Naponta csinálod, de nem tudod, miért. Senki nem tudja, miért csinálja, pedig tudósok ezrei kutatják az okát. Már konferenciát is rendeztek róla, hogy legalább beszéljenek a témáról.
Az ásítás egy olyan tevékenység, ami mindannyiunk életében jelen van kortól és nemtől függetlenül. Ásítunk, ha fáradtak vagyunk, de ébredés után is, illetve akkor, ha valamit ununk.
Az ásítás nem csak a fáradtság jele lehet, az ásítás az éberséget is szolgálhatja, mert ha kitátjuk szánkat, azzal hűtjük az agyunkat - írja a Der Spiegel című német lap internetes változata.
Ásítanak a madarak, a halak, csaknem valamennyi hideg- és melegvérű gerinces állat – a zsiráfok és a bálnák kivételével, amelyeket eddig nem kaptak rajta az önkéntelen szájtátáson.
Számtalan feltételezés létezik a kérdés megválaszolására, ám a tudósok még nem jutottak teljes egyetértésre.
Több elmélet létezik, ám máig nincs bizonyíték arra, hogy miért ásítunk. Annyit tudunk, hogy egy átlagos ember életében mintegy 250 ezret ásít, és a magzat az anyaméhben már 12-14 hetes korától megteszi. Ez arra utal, hogy fontos idegélettani szerepe lehet. Ha egy 60 grammos magzat rászánja az energiát, amely egy ásításhoz és nyújtózkodáshoz szükséges, akkor annak alapvetően fontos helye lehet a fejlődésében. Ez azért is figyelemre méltó, mert az embrió nem lélegzik, és kizárólag a köldökzsinóron át kap az anyától oxigént.
Az egyik leggyakoribb magyarázat az, hogy ásítás során nagymennyiségű levegő kerül a tüdőbe, ami emeli a vérnyomást, a pulzusszámot és a vér oxigénszintjét, ezáltal javul a mozgásfunkció, fokozódik az éberség, és segít ébren maradni, ha fáradtak vagyunk vagy unatkozunk.
Vizsgálatokkal azonban kimutatták, hogy az ásítás nem váltja ki a fenti változásokat. Az utóbbi időben a túlmelegedés elmélete látszik kibontakozni, amely szerint az ásítás segít hűteni az agyat.
Ahogyan a számítógép, úgy agyunk is akkor működik a legjobban, amikor „hűtve” teheti. A túl nagy terhelés túlhevüléshez vezethet, amely csökkenti az információk feldolgozási képességét.
A kutatás eredményei azt sugallják, hogy amikor a fej elkezd felmelegedni, az ásítás természetes termosztátként működik, mert lehetővé teszi, hogy hidegebb levegő áramoljon be és egészségesebb hőmérsékletre hűtse az agyat.
Alátámasztja a fenti elméletet az is, hogy egérkísérletekben az állatoknak magasabb volt az agyban mért hőmérséklete ásítás előtt, valamint az, hogy az emberek gyakrabban ásítanak, ha a levegő hűvös.
Az agy hőmérsékletét befolyásolja az általa feldolgozandó feladatok mennyisége, a keringő vér hőmérséklete és áramlási sebessége.
A Princetoni Egyetem kutatói 160 arizonai önkéntest vontak be tanulmányukba, mely szerint úgy találták, hogy télen, amikor testhőmérsékletük magasabb volt, mint a környezet, csaknem kétszer gyakrabban ásítottak az emberek, mint nyáron. Nyáron ugyanis kevesebb haszon származik az ásításból, mert a belélegzett levegő melegebb lehet, mint a test hőmérséklete.
Andrew Gallup kutatásvezető elmondta, hogy a túlhevült agy az álmossághoz hasonló érzést okoz, ami megmagyarázhatja, miért ásítunk akkor is, amikor valóban álmosak vagyunk.
Valódi ásításról akkor beszélünk, ha az óriási levegővétel legalább hat másodpercig tart, és ha a száj legalább négy centiméterre kinyílik. Ilyenkor a légutak és a tüdő jelentősen kitágul. Naponta átlagosan tizenöt alkalommal ásítunk, leggyakrabban persze a reggeli ébredés után.
