A betegellátás leggyakrabban otthon kezdődik, és sok esetben ma is a jól bevált házi szerekkel.
A sós vizes borogatás éppúgy hatékonyan enyhíti a torokgyulladást, akár a forró ciromos és mézes italok a meghűlést és a hurutos panaszokat; az ecet a darázscsípés fájdalmát csillapítja, a csalán marta bőrünk égető érzését pedig a lórom levelének bedörzsölésével csökkenthetjük.
Az éléskamra polcán, a gyümölcsök és zöldségek között, a kert virágaiban a gyógyító szerek gazdag tárháza rejtőzik, a heveny fertőzésektől és kisebb rosszullétektől az idült rendellenességekig az elsősegélyt igénylő balesetekig sokféle bajra adva gyógyírt.
A házi szerek a természet ajándékai, többségük vagy növényi táplálék, vagy gyógyfű. A növények mindig is központi helyet foglaltak el életünkben, fontos szerepet játszottak a mitológiában és a vallási szertartásokban. Ennivalót készítünk belőlük, és belélegezzük illatukat, nem csoda tehát, hogy több ezer éven keresztül szinte minden betegség gyógyszerét is a növények szolgáltatták.
Jóllehet a 19-20. század orvostudománya az iparilag, tudományos megfontolások alapján előállított hatóanyagok felé fordult, a világon elhasznált gyógyszerek 85 %-át ma is a hagyományos gyógynövények adják, amelyek éppolyan fontosak, mint valaha Megfelelően alkalmazva ezerféle gyógyhatásukkal nagy választási lehetőséget kínálnak az „ortodox” gyógyszerek helyett. Kiváló betegségmegelőzők és általános közérzetjavítók, főként ha étrendünk és életmódunk is egészséges. Jól megfelelnek tüneti kezelésre (így elsősegélyhelyzetekben és kisebb fertőzéseknél, köhögésnél, meghűlésnél és torokgyulladásnál), hogy elkerüljük bizonyos gyógyszerek, például antibiotikumok szedését. A manapság gyakran emlegetett holisztikus, tehát a szervezetet egységes egészként tekintő gyógyítás eszközeként is megnőtt a szerepük.
Számos testi tünetet hoz kapcsolatba ez a szemlélet érzelmi hatásokkal, a stresszel, a magatartással, a társadalmi, családi és munkahelyi környezettel, a társas kapcsolatokkal, a helytelen táplálkozással, a hiányzó testedzéssel és kikapcsolódással. A felsoroltak mindegyike szerepelhet a kórkép kialakulásában.
Néhány jó tanács
A házi szerek alkalmazása előtt ajánlatos tisztázni a tünetek jellegét, és szükség esetén a háziorvoshoz vagy egy gyógynövény-specialistához fordulni a pontos diagnózis megállapítása végett.
Ha a heveny tünetek egy-két napon belül nem szűnnek, illetve az idült szimptómák három-négy hét alatt sem mutatnak javulást, csak a szakember segíthet.
Az emberi szervezet rendkívül jól alkalmazkodott a természetes növényi anyagok feldolgozásához, ezért a házi szerek mellékhatásaitól vagy tünetek fokozódásától alig kell tartanunk.
Nagyon fontos, hogy minden növényt lehetőleg természetes állapotban, vegyszerektől és más, emberi eredetű szennyeződéstől mentesen használjunk. Soha ne gyűjtsünk gyógynövényt közvetlenül az út mentén vagy szántóföld közelében, ahol permetlé kerülhet rá! Ügyeljünk arra, hogy ne taroljuk le azokat a helyeket, ahol egy-egy növény amúgy is ritkán fordul elő, és kerüljük a satnya vagy betegesnek látszó példányokat!
Együnk falusi tojást, minél több zöldséget és gyümölcsöt, amit mindig igyekezzünk frissen beszerezni. Vásároljunk biotermékeket, amelyeket együnk nyersen vagy kíméletesen elkészítve, és lehetőleg hámozatlanul (hogy a hatóanyagok ne pusztuljanak el főzés közben)! Soha ne főzzünk alumíniumedényben!
