Kutyaharapást szőrivel - ismerős a mondás? A megoldás az, ami a problémát okozza, a kutyaharapás esetében annak a kutyának a szőrét kellett a sebre tenni, amelyik megharapott, gondolták régen a népi gyógyászatban. Einstein a fejét fogná ennek hallatára, de évezredeken át az analógiás és részben mágikus gondolkodás volt az emberiség uralkodó gyógyászati gondolkodása.
Hogy hogy jön ez a rendszeres esti borozáshoz? Manapság arra használjuk ezt a kifejezést, hogy ha valaki igen másnapos, az újabb adag ital felkelés után (lehetőleg ugyanaz a fajta, amely a másnaposságot okozta) segít a problémán, és megszünteti a kellemetlen mellékhatásokat: fejfájást, túlérzékenységet, ingerlékenységet, sóvárgást. Persze, hogy megszünteti a vágyakozást, hiszen kielégíti… az ivással.
A másnaposság biológiája
A szólás azonban még valamire rávilágít a gondolkodásunkkal és a kultúránkkal kapcsolatban: a tünetek figyelmen kívül hagyását. Hiszen a másnaposság a test bölcsessége, amellyel jelez: valamit túlzásba vittünk. Mi meg erre azt mondjuk: sok volt a bor tegnap este? Igyál még egy pohárral, ha nem vezetsz autót, meglátod, segíteni fog! Ami igaz is: egészen rövid távon valóban jobban érezzük magunkat. Hiszen a másnaposság során azért érezzük nyomorultul magunkat, mert a szervezetből elkezd kiürülni az alkohol, az eddig magas véralkoholszint lecsökken, mi pedig elkezdjük megfizetni az alkohol okozta jóérzések árát. Innentől kezdve a ráivás fenntartja azt az ördögi kört, amelyet az első pohár bor vagy sör kezdett meg.
Alapvetően az első kortytól kezdve a test bonyolult hormonális folyamatok ping-pong-pályájává válik. Dopaminnal kezdődik (ez a boldogság-hormon), kortizollal folytatódik (ami a stressz-hormon), és végül a dinorfin okozza, hogy rosszkedv, szorongás és bűntudat uralja a másnapot. Az alkohol kiürülése a szervezetből fájdalmas folyamat, amelynek sokszor tudatában sem vagyunk - csak annak, hogy jobban érezzük magunkat, ha egy újabb pohárral iszunk.
Hogy belefér-e minden este egy pohár bor? A válasz kulcsszava a ‘minden este’. Nyilván függ attól, hogy mekkora és milyen típusú az a pohár, milyen minőségű a bor, társaságban isszuk-e vagy sem. Alapjáraton a “minden este” kifejezés rendszerességet feltételez, a rendszeres alkoholfogyasztással pedig igen, vannak gondok.
A rendszeres alkoholfogyasztás hatásai
Nézzük a rendszeres esti borozás következményeit.
Ahogy az előbb megnéztük, az alkohol folyamatokat indít el a szervezetben. A pohár bor alapból magasabb alkoholfokú, mint egy korsó sör, általában 10-12%-os, ami rendszeres folyadékpótlás nélkül eleve kiszárít. A rendszeresség másik hátránya, hogy a szervezet elkezd hozzászokni az alkoholhoz, és egyre nagyobb dózist követel, hogy a kezdeti jóérzések fennmaradjanak.
Kultúránkban az esti sörözés vagy borozás, különösen társaságban vagy ünnepi alkalmakkor (ilyenkor a pálinka és a tömények előbbre kerülnek) elfogadott, sőt, valamilyen szinten elvárt is. Jobban tesszük azonban, ha vigyázunk magunkra, és tudatosítjuk: az alkalmi borozás, alkalmi iszogatás belefér, a kultúránk része, sőt, extrém esetben udvariatlanság visszautasítani a felkínált italt (például ha vidéken járva vendégül látnak minket a szívélyes helyiek).
