Vakond – A kertésznadrágos szőrgombóc! Csak kimondjuk a nevét, és máris lelki szemeink előtt megjelenik az a kis sötétszürke bunda, a rózsaszín lapátkezek, és a földből kibukkanó vakondtúrás, amitől minden kerttulajdonos kicsit összerándul. A földkupac, amit reggel még nem láttunk, de most ott trónol a saláta mellett, mintha csak azt üzenné: „Megérkeztem!”
Na de tényleg ilyen nagy baj, ha egy vakond vendégeskedik a kertünkben? Vagy csak félreértettük őt, és igazából a természet kertésze lapul a föld alatt? Nézzük meg közelebbről ezt a különös jószágot – egyensúlyban tartva a kertész szívfájdalmát és a természet tiszteletét.
Ki is az a vakond valójában?
A vakond (Talpa europaea) egy rovarevő emlős, és igen, igaz a legenda: gyakorlatilag vak. Pontosabban, van szeme, csak olyan picike és annyira rejtett a bundájában, hogy a legtöbb rajzfilm nem is zavarja magát vele – egyszerűen kihagyja. De ne sajnáljuk, ő nem is látásra, hanem szaglásra, hallásra és érzékeny bajszaira hagyatkozik, amelyekkel mesterien navigál a föld alatti járataiban.
És mik ezek a járatok? Nos, ezek nem csak otthonként szolgálnak, hanem csapdák is. A vakond nem növényevő – ez fontos! Nem a zöldségeidet eszi meg (bár a járatai megsérthetik a gyökereket), hanem rovarokat, lárvákat, pajorokat, cserebogárpupákat, drótférgeket, gilisztákat. Ami mozog a föld alatt, az neki potenciális vacsora.
Napi étvágya elképesztő: testsúlyának akár a 70-80%-át is képes megenni. Ha nincs kaja, meghal. Ezért állandóan mozgásban van, vadászik, túr, és közben – nem szándékosan – felforgatja a veteményest.
A vakond áldásai – amit nem szokás megköszönni
Igen, a vakond kupacokat hagy maga után. Igen, nem figyel arra, hogy épp most vetettél sárgarépát. De ha félre tudunk tenni egy kicsit a bosszúságból, érdemes észrevenni, milyen értékes ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt:
Kártevőirtás mesterfokon
A vakond természetes rovarirtó. Olyan lárvákat fogyaszt, amelyek egyébként tönkretennék a palántákat, gyökereket – például cserebogár pajorokat vagy fonálférgeket. Amikor ő dolgozik, kevesebb lesz a permeteznivaló!
Talajlazítás természetesen
Míg mi kapával és ásóval bajlódunk, ő szó szerint felás egy fél kertet. A járatai átjárják a talajt, lazítják a szerkezetét, levegőztetik, és lehetővé teszik a víz mélyebb rétegekbe jutását.
Komposztsegéd
A vakondtúrás friss, morzsalékos földje szinte kincs! Tele van tápanyaggal, ideális palántázáshoz, virágföldhöz keverve vagy cserepes növényekhez.
De akkor miért nem örülünk neki?
Jogosan kérdezhetjük: ha ennyi jót tesz, miért bosszant annyira? A válasz egyszerű: nem kérdezi meg, hova túrjon. Jöhet a fűszerágyás közepére, elrendezi a salátát, felszántja a pázsitot, és ahol ma uborka volt, ott holnap járat nyílik.
A gyökerek megsérülhetnek, a palánták kifordulhatnak a helyükről, a gyep látványa pedig – valljuk be – egy túrógombócra emlékeztető vakondtúrával nem nyújt épp díjnyertes látványt.
Harcoljunk vagy béküljünk?
A klasszikus kérdés: kiűzni vagy megtűrni? Íme néhány természetbarát, ám hatékony lehetőség, ha mégis szeretnéd finoman arra kérni a vakondot, hogy másik kertet válasszon:
Illatokkal való távol tartás
A vakond utál bizonyos szagokat: a ricinusolaj, a fokhagyma, a macskamenta, sőt egyes források szerint a rongyra cseppentett ecet vagy kávézacc is zavarja. Ezeket bedughatjuk a járataiba – lehet, hogy továbbáll.
Vibrációs zavarás
Léteznek napelemes vakondriasztók, amelyek alacsony frekvenciás rezgéseket bocsátanak ki – ez megzavarja az érzékeny hallású állatot. (Bónusz: nem ártalmas sem emberre, sem háziállatra.)
Kutyák, macskák jelenléte
Egy kertben mozgó állat jelenléte szintén elég zavaró lehet egy vakond számára. Ha gyakran jár-kel valaki a környéken, az „átjárhatóság” csökken, és a kis vendég másik telket keres.
Élve befogás?
Létezik élvefogó csapda is – de figyelni kell rá, hogy ne hagyjuk benne órákig. A vakond érzékeny, gyorsan kiszáradhat vagy stressztől elpusztulhat. Ha sikerül élve elkapni, vigyük messzire (nagyon messzire!) – legalább 1-2 kilométerre.
Türelem
Egy vakond ritkán lakik sokáig egy helyen. Ha elfogy a táplálék, vagy elég zaj és zavarás éri, továbbáll magától is. Néha a legjobb „riasztó” a puszta jelenlétünk a kertben.
