrózist okozhatnak, vagy leállítják a vesén áthaladó vér áramlását stb.
Az idegrendszer a legérzékenyebb a táplálékokban található agglutináló lektinekre. Sok fejfájós embernek csak egyszerűen át kellene térnie a vércsoportnak megfelelő táplálkozásra és megszűnnének a kellemetlenségei. Vigyázat! Nem biztos, hogy az idegrendszert támadó agglutináló lektinek okozzák közvetlenül a fejfájást, hanem a bélrendszerre, emésztőrendszerre károsan ható agglutináló lektinek is okozhatják, ezért kell odafigyelni arra, hogy mit eszünk. Nem elég csak a vércsoport-specifikustáplálkozást betartani, hanem oda kell figyelni az egyéb táplálkozási szabályokra is.
Ilyen egyéb táplálkozási szabály az, hogy táplálékaink nagy víztartalmúak legyenek - általában mint az emberi test víztartalma (70%) -, ne legyenek agyon sütve, főzve, tartósítva, hanem több mint 50%-ban nyers, hővel nem károsított ételek legyenek. Az is fontos, hogy folyadékot mindig a táplálkozás megkezdése előtt vigyük be a szervezetbe, mert hiába táplálkozunk megfelelően, a táplálkozás után, közben megivott folyadék felhígítja az emésztőnedveket és a perisztaltika rosszul emésztetten vagy emésztetlenül, továbbítja a táplálékot a belekbe. Nagyon fontos szabály a nyugodt, kellemes környezetben történő kapkodás mentes étkezés. Először mindig a könnyen emészthető, a gyomorból hamar kiürülő gyümölcsöket, zöldségeket, salátákat fogyasszuk, mert ha ezeket esszük utoljára, akkor a gyomorban nem tudjuk megelőzni, a hosszabb ideig emésztődő ételeket és elkezdenek erjedni, rothadni, már a gyomorban, aminek következtében toxinok és metilalkoholok keletkeznek, melyek akkor is rombolják a szervezetünket, ha vércsoport-specifikusan táplálkozunk. Legtöbb ember emésztőrendszere mozgó pálinka-főzőhöz hasonlít, mert állandó erjedés és alkoholképződés van a gyomrában és a beleiben a helytelen ételtársítás és a helytelen táplálkozási sorrend miatt!
A káros lektinek jelenlétét a szervezetben nemcsak laboratóriumokban lehet bevizsgálni, hanem egy egyszerű vizeletvizsgálattal, az indikán teszttel, amely a bomlási folyamatokat méri. Ha a máj, az emésztőrendszer, a belek nem teljesen dolgozzák fel a folyadékot, akkor indoloknak nevezett toxikus melléktermékek keletkeznek. Ha elkerüljük a vércsoportunkra káros lektinfehérjéket tartalmazó, vércsoportunk számára nehezen vagy egyáltalán nem emészthető ételek fogyasztását, akkor az indikán szintünk alacsonyabb. Ha rendszeresen, vagy akár alkalmanként fogyasztunk magas lektintartalmú, vagy számunkra nehezen emészthető ételeket, akkor az indikán szintünk magas lesz, ami arra utal, hogy sok karcinogén – rákkeltő – anyag van a szervezetünkben.
Remélem így már érthető sokak számára, hogy lehet bármilyen táplálkozási szisztémát követni (vegán, paleolit, makrobiotikus, glutén-diéta, stb), csak ezeknél is be kell tartani a táplálékok és a vércsoportok közötti szabályokat!
Egy rövid videó összefoglalja, hogy hogyan árt vagy használ a vércsoport szerinti táplálkozás.
