Ahogy május a végéhez közeledik, a természet már javában dús zöldbe borul, és a gazdák, borászok szeme a szőlőtőkék felé fordul. Ám van egy nap, amely sokak számára évről évre egy kicsit feszült várakozással telik – május 25-e, Szent Orbán napja. Ezen a napon nem csupán egy régi szent emlékét idézzük fel, hanem évszázados félelmeket, reményeket és hagyományokat is: mit hoz az idő? Lesz-e jégverés? Vagy megmarad a termés?
Szent Orbán alakja ugyanis nem akárki a néphagyományban. Ő lett a szőlő és bor védőszentje, de egyben az időjárás kiszámíthatatlan tréfáinak közvetítője is.
Ki volt Szent Orbán?
Szent Orbán valószínűleg I. Orbán pápa, aki a 3. század végén vezette az egyházat. Történelmi alakja kevesek számára ismert, de a néphagyományban egy egészen más szerepet kapott: a szőlőskertek pártfogója lett, aki ha jókedvében van, védelmet ad a termésnek, ám ha haragszik, jéggel sújt.
Szobrai gyakran magaslatokon, szőlőhegyek csúcsán állnak, boroshordóra támaszkodva vagy kehellyel a kezében – mintha épp áldást mondana a szőlőre. De a mosolya mögött ott lapul a kiszámíthatatlanság is, hiszen a jégverés réme minden évben ott lebeg a tavasz végén.
Orbán napjának időjóslatai
A régi falusi közösségek komolyan vették Orbán napját. A hiedelem szerint, ha ezen a napon szép az idő, akkor bőséges bortermés várható. Ha viszont zivatar, jég vagy szél érkezik, az a rossz termést vetíti előre. Ezért is volt szokás, hogy ezen a napon:
- szentmiséket tartottak a szőlőhegyek kápolnáiban,
- füstöléssel, harangozással, gyertyás körmenettel próbálták elűzni a jégverést,
- szobrokat állítottak, sokszor a dűlők szélén vagy a présházak mellé, hogy „szemmel tartsa” a hegyet.
Egyes vidékeken a gazdák borral öntötték le a szobrát – hálából a korábbi évek terméséért vagy épp békülékeny gesztusként, hogy idén is legyen kegyelmes.
Szőlő, bor és Orbán
Nem véletlen, hogy Orbán napja a szőlő körül forog. A tavasz vége és a nyár eleje az az időszak, amikor a szőlővirágzás kezdődik, és a termés sorsa lassan eldől. Az ekkor érkező jégverés egyetlen éjszaka alatt teljesen tönkreteheti a várható szüretet.
Így lett Orbán a borászok egyik legfontosabb szentje, akit nemcsak ünnepeltek, hanem tulajdonképpen „megpróbáltak megbékíteni” is. A jó időt, napsütést, áldást várták tőle – és közben titkon féltek is a haragjától.
Érdekes néphagyományok
- Egyes helyeken az Orbán-szobor fejére sapkát húztak, hogy ne fázzon, és ne legyen „haragos”.
- Ha május 25-én kegyes volt az idő, akkor a borászok ünnepet tartottak, nyitott pincékkel, közös énekléssel és áldomással.
- Ha viszont vihar jött, néhol még meg is feddték a szobrot: leöntötték vízzel vagy hátat fordítottak neki – no nem igazán haragból, inkább babonából.
A néphit szerint az Orbán-napi időjárás befolyásolta a nyár további alakulását is. Az a szőlőhegy, amelyet „elkerült az átok”, jó terméssel és illatos borral hálálta meg a figyelmet.
Orbán napja ma
Ma már nem mindenki kéri Orbán közbenjárását a termésért, de sok helyen a hagyomány él tovább: kis borfesztiválokat, szoboravatásokat, túrákat rendeznek, hogy emlékezzenek rá. Egyes borvidékeken újraéledtek az Orbán-napi búcsúk, ahol a közösség összegyűlik a domboldali kápolnánál, énekelnek, és persze meg is kóstolják az újborokat.
És bár ma már a jégkárok ellen leginkább meteorológiai állomásokkal és jégelhárító rakétákkal védekezünk, a lelkünk mélyén mégis jólesik tudni, hogy van egy szent, aki figyel a tőkénkre.
Orbán napja egy régi világ emléke – egy olyan koré, amikor az ember még szoros szövetségben élt a természettel, és hitt abban, hogy az ima, a szobor és egy korty bor valóban elűzhetik a vihart. Talán ma is érdemes egy percre megállni, és kívánni valami jót a termésre, a nyárra, a közösségre. Hátha Szent Orbán még mindig figyel odafentről.