Lehet vele élni?
A válasz: igen. A vakond nem ellenség, hanem egy különös szövetséges, akinek egyszerűen más a munkamódszere, mint a miénk. Kertészként mi rendet, sorokat, szabályokat szeretünk – a vakond pedig inkább a természet ösztönös, szabad ritmusát képviseli. Épp ezért zavar.
De ha megértjük, hogy nem ellenünk, hanem a saját életben maradásáért dolgozik, könnyebben viseljük el néhány kupac föld látványát. Vagy – ha mégis sok lenne – legalább tisztelettel és kímélettel próbáljuk őt távol tartani.
Mert a kert nemcsak a miénk – hanem az élővilágé is. És a vakond ennek az élővilágnak egy szőrös, hasznos, néha bosszantó, de teljes jogú tagja.
Vakondűző praktikák természetesen – békés módszerek a kert nyugalmáért
Aki vakondtúrással a gyep közepén ébredt már, az tudja: a vakond bosszantó lehet. De mielőtt még a szomszédtól kölcsönkérnénk egy markológépet, hogy „megelőző csapást” mérjünk, érdemes megfontolni néhány természetes, környezet- és vakondbarát megoldást. Ezek nem bántják az állatot, és a kert ökológiai egyensúlyát is megőrzik. Nézzük a házi praktikák széles tárházát, amik már a dédszüleinknél is működtek!
Illatos hadviselés – a vakond orrán át vezet az út
A vakond szaglása nagyon kifinomult, ez az egyik fő érzékszerve. Ha kellemetlen szaggal találkozik, arrébb áll.
Használhatunk
Ricinusolajat: egy vödör vízhez adjunk 1-2 evőkanál ricinusolajat, keverjük össze, majd locsoljuk meg vele a vakondtúrások környékét. Nem kedveli a vakond.
Fokhagymát: tört fokhagymát is ledughatunk a lyukakba – lehet, hogy a spagettihez jól megy, de a vakond inkább elhúzza a csíkot.
Kávézacc: az aromája minket ébreszt, a vakondot viszont elriasztja. Terítsük szét vagy nyomkodjuk a járatokba.
Rothadó tojás vagy savanyú tej: a régi öreg paraszti praktika szerint ezeknek a szaga egy vakondlakóparkot is kiürít. (Csak készüljünk fel arra, hogy mi sem fogunk örülni az illatnak...)
Mozgás és zaj – zavarni, de nem bántani
A vakond nem szereti a rezgést, zörejt, zajt.
Szélforgók és sörösdobozok: a jó öreg „barkács vakondriasztó”. Egy pálcára ültetett szélforgó, sörösdoboz vagy más fém tárgy, ami a szélben zörög, kellemetlen rezgéseket kelt a földben. Neki ez olyan, mint nekünk a panelban furó szomszéd vasárnap délben.
Napelemes vakondriasztók: modern, de természetes eszközök. Földbe szúrható kis kütyük, amik időnként alacsony frekvenciájú rezgéseket bocsátanak ki – nem bántják, de elriasztják a vakondot.
Kertben mozgás, háziállatok: gyakori jelenlét, lépkedés, kapálás vagy a kutya-macska járkálása szintén zavaró a kis földalatti fúrónak. A békés együttélés néha azt is jelenti, hogy „lakott területnek” tüntetjük fel a kertet.
Növényi riasztás – ültess vakondmentesítőket!
Vannak olyan növények, amelyeket a vakond természeténél fogva kerül:
Kutyatej (Euphorbia lathyris): más néven vakondűző kutyatej. A gyökereiből olyan anyag szivárog a talajba, amit a vakond nem bír. Jó társ a kerti ágyások szélére – ráadásul különleges megjelenésű növény.
Nárcisz, hagyma, fokhagyma, körömvirág: ezek illóanyagai szintén nem tartoznak a vakond kedvencei közé. Ha amúgy is díszítenéd a kertet, miért ne vakondmentesítésre is használnád?
Élvefogás – csak türelem és figyelem kell
Ha végképp nem megy máshogy, élve is befoghatod. Ehhez azonban kell némi figyelem.
Élvefogó csapdát helyezz a friss járatba (ne a túrásba, hanem a föld alatti részen), – Naponta többször ellenőrizd, hogy ne szenvedjen az állat, – Ha sikerült befogni, legalább 1-2 kilométerre vidd el (különben visszatalál), – Ne engedd olyan helyre, ahol mezőgazdasági terület van – legjobb az erdőszél, természetes élőhely.
Ami ne legyen megoldás
Ne használj mérget, karbidot vagy robbanó szert! Ezek nemcsak a vakondot pusztítják el, hanem a talajt is károsítják, veszélyesek lehetnek háziállatra, gyerekre, hasznos élőlényekre (pl. gilisztára) is. Ráadásul – valljuk be – a mi kertünk nem csatatér.
Zavarjuk meg finoman, ő pedig odébbáll
A vakond nem gonosz, csak éhes és szorgos. Nem ellenünk dolgozik – csak nem tudja, hogy mi veteményest, nem föld alatti menzát építettünk. A természetes praktikákkal azonban finoman, mégis hatékonyan jelezhetjük neki, hogy „itt most más lakik”.
És ki tudja – lehet, hogy holnap már a szomszédnál túr.
