Atrazin – egy mezőgazdasági „segéd” árnyoldalai

Ha valaha is elmerültünk a modern mezőgazdaság világában – akár csak annyira, hogy ránéztünk egy kukoricatáblára –, jó eséllyel már találkoztunk az atrazin nevével. Igaz, talán nem tudatosan. Ez az anyag ugyanis az egyik legelterjedtebb gyomirtó szer világszerte, különösen az Egyesült Államokban, de hazánkban is hosszú időn át használták. Az atrazin az a fajta vegyszer, ami látszólag csodát tesz, de a háttérben csendben gyűjtögeti a kérdőjeleket.

Mi is pontosan az atrazin?

Az atrazin egyike azoknak az anyagoknak, amelyekről sok szó esik, de kevesen értik igazán, hogy mit is jelent a mindennapjainkban.

Az atrazin egy szintetikus gyomirtó szer, amit főként a szántóföldi kultúrák – különösen a kukorica és a cukornád – gyommentesítésére fejlesztettek ki. A triazin nevű vegyületcsaládba tartozik, és az 1950-es évek végétől kezdve került be a mezőgazdasági gyakorlatba. A működési elve egyszerű: blokkolja a fotoszintézis egyik kulcslépését, így a gyomnövények nem tudnak tovább élni és fejlődni.

A gazdák egy ideig valóban csodaszerként tekintettek rá: olcsó volt, hatékony, és nem kellett sokat vacakolni vele. De ahogy az már lenni szokott a modern csodaszerekkel – a hosszú távú hatásokat senki sem látta előre.

Hol fordul elő, és miben található?

Az atrazint mezőgazdasági permetezéssel juttatták ki a földekre, de mivel vízoldékony, könnyen bejut a talajvízbe és onnan tovább a folyókba, tavakba. Magyarországon ma már korlátozott a használata, de sajnos a környezetbe került mennyiség nem tűnik el egyik napról a másikra. Találtak atrazint ivóvízben, folyóvizekben, sőt még esővízben is, ami jól mutatja, mennyire tartós és kitartó egy vegyületről van szó.

A legmegdöbbentőbb? Olykor még gyümölcsök és zöldségek felszínén is kimutatható nyoma, különösen, ha olyan régióból származik, ahol még mindig széles körben alkalmazzák. A bioélelmiszerek persze jóval biztonságosabbak, de sajnos ez sem jelent mindig 100%-os védelmet.

Mennyire káros az atrazin?

Nos, itt kezd izgalmassá válni a történet. Az atrazint évtizedeken át biztonságosnak tartották – persze a megfelelő dózisban és körültekintő használat mellett. De az utóbbi évek kutatásai egyre riasztóbb képet festenek róla.

Az egyik legismertebb és legtöbbet idézett tanulmány a Kaliforniai Egyetemen készült, ahol a kutatók békákat tettek ki atrazinnak. Az eredmény? A hím békák egy része női ivarszerveket kezdett kifejleszteni – tehát az atrazin hormonrendszert megzavaró hatással bír. Ebből pedig jogosan következik a kérdés: ha egy békánál ez történik, mi a helyzet az emberrel?

A kutatók ma már egyre komolyabban vizsgálják, hogy az atrazin összefüggésbe hozható-e:

• termékenységi problémákkal
• hormonális egyensúlyzavarral
• bizonyos rákfajták (például mell- vagy prosztatarák) kialakulásával
• fejlődési rendellenességekkel a magzatoknál

Bár a tudományos világ még nem zárta le a vitát, az Európai Unió 2004-ben betiltotta az atrazin használatát, éppen a vizek szennyezése és az egészségügyi kockázatok miatt. Magyarország is ehhez az irányelvhez csatlakozott – bár a múlt örökségét sajnos így is viselnünk kell.

Mi a megoldás?

A válasz egyszerű, de nem könnyű: vissza kell térnünk a természetközeli mezőgazdasághoz. Az atrazin sikere is abból a modern illúzióból fakadt, hogy minden problémát vegyszerekkel lehet gyorsan megoldani. De a talajnak, a növényeknek és a környezetnek idő kell és gondoskodás, nem pedig ipari menetrend.

Alternatív megoldások már léteznek: mechanikai gyomirtás, vetésforgó, természetes gyomelnyomó növények. Igen, talán kicsit több kézi munka, kicsit lassabb folyamat – de cserébe egészségesebb talaj, tisztább víz, és nyugodtabb lelkiismeret.

Hogyan kerül az atrazin az asztalunkra?

