Ma ünnepeljük a madarak és fák napját! Állj meg egy percre és csak arra gondolj, hogy milyen lenne életünk a földön madarak és fák nélkül! Nézz bele a távolba és hallgass bele a levegőbe. Mit látsz? Mit hallasz? Madarak és fák nélkül elképzelhetetlen az élet! Madarak és fák nélkül már nincs élet!
A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves. Megszervezésének közvetlen előzménye a „mezőgazdaságra hasznos madarak” védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját.
A világ első madarak és fák napját Chernel István, a híres ornitológus szervezte meg 1902-ben Kőszegen, a párizsi európai madárvédelmi egyezmény alapján.
Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő:
évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse.
Az első világháború kitörése, az addig minden évben megrendezett ünnepet megszakította. A két világháború között az iskolákra bízták a Madarak és fák napjának megünneplését. A II. világháború után sokáig nem is hallunk e jeles napról, csak az 1954. évi madárvédelemről szóló minisztertanácsi rendelet említi ismét, mint a madárvédelem tömegmozgalommá való fejlesztésének egyik eszközét. Legközelebb az 1982-ben kiadott természetvédelmi törvény záró rendelkezései között találkozunk vele, hagyományként említve. A rendszerváltozás után ismét feléledt megtartása, s egy 1994-es miniszteri rendelet alapján május 10-re tették ennek ünnepét.
A hosszú évek során, a madarak mellett, egyre nagyobb szerepet kaptak a fák is e jeles nap alkalmával. A fák ugyanis lassítják az éghajlatváltozást: egy 50 éves lombos fa 50 kg oxigénnel dúsítja a légkört és közel 70 kg szén-dioxidot dolgoz fel egy vegetációs időszakban, valamint 400 kg egyéb szennyeződést szűr ki a levegőből (por, nitrogén-dioxidok, kén-dioxid…), és évente kb. 4000 liter vízpárát juttat a levegőbe. A madaraknak, rovaroknak, mókusoknak és sokféle vadonélőnek otthont adó fák minket is védenek, hiszen néhány óra a természetben csodát tesz.
A Biblia elejéről: „És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. / És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.” (Ter 2, 8–9)
A Biblia végéről: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jővén ki / Az ő utczájának közepén. És a folyóvizen innen és túl életnek fája vala.” (Jel 22, 1–2)
A „Madarak és Fák Napja” az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.
A madár szárnyas lény, a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartozik, ezért az égi lélek szimbóluma.
Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel.
A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum.
A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. Vidéki mondókákban, magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalma fa.
Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.
Nemcsak ezen a napon kell gondolnunk a madarakra és a fákra. A hétköznapokon is figyelnünk kell „hallgatag” és „énekes” társainkra. Nemcsak azért, mert a fák oxigént termelnek és port szűrnek meg, a városokban a zajvédelemben is fontos szerepük van.
Nemcsak azért, mert a színes, gyönyörű madarak éneke, s a fák zöldje nyugtatja az embert. Azért is, mert ezeknek az élőlényeknek a sorsát egyre inkább befolyásolja a mindenen uralkodni vágyó ember, az év többi, háromszáz-egynéhány napján is.
Petőfi Sándor: Három madár (részlet)
Az első madár egy kis cinege,
Nem sérti őt a télnek hidege,
Nem háborítja őt meg semmi vész,
Télben, viharban vígan fütyörész,
Vígan ugrál a száraz ágakon,
Mint a pillangó a virágokon,
Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,
Jön és megyen, máshol van untalan,
Alig képes kísérni őt a szem. –
Kedélyed e cinege, kedvesem!
A második madár egy csalogány,
Elrejtve él a lombok alkonyán,
Nem látja más ottan s mást ő se' lát,
Kis fészke néki az egész világ,
Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd,
Elfojt az alkony mindennémü neszt,
Hogy meg ne háborítsa énekét,
Hogy gyönyörködjék a föld és az ég,
