Ha van rovar, amit még a bogaraktól irtózó emberek is szeretnek, az kétségkívül a katicabogár. Ezt a kedves kis piros-fekete pettyes jószágot már gyerekkorunkban is versbe foglaltuk: „Katicabogárka, szállj el!” – mondtuk neki lelkesen, miközben a kis hátán matatott ujjaink között, mint egy apró mesehős. De vajon mit tudunk róla valójában? És mi a helyzet azzal az elhanyagolt, kevéssé ismert szakaszával, amikor még nem is piros, nem is pettyes, hanem inkább olyan, mintha egy miniatűr sárkány lenne? Hát kérem, az már a katicabogár lárvája – a természet egyik leghasznosabb kis „katonája”.
A katicabogár, a kert barátja
A katicák – tudományos nevükön Coccinellidae – nemcsak szépek, de kifejezetten hasznosak is. A legtöbb faj levéltetvekkel táplálkozik, vagyis azokkal az apró, kártevő rovarokkal, amelyek előszeretettel rágják meg növényeinket. Egyetlen felnőtt katica naponta akár 50-60 levéltetvet is képes elfogyasztani, ami egy kisebb zöldségeskertnek már-már életmentő beavatkozás. A mezőgazdaságban is becsben tartják, mert természetes rovarölőként működik – ráadásul úgy, hogy sem a növényeket, sem a környezetet nem károsítja.
A legismertebb itthon a hétpettyes katica (Coccinella septempunctata), de egyre gyakrabban találkozhatunk az ázsiai eredetű harlekinkaticával is, amely kissé tolakodó természetével próbálja kiszorítani az őshonos fajtákat. Mégis, bármelyik is gurul elénk a leveleken, mindig mosolyt csal az ember arcára.
És akkor jön a csavar – a lárva
A legtöbb ember akkor lepődik meg igazán, amikor meglátja a katicabogár lárváját. Aki nem tudja, mire néz, hajlamos kártevőnek nézni ezt az apró, sötét, tüskés kis lényt. Pedig ő ugyanaz a barátságos katica – csak még nem nőtte ki a gyerekkabátját.
A katicalárva inkább hasonlít egy miniatűr sárkányra vagy egy mozgó kis krokodilra, mint a kedves pettyes bogárkára. Fekete teste narancssárga vagy sárgás pöttyökkel, hosszúkás alakja, és gyors mozgása van. És bár küllemre talán nem épp a legbájosabb teremtmény, a hasznossága vitathatatlan: a lárva még falánkabb, mint a felnőtt katica. Egy katicabogár lárva élete során több száz levéltetvet pusztít el – és ezt nem viccből, hanem a túlélése érdekében teszi.
A lárva fejlődése kb. 2-3 hétig tart, miközben többször vedlik, majd bábbá válik. A báb állapotban teljes átalakuláson megy keresztül – ez az a bizonyos „teljes metamorfózis”, amit a természet annyira mesterien űz. A báb egy kis, mozdulatlan, rögzült forma, amelyet a növény szárára, levelére tapaszt. Innen bújik ki később a kifejlett katica – először sápadt, szinte sárgás testtel, még színek nélkül, majd néhány óra alatt megjelennek rajta a jól ismert piros alapszín és a fekete pettyek.
A néphagyomány és a katica – mindig szerencsét hoz?
Nem véletlen, hogy a katicabogárnak a néphagyományban is különös szerep jutott. A magyar népi kultúrában szerencsét, termékenységet, jó időt hozó jószágnak tartották. A „boldogasszony bogara” elnevezés is ebből ered: úgy tartották, Szűz Mária védelme alatt áll, és ha megölik, szerencsétlenséget hoz.
Sok helyen még ma is úgy tartják: ha egy katica rászáll valakire, és hagyja, hogy elrepüljön, akkor kívánhat valamit – és az valóra válik. Nos, aki gyerekként ezt megélte, az tudja, hogy ott és akkor tényleg hittük, hogy a világ működik.
A katica megmentése – ma talán fontosabb, mint valaha
Bár a katicák igazi túlélők, a vegyszerezés, az élőhelyek csökkenése és a behurcolt idegenfajok (mint a már említett harlekinkatica) komoly veszélyt jelentenek rájuk. Ha tehetjük, kertünkben ne használjunk vegyszereket, hagyjunk nekik élőhelyet, és legyünk türelmesek a „csúnyácska” lárvákhoz is – ők fogják nekünk megmenteni a rózsabokrokat, a salátát, a paprikát.
A katicabogár tehát nem csak egy aranyos pont a gyerekkor emlékei között. Ő egy keményen dolgozó, természetes segítő, aki csendesen, de hatékonyan teszi a dolgát. És ha legközelebb meglátsz egy különös kis sárkánykát a levelek között, ne söpörd le – lehet, hogy épp egy jövőbeli katica küzd a kerted védelméért.
A természet bölcsessége néha pettyekben érkezik – csak néznünk kell, észrevenni.
Hogyan csalogassuk a katicákat a kertbe?
A katicák, ezek a természet kis pettyes szövetségesei, nemcsak véletlenszerűen bukkanhatnak fel a kertünkben. Ha tudatosan kicsit barátságosabbá tesszük számukra a környezetet, szívesen költöznek hozzánk, sőt: egész kolóniát is létrehozhatnak.