Itt bújik meg az ördög a hétköznapokban – a konyhában, a poharunkban, a reggeli kávéban. Az atrazin ma már ugyan Európában tiltott, de a világ többi részén még mindig tömegével használják, és bizony a globalizált élelmiszerláncokon keresztül visszakúszik a tányérunkra, mint egy alattomos vendég, akit nem is hívtunk.

Elsőre azt gondolnánk, hogy ha már nem permetezik vele a hazai földeket, akkor nem is kell aggódnunk. Csakhogy a helyzet ennél rafináltabb. Az atrazin könnyen oldódik vízben, és emiatt – ha egyszer kijut a természetbe – akár éveken át keringhet a környezetben. Eljut a talajvízbe, onnan a felszíni vizekbe, sőt, az öntözővízen keresztül is újra bekerülhet a növényekbe, még akkor is, ha nem közvetlenül permetezték őket.

És akkor jön a nagy kérdés: milyen élelmiszerek hordozhatnak atrazin-maradványokat?

1. Importált gyümölcsök és zöldségek

Kezdjük a legnyilvánvalóbbal: az EU-n kívülről érkező zöldségek és gyümölcsök között akadnak olyanok, amelyek termesztése során még mindig használják az atrazint. Ilyenek lehetnek például:

• dél-amerikai kukorica és szójatermékek
• citrusfélék (pl. brazil narancs, argentín citrom)
• dinnye, szőlő vagy paradicsom egyes afrikai és ázsiai forrásból
• salátafélék, spenót, zeller, amik könnyen felveszik az öntözővízben lévő vegyszereket

Bár az EU szigorúan ellenőrzi az import élelmiszereket, a határérték alatti jelenlét nem ritka – azaz lehet benne, csak "épp nem túl sok". De ki akar kockáztatni, ha a hormonháztartásunkról van szó?

2. Teák és kávék

A meleg, trópusi országokban, ahol a teát és kávét termesztik, a gyomirtás gyakran még mindig atrazinnal történik. Mivel ezek a növények hosszú tenyészidejűek és nagy területeken termesztik őket, sok esetben monokultúrás ültetvényeken, a gyomok elleni küzdelemben gyakran bevetik a triazin-származékokat. A maradványok aztán a szárított tealevélben vagy kávébabban is kimutathatók lehetnek.

És bár a forró víz sok mindent megsemmisít, az atrazin – mint stabil, vízoldékony molekula – akár a teádba vagy kávédba is beoldódhat, ha jelen van. Egy kis korty reggeli koffein mellé... plusz egy csepp endokrin zavar?

3. Cukor és üdítők (igen, a cola is)

A cukor előállítása gyakran kukoricából vagy cukornádból történik – különösen az USA-ban és Latin-Amerikában, ahol az atrazin használata még mindig széles körben elfogadott. A kukoricaszirup, amit az üdítőitalok, sőt, sok feldolgozott élelmiszer tartalmaz, ebből a termesztésből származhat.

És most jön a döbbenetes rész: több tanulmány mutatott már ki atrazin-maradványokat amerikai eredetű üdítőitalokban, különösen a kukoricaszirupos, édesített italokban. A klasszikus kóla, az energiaitalok, és még néhány "light" vagy "naturális" címkéjű üdítő is hordozhat nyomokban ilyen szermaradványokat – attól függően, honnan származik az alapanyag.

4. Gabonafélék, kukoricaalapú termékek

Tortilla chips, kukoricadara, pufirizs, müzlik – ha nem bio, és az alapanyag a tengerentúlról jön, ott figyelhet benne a háttérben az atrazin szelleme. A feldolgozás során sok minden kikerül az élelmiszerből, de nem minden vegyszer tűnik el nyomtalanul, főleg nem az olyan szívósak, mint az atrazin.

Mit tehetünk?

Nem kell pánikba esni, de érdemes okosan választani. Törekedjünk hazai, szezonális termékekre. Részesítsük előnyben a biominősített élelmiszereket, különösen akkor, ha kávéról, teáról, zöldségről vagy gyümölcsről van szó. És bár a kóla néha jól esik – tartsuk meg különleges alkalmakra.

Az egészség nem a nagy drámákban, hanem a sok apró döntésben dől el. Egy pohár tea még nem a világ, de minden korty egy lehetőség, hogy vagy segítjük a testünket, vagy terheljük.

Az atrazin árnyékában – Konyhai feketelista tudatos vásárlóknak

Akkor most jöjjön egy kis „konyhai feketelista” – nem ijesztgetésnek, hanem tudatosításnak. Ahogy a nagymama mondta: jobb félni, mint megijedni – de legjobb inkább tudni, hogy mit teszünk a fazékba.

