A modern élet egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben minden a gyorsaságról, a hatékonyságról és a pörgésről szól, a testünk nem lett gyorsabb, csak egyre fáradtabb. Az idegrendszerünk, mint egy túlterhelt villanyvezeték, minden nap csúcsterhelés alatt van. És ha ezt túl sokáig csináljuk, jön a baj – gyakran alattomosan, előjelek nélkül. A stroke, vagyis az agyvérzés vagy agyi infarktus, egy olyan következmény, amelyre a túlstresszelt életmód gyakorlatilag meghívót küld.
De hogyan is lesz a „csak egy kis idegeskedésből” valami ennyire súlyos?
A válasz: lépésről lépésre. Mert a stressz nem csak a kedvünket rontja el, hanem biokémiai lavinát indít el a szervezetünkben. A testünk vészreakcióként érzékeli az idegességet, legyen szó munkahelyi nyomásról, párkapcsolati feszültségről vagy pénzügyi aggodalmakról. Ekkor jön az adrenalin, a kortizol, a vérnyomás-emelkedés, a szapora szívverés, az érfalak folyamatos feszültsége. És ez nem egyszer-egyszer történik. Hanem naponta. Hónapokig. Évekig.
És mi történik az ereinkkel mindeközben? Egyre sérülékenyebbek lesznek. A vérnyomás állandó emelkedése miatt az artériák fala meggyengülhet, vagy épp beszűkülhet, növelve a vérrögképződés esélyét. Ha egy ilyen rög az agyi ereket zárja el, akkor jön az iszkémiás stroke. Ha viszont az érfal reped meg, vérzést okozva az agyban, az a vérzéses stroke. Egyik sem kívánatos vendég.
De vajon tényleg „csak” az idegesség a ludas?
Természetesen a stroke kialakulásához több tényező is hozzájárulhat – a genetikai hajlam, a mozgáshiány, a dohányzás, az egészségtelen étkezés, a magas vérnyomás, a cukorbetegség mind rizikófaktor. De a krónikus stressz, az állandó feszültség egyre erősebben mutatja magát az orvosi statisztikákban. Több tanulmány is megerősítette, hogy a stresszes, szorongó emberek esetében 30-50%-kal magasabb a stroke kockázata.
És itt nem az „egyszeri idegességre” kell gondolni. Nem baj, ha néha kiborulsz. Nem baj, ha valami feldühít. A baj ott kezdődik, ha ez az állapot lesz az új alapértelmezetted. Ha reggel már feszülten ébredsz, ha a legapróbb ingerre is túlreagálsz, ha az agyad sosem pihen, csak kattog – akkor az életed is veszélyben forog.
Mit tehetünk? – Avagy a stroke megelőzése nem csak orvosi ügy!
Az első lépés a felismerés: az idegeskedés nem csupán kellemetlen lelkiállapot. Ez egy figyelmeztetés. Olyan, mint amikor a kocsi műszerfala világít – csak mi hajlamosak vagyunk leragasztani azt a kis piros ikont szigszalaggal, ahelyett, hogy megállnánk és megnéznénk, mi a baj.
A második lépés: tanuljunk meg megállni. Igen, tudom, ez az, amit a legtöbben képtelenségnek tartanak. De az a helyzet, hogy ha nem állsz meg te magadtól, az élet fog megállítani. Néha kis fejfájás formájában, máskor már súlyosabb jelekkel. És ha figyelmen kívül hagyod őket, akkor jön a stroke. A figyelmeztetések mindig időben érkeznek – csak nem mindig vesszük őket komolyan.
Egy csésze nyugalom receptre? Miért ne!
A természet egyébként számos csodálatos segítőt kínál, ha hajlandóak vagyunk lelassulni és élni velük. A citromfű, a macskagyökér, a komló vagy éppen az orbáncfű mind olyan gyógynövények, amelyek támogatják az idegrendszert, csökkentik a feszültséget és segítenek visszatalálni az egyensúlyhoz. Egy nyugodt este egy csésze meleg teával többet érhet, mint a legjobb vérnyomáscsökkentő – ha időben kapcsolunk.
Emellett sokat számít az is, hogy újrarendezzük a napjainkat. Kevesebb multitasking, több természet, több alvás, több valódi kapcsolódás. És egy kicsit több hit abban, hogy nem a világ fog összedőlni, ha ma nem válaszolsz minden e-mailre.
A stroke nem egyik napról a másikra jön. De az idegeskedés, ha krónikussá válik, utat mutat neki.
A stressz elleni harc nem hősies küzdelem. Nem is luxus. Hanem kötelesség. Magad felé. Mert bármennyire is tele a naptárad, egy dolog biztos: a pihenés, a nyugalom, a tudatos lelassulás nem időpazarlás. Hanem életmentés.
Szóval, ha ma egyetlen dolgot szeretnél jól csinálni, akkor legyen ez: ne vedd a lelkedre. Inkább engedd el. Az életed múlhat rajta.