1. Hagyd békén a természetet egy kicsit – és ő meghálálja
A túl rendezett, sterilen nyírt kert számukra olyan, mint egy hideg hotelszoba: nincs benne otthonosság. A katicák szeretik a természetes, kicsit vadregényesebb zugokat. Egy-egy gazosabb sarok, vadvirágos folt vagy évelő növénysáv igazi mennyország nekik. Ezek a helyek nemcsak búvóhelyek, de a levéltetvek is szívesen tanyáznak rajtuk – azaz a katica terített asztalt talál.
2. Ültess nekik kedvenc „levéltetves” növényeket
Furcsa, de működik: ha van a kertedben pár olyan növény, amit a levéltetvek is imádnak, az vonzza a katicát is. Ilyenek például a kapor, édeskömény, körömvirág, borsó, rózsa, saláta. Ez olyan, mintha szándékosan meghagynál egy-két lakáskulcsot a természetes rovarrendőrségnek. Persze a cél nem az, hogy tetvekkel legyen tele a kert – de a jelenlétük vonzza a katicát, ő pedig gyorsan elintézi az ügyet.
3. Használj illatos, nektárt adó növényeket
A felnőtt katicák nem csak tetvekkel élnek. Szívesen kortyolgatnak virágnektárt is, főleg akkor, ha épp nem vadásznak. Az olyan növények, mint a cickafark, kasvirág, napraforgó, izsóp, koriander, kapor vagy akár a bodza – igazi csalogatók számukra. Ezek illata, nektárja és virágszerkezete vonzza a felnőtt bogarakat.
4. Ne használj vegyszert – se „bio” címkével, se anélkül
Ez talán a legfontosabb. A katicák érzékenyek a rovarölő szerekre – még azokra is, amelyeket "bio" vagy "környezetbarát" jelzéssel árulnak. Ezek sokszor nem válogatnak: levéltetűvel együtt megy a katica is. Helyette inkább válassz természetes módszereket: például csalánlé, fokhagymás permet, vagy egyszerű kézi lemosás, ha nagyon eldurvul a helyzet.
5. Adj nekik szállást – készíts katicahotelt
Készíthetsz egyszerű kis „bogárhotelt” fából, nádcsövekből, kéregdarabokból. Rakd napos, de szélvédett helyre, lehetőleg közel a levéltetves növényekhez. A katicák odabújnak, ott telelhetnek, szaporodhatnak is. Télen is szolgálhat pihenőhelyül, tavasszal pedig innen indulhat a „tetűtakarító különítmény”.
+1: Ne türelmetlenkedj
Ha megteremted a feltételeket, jönni fognak. Néha napok alatt, néha hetek kellenek hozzá, de ha a kertedben van étel, víz (egy kis sekély tálka kövekkel például), menedék és nyugalom – akkor a katicák is megjelennek. És velük együtt a természet egyensúlya is.
Úgyhogy, ha legközelebb látsz egy pettyes kis jószágot, ne csak örülj neki, hanem tudd: azért van ott, mert jó munkát végeztél. A kerted hívogató lett – és a természet válaszolt.
Katicahotel – házilag
Hozzávalók
– Egy kisebb, üreges fahasáb vagy fadarab (akár egy régi, odvas tűzifa is megteszi)
– Nád, szalma, kéregdarabok, vékony gallyak
– Drót vagy madzag a rögzítéshez
– Kézi fűrész és/vagy fúró
– Egy kis tetőlap (deszkadarab, cserép vagy zsindely) az eső ellen
– Jókedv, türelem és egy csipet természet iránti tisztelet
Elkészítés lépésről lépésre
1. Válaszd ki a helyet!
Legyen napsütötte, szélvédett, lehetőleg dél felé néző. Fontos, hogy ne érje túl sok eső, és közel legyen olyan növényekhez, amelyeken katicák megfordulnak (például levéltetves rózsa, saláta vagy cickafark).
2. Az alap:
Használj egy kb. 20–30 cm hosszú üreges fahasábot vagy egy doboz formájú fakeretet. Ha nincs természetes odú benne, fúrj bele lyukakat (de ne túl mélyeket) 5–10 mm átmérővel. Ezek a kis üregek szolgálnak menedékül.
3. A lakrész berendezése:
Töltsd meg a belsejét különféle természetes anyagokkal: száraz fű, szalma, apró kéregdarabok, bambuszrudak, tobozok, nádszálak. Ezek közé szívesen bújnak be a katicák – főleg éjszakára vagy teleléskor.
4. A tető:
Tedd rá a katicahotel tetejére egy darab lapos fadarabot vagy cserépdarabot, hogy ne ázzon be. Egy kis zsindely vagy levágott műanyag tető is megfelel – de igyekezz természetes anyaggal dolgozni, ha lehet.
5. Rögzítés:
Akár a földre is teheted, de még jobb, ha kb. 50–80 cm magasságba rögzíted egy fa törzséhez vagy kerítéshez, így védettebb lesz a hangyáktól és a nedvességtől.
6. Adj neki egy nevet!
Igen, ezt komolyan mondom. Akár „Katica Panzió”, akár „Pettyes Pihenő”, vagy „Bogárszálló 7” – ha nevet adsz neki, máris bekerült a kerted élő világának térképére.
Mi történik ezután?
Ha sikerül jól elkészíteni, a katicák odaszoknak, és ott fognak pihenni, telelni, sőt – szaporodni is. Tavasszal pedig onnan indulnak portyázni a levéltetvek ellen. Mindez teljesen természetes, környezetbarát módon – és egy kis „kert alatti” élet kezdődik, amit egyre szórakoztatóbb lesz megfigyelni.