Az emberek ásításáról még mindig tartja magát az a feltevés, hogy fiziológiai oka a vér oxigénszintjének emelése és a többlet-szén-dioxid eltávolítása, noha ezt az elméletet már a 80-as években elvetették. Az újabb kutatások arra utalnak, hogy inkább éberségünket növeljük az ásítással, ha álmosak vagyunk vagy unjuk magunkat.
Egyes megfigyelések azt mutatják, hogy az ásítás a stressz csökkentésére is alkalmas lehet, az ejtőernyősök például gyakran ásítanak ugrás előtt. Stressznek kitett patkányoknál is azt tapasztalták, hogy gyakrabban ásítanak, mint nyugodtabb körülmények között lévő társaik.
Egy holland kutató kapcsolatot sejt az embereknél az ásítás és a szexualitás között is. Megállapításait irodalmi és vizuális művészeti ábrázolásokra alapozza. Példaként említi, hogy erotikus képeken gyakran nyújtózkodó, ásító nőket ábrázolnak.
Nyolc és fél pontot szavazott meg Robert Provine, a marylandi egyetem pszichológus professzora az ásításnak azon a skálán, amely az élvezeteket 1-től 10-ig méri. Olasz kollégája, Piero Salzarulo, még pontosabban fogalmaz: "Az ásítás az orgazmushoz hasonlítható élvezetet okoz".
Walusinski megjegyzi, az állatoknál a kapcsolat jóval egyértelműbb: a makákó majmoknál például a domináns hím párzás előtt és után is ásít, ami szerinte tesztoszteronfüggő. Kasztrálás után a hím elveszti dominanciáját, és az ásítással is felhagy – teszi hozzá.
Mindenki tapasztalhatta már azt a láncreakciószerű jelenséget, ami egy ásítással kezdődik, és végiggyűrűzik egy egész társaságon.
Az ásítás az utánzással és az empátiával is összefügg. A magas fokú empátiával rendelkezőkre gyakrabban ragad mások ásítása, az autista embereknél például nem figyelhető meg ez a jelenség. Megfigyelhető viszont az ásító állatoknál is. A csimpánzok ásítása is ragadós, valószínűleg azért, mert ezek az állatok is képesek érzékelni társuk mentális állapotát. Az emberek körében végzett kutatások során bebizonyosodott, hogy akik hajlamosabbak átvenni mások ásítását, jobban érzékelik saját arcukat, arckifejezéseiket, és világosabb képet alkotnak arról, hogy mások mit gondolnak az arcukról. Agyi felvételek azt is igazolták, hogy az ásítozókat figyelő embereknél az önmagukról alkotott információkat tartalmazó agyi terület aktivitása is növekszik. További érdekesség, hogy a csecsemők körülbelül kétéves korukban kezdik felfedezni magukat a tükörben, addig az ásítás sem ragadós náluk.
A pszichológusok azt mondják, hogy az ásítást kézzel ugyan lehet leplezni, de visszafojtani nem szabad.
Mikor ásítunk? Egészséges embernél automatikusan történik bizonyos körülmények között, például, ha a pihenési vágy szembekerül az ébren maradás kényszerével; funkciója akkor az agy élénkítése.
Vannak azonban, akik állandóan ásítanak. Ez egy zavar, amely bizonyos betegségek kísérő jelensége (vérszegénység, féloldali fejfájás, rák, antidepresszánsok szedése). A betegség okozta ásítás jele, hogy nem tudjuk visszatartani - írta Salzarulo professzor.
A sok-sok ásítás bizony árulkodó jele lehet különböző betegségeknek, mint például egy szívinfarktusnak - légszomj, nehezedő mellkas. De akár egy aorta körüli vérzés miatt is ásíthatunk többet. Viszont nem kell rögtön az ördögöt a falra festeni! A gyakori ásítás ugyanúgy lehet a fáradtság, a kimerültség és az álmosság jele. Ha így gondolod, akkor aludj egy jót! Az csak segíthet!