A rendszeres esti pohár borral viszont ugyanaz a helyzet, mint a gyakori esti sörözéssel: a látványos fizikai hátrányokon kívül (szomjúság, nehezebb alvás, hízás, sok pénz elmegy rá stb.) idővel tulajdonképpen átprogramozza a testünket, hogy az minél inkább az alkoholra, illetve az általa okozott jó érzésekre koncentráljon, minden mást pedig hagyjon figyelmen kívül. A minden másba pedig beletartozik az evés, a normális folyadékbevitel, súlyosabb esetekben pedig a munkánk, a feladataink, a társunk, a gyermekünk.
Függőség és alkoholizmus
Amikor ugyanis a rendszeresség átcsap függőségbe, vagyis a köztudottan káros tevékenység kényszeres ismétlésébe, akkor a személyiség is elkezd torzulni. Már nem a saját belső autonóm világában létezik és nem onnan hozza az életét érintő napi döntéseket, hanem tulajdonképpen egy “szer körüli pályára áll”, és a tudatos vagy tudattalan döntések arra fognak irányulni, hogy a test megkapja, amire véleménye szerint szüksége van - az alkoholra (illetőleg a függőség más tárgyára). Minden más háttérbe fog szorulni.
Ez persze lassú folyamat, több, egymásra épülő állomással.
Ellentmondó állításnak tűnhet, hogy egy pohár borral még nincs gond - és igenis van probléma egy pohár borral. A különbség csak látszólag bonyolult, valójában a mögöttes motiváció az, ami megmondja, belefér-e egy pohár bor.
Mert ha a rég látott barátaimmal néhányszor egy-két hónapon belül megiszom nem egy, de két-három pohárral, mert a velük való találkozásom kelléke - akkor az beleférhet. De ha a nincs rá különösebb ürügyem, csak a bennem tátongó ürességet és hiányt akarnám betölteni a pohár (vagy üveg) borral otthon vagy a kocsmában, akár társaság nélkül - ott már valószínűleg belecsúsztam valami igen romboló lefelé tartó spirálba.
Az alkoholizmus kezelése
Nem teljesen jó kifejezés az alkoholizmus, hiszen egy skála legvégét vizionálja bennünk, miközben úgy is belecsúszhatok az alkohollal való problémás kapcsolatba, hogy az identitásomtól az alkoholizmus távol áll. Ami pedig még fontosabb: az alkohollal való zavaros kapcsolat csak egy tünet. Valami sokkal nagyobb problémának a tünete, amellyel kapcsolatban szégyent élhetünk meg. A szégyent pedig mindenki szeretné elkerülni, hiszen az az ‘én’ társadalmi megsemmisülésével rokon érzés.
Elengedhetetlen viszont, hogy a probléma gyökerével foglalkozzunk. Ha napi egy pohár bor szükséges ahhoz, hogy rövid távon kordában tartsam az életemet, akkor az a pohár bor olyan, mint egy erősen vérző kutyaharapásra szorított kutyaszőr: eredménytelen tüneti kezelés, ami inkább csak az elfertőződést segíti elő, mint a gyógyulást.
Ideje leszámolni a városi legendákkal, hogy az alkoholizmus mindig csak mást érint, és hogy egyénként is szinte lehetetlen kilábalni belőle. A jó hír, hogy van lehetőségünk változtatni, még akkor is, ha belekerültünk egy lefelé tartó spirálba. Sokan vannak előttünk, akiknek sikerült megállítani ezt a folyamatot, és szép lassan elkezdték élni a saját életüket. Az alkoholizmus kezelése lehetséges: sokkal többen épülnek fel és jutnak túl rajta, mint azt elsőre gondolnánk. És aki fel akar épülni, annak a legtöbbször ez sikerül is. Figyeljünk oda magunkra, figyeljünk egymásra, meghálálja magát a befektetett energia és tudatosság.
