Az író a hagyományos magyar konyha egyik régi jóbarátja. Utazzunk vissza egy kicsit a múltba, ahol a füst szaga még az eresz alatt ült, a tej pedig nem papírdobozban lakott, hanem köcsögben érlelődött.
Amikor nagyanyáink azt mondták, hogy „összefutott a tej”, az nem volt okvetlenül tragédia – inkább lehetőség. A tej megalvadt, a sűrű, zsíros részéből lett a túró, a tetejéről lekanalazták a tejfölt, ami pedig alatta maradt, az volt az író.
Az író tehát a vajköpülés mellékterméke: amikor a tejszínből vajat köpültek (igen, kézzel, nagy türelemmel, sokáig!), akkor az így keletkezett sárgás, savanykás, híg folyadék volt az író. Valaha minden háznál készült, ahol tehén volt – sőt, sokáig természetes volt, hogy nemhogy kidobták, hanem örömmel fogyasztották.
De mi is az író pontosan?
Az író (más néven savóíró vagy vajíró) egy enyhén savanykás, fehérjében gazdag, zsírszegény ital. Kicsit hasonlít az aludttejhez, de annál hígabb, frissítőbb, és teljesen más funkciókat töltött be. Régen nemcsak italként itták, hanem főztek is vele: levesekbe, főzelékekbe, de még tésztákhoz is használták, hiszen kiválóan lágyítja a tésztát, sőt enyhén savas volta miatt lazító hatása is van.
Egészséges? Igen! Az író természetes szépség és egészség!
Ha valami régi, az nem feltétlenül poros. Az íróban ott rejlik a jövő táplálkozása is, hiszen:
- Alacsony a zsírtartalma, de mégis tartalmaz értékes tejfehérjét és tejsavbaktériumokat.
- Jót tesz az emésztésnek, hiszen a benne lévő baktériumok támogatják a bélflóra működését.
- Könnyen emészthető, még a laktózérzékenyek közül is sokan jobban tolerálják, mint a tejet.
- Hidratál, különösen nyáron, amikor egy pohár író szinte „belülről hűt”.
A paraszti asztalról nem is hiányozhatott
Ha egy jó kis tarhonyalevest készítettek, vagy mezei zöldségekből főzeléket, utána egy kupicányi író szinte kötelező volt. A „szikkadt kenyér íróval” nem csupán a szegénység étele volt, hanem egy tudatos, takarékos, mégis tápláló megoldás. Emlékszik valaki, amikor a nyári melegben a sparhelten állt a kancsó, benne az íróval hűsölő uborka- vagy fokhagymaszeletek úszkáltak? Na ugye!
Vissza a kamrába!
Ma már a házi vajköpülés helyét átvették a gépek, de egyre több kézműves tejtermékes hozza vissza az író hagyományát. Ha szereted a kefirt vagy az aludttejet, próbáld ki az írót is! Az íze kicsit szokatlan lehet elsőre, de ha egyszer rákapsz, nem fogsz lemondani róla. És ha épp nem innád meg – használhatod palacsintatésztába, kenyérsütéshez, vagy készíthetsz belőle hideg leveseket.
És egy kis nosztalgia a végére
Az író nem hangoskodik, nem tolakodó. Csak csendben ott van, mint a nagymama házi kötényének zsebében a zsebkendő. Nem divatos, de örök. Nem harsány, de szerethető. Olyan, mint egy régi dal, amit nem hallasz naponta, de ha mégis felcsendül valahol – pontosan tudod, hogy hová tartozol.
Hoztam három olyan írós receptet, ami egyszerre idézi fel a múlt ízeit, és ad új lendületet a mai konyhának. Ezeket akár hétköznap, akár vendégségre is bátran bevetheted – és ha valaki kérdezi, nyugodtan mondd: „Ez még a nagymamám receptes füzete mellől szökött meg.”
1. Írós palacsinta – könnyű, mint a tavaszi szellő
Hozzávalók:
- 2 tojás
- 3 dl író
- kb. 15 dkg liszt
- 1 csipet só
- 1 evőkanál cukor (ha édes töltelék lesz)
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna
- 1 evőkanál olaj a tésztába + egy kevés a sütéshez
Elkészítés:
A tojásokat felverjük, hozzáadjuk az írót, sót, cukrot, olajat, majd beleszitáljuk a lisztet és a szódabikarbónát. Keverjük csomómentesre (ha kell, egy kis tejjel vagy vízzel hígíthatjuk). Pihentessük 10-15 percet. Forró serpenyőben, vékonyan kisütjük. A szódabikarbóna miatt picit levegősebb, könnyedebb lesz, mint a hagyományos palacsinta – és az íze? Egyenesen ablakot nyit a gyerekkorba.
2. Írós kenyér – a rusztikus házias csoda
Ez a recept az ír „soda bread” hagyományait is tükrözi, amit vidéken gyakran készítettek írós alaptésztából.
Hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt
- 2 teáskanál szódabikarbóna
- 1,5 teáskanál só
- 4 dl író
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Egy nagy tálban keverjük össze a lisztet, sót, szódabikarbónát. Öntsük hozzá az írót, és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze – nem kell túl sokat dolgozni vele, épp csak álljon össze. Formáljunk belőle egy gömböt, kicsit lapítsuk el, tetejét kereszt alakban bemetsszük. Sütőpapíros tepsire tesszük, és kb. 35-40 perc alatt aranybarnára sütjük. Frissen, vajjal megkenve egy darabka mennyország.
3. Hűsítő írós uborkaital – ahogy a dédnagyi hűtötte magát
Hozzávalók:
- 3 dl író
- 1 kisebb kígyóuborka lereszelve
- 1 gerezd fokhagyma áttörve
- 1 evőkanál citromlé
- só, frissen őrölt bors
- kapor vagy menta ízlés szerint
Elkészítés:
Az összes hozzávalót jól összekeverjük, majd legalább fél órára betesszük a hűtőbe. Jéghidegen tálaljuk, akár kis jégkockával, zöld fűszerrel díszítve. Nyári hőségben egyenesen életmentő, és nem mellesleg csodásan segíti az emésztést.
Az író olyan, mint egy régi barát: nem tolakodik, de ha újra találkozol vele, rájössz, mennyire hiányzott. Tartsd meg a hagyomány ízét – az mindig visszavezet a gyökereinkhez.