Nem kell vegyésznek lennünk, hogy észrevegyük: az ipari élelmiszertermelés néha többet hagy maga után, mint amennyit hozzáad. A következő lista olyan mindennapi élelmiszereket sorol fel, amelyek – ha nem figyelünk az eredetükre – akár atrazinnal vagy más, hasonló szermaradványokkal terheltek lehetnek.

1. Kukoricaalapú termékek – a láthatatlan favorit

Ha valami kukoricából készült, és nem bio, akkor gyanakodni érdemes. Miért? Mert a kukorica az atrazin egyik fő célpontja volt (és sok helyen még mindig az). Mire kell figyelni?

• kukoricadara, kukoricapehely (corn flakes), tortilla chips
• kukoricaszirup (high fructose corn syrup) – ez megbújik a legtöbb üdítőben, ketchupban, sőt, még péksüteményekben is

Tipp: Hazai kukoricából készült bio-termékekkel máris sokkal nyugodtabban főzhetsz.

2. Üdítők és energiaitalok – kortyolható kétségek

A legtöbb klasszikus üdítőital az USA-ból vagy onnan származó alapanyagokból készül. A kukoricaszirup gyakori édesítőszer, és ha ez nem bio vagy EU-minősítésű, simán lehet benne atrazin-maradvány.

• kóla és más barna szénsavas italok
• energiaitalok
• „gyümölcsízű” üdítők (különösen ha nem valódi gyümölcstartalommal bírnak)

Tipp: Szénsavas ásványvíz egy kis citrommal vagy saját készítésű gyümölcsszörp mindig jobb választás.

3. Trópusi gyümölcsök – messziről jöttek, vegyszerrel érkeztek

A banán, ananász, mangó vagy papaya igazi egzotikus finomság – de a termesztésük sokszor monokultúrás ipari gazdaságokban történik, ahol a gyomirtás is kemény módszerekkel zajlik.

• különösen veszélyesek a nem bio, Dél-Amerikából érkező gyümölcsök
• előre csomagolt gyümölcskockák, amiknek az eredetét sem tudjuk pontosan

Tipp: Válaszd a szezont! A hazai alma, körte, szilva soha nem volt még ilyen menő, mint ma.

4. Tea és kávé – reggeli rituálé kéretlen vendéggel

Azok a fekete, zöld és gyógyteák, amelyek nem bio- vagy fair trade minősítésűek, gyakran olyan ültetvényekről származnak, ahol a gyomirtás még mindig a régi módszerekkel történik.

• instant teák, teaport tartalmazó italok különösen gyanúsak
• olcsó kávékapszulák és előre darált kávék, ha nincs eredetmegjelölés

Tipp: Keress „organic” vagy „bio” címkéjű teákat, és a kávénál előny a single origin (egy eredetű, ellenőrzött) termék.

5. Cukor – édes, de kétséges eredet

A cukornád – különösen a brazil, kolumbiai és karibi ültetvények – híresek a gyomirtó intenzív használatáról. A cukorrépából készült európai cukor ebből a szempontból kevésbé kockázatos, de az importált nádcukor már más tészta.

• nádcukor, barna cukor, melasz
• feldolgozott élelmiszerek, amelyek cukortartalmát nem részletezik (pl. édességek, péksütemények)

Tipp: Használj hazai mézet, szárított gyümölcsöt vagy natúr gyümölcscukrokat édesítésre. A szervezet is örül neki.

És mit tegyünk mindezek fényében?

Nem kell eldobni az összes kedvenc finomságot. A cél nem a pánik, hanem az éberség. A tudatos vásárlás nem trend, hanem önvédelem. Válasszunk kevesebb, de jobb minőségű alapanyagot. Ismerjük meg, honnan jön, amit megeszünk – és főzzünk otthon, egyszerűen, szívvel.

Mert a legjobb védekezés az, ha nem is engedjük be azokat az anyagokat, amik nem az életet táplálják, hanem a gondokat szaporítják.

Végezetül: az atrazin története egyfajta tanmese is lehetne – a 20. század „csodakémiai” korszakának öröksége. Egy anyag, amit a gyors siker és az olcsóság emelt trónra, de amit a természet bölcs visszajelzése végül leparancsolt onnan. Ne féljünk tanulni a múlt hibáiból – hiszen az igazi bölcsesség nem az, hogy soha nem hibázunk, hanem az, hogy tanulunk belőle.