A demencia nem csupán feledékenység. Ez az alattomosan, évek alatt kibontakozó kór a személyiséget, az érzékelést, az időérzéket és a kapcsolódási képességeket is megtépázhatja. Az egyik legnehezebben megélhető tünet — a család és a beteg számára egyaránt — a valóságérzékelési zavar, főleg a középső vagy előrehaladott szakaszban. Ez nemcsak furcsa vagy szokatlan megnyilvánulásokban jelenhet meg, hanem kifejezetten fájdalmas félreértésekben is.
Az ilyen típusú viselkedés gyakran valamiféle mentális hanyatlás jele lehet, különösen, ha a valóság és a képzelet összemosódik, és a személy megingathatatlanul hisz valamiben, ami valójában nem történt meg. Ilyenkor az illető lehet teljesen meg van győződve arról, hogy bizonyos dolgok megtörténtek, vagy éppen vádaskodik, gyanakszik, holott valójában nem történt semmi ilyesmi. Ez nem hazugság, hanem a zavart agyműködés miatt kialakult „belső valóság”.
Amikor a múlt és a jelen összemosódik
A demenciában szenvedő beteg nem hazudik, nem színlel, nem játszik szerepet. Azt mondja, amit valóban gondol és érez. Ha azt állítja, hogy a gyerekei elhagyták, hogy tegnap elment valahova, vagy hogy valaki ellopott tőle valamit, akkor ő ezt teljes szívvel elhiszi. Ezek téveszmék vagy emlékezetből visszakúszó töredékek, melyek az agyban lévő információs pályák összeomlása miatt születnek újra és újra. A valóság és a képzelet határa elmosódik, és ami nekünk nyilvánvalóan nem történt meg, az számára valóságként jelenik meg.
Gyakori tünetek, melyek valóságérzékelési zavarra utalhatnak:
- Téves emlékek: olyan dolgokra „emlékszik”, amik soha nem történtek meg.
- Ismétlődő vádak (pl. hogy meglopták, becsapták).
- Időbeli tájékozódási zavar: múltbeli eseményeket jelenként él meg.
- Családtagokat összekever más emberekkel, néha már elhunyt személyeket is „lát”.
- Kitalált történetek valóságként való elmesélése.
Ezek a jelenségek gyakran félelemből, szorongásból vagy feldolgozatlan emlékekből erednek. Az agy, mint egy elromló fonográf, újra és újra ugyanazt a lemezt játssza, sokszor érzelmi töltettel kísérve.
A természet bölcsessége: gyógynövények és kiegészítők
Bár a demenciára jelenleg nincs végleges gyógymód, a tünetek enyhítése és az agy állapotának javítása terén a természet sokat kínál.
Ginkgo biloba
Az egyik legismertebb gyógynövény az agyi keringés serkentésére. Segíthet a memóriában, a figyelem megtartásában és a szellemi teljesítőképesség fokozásában.
Rozmaring
Nem véletlen, hogy már az ókorban is „az emlékezet növényeként” emlegették. Frissítő aromája segítheti a szellemi tisztaságot és éberséget.
Kurkuma (kurkumin)
Erőteljes gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatású, mely hozzájárulhat az idegsejtek védelméhez, különösen az Alzheimer-kór esetében.
Omega-3 zsírsavak (különösen DHA)
Az agy szöveteinek építőkövei. Hiányukban romlik az idegi kommunikáció. Tengeri halak, lenmag és dió rendszeres fogyasztása is segíthet.
B-vitaminok (B6, B9, B12)
Az idegrendszer kiegyensúlyozott működéséhez nélkülözhetetlenek. A homocisztein-szint csökkentésében is szerepet játszanak, ami a demencia egyik kockázati tényezője.
További természetes támogatás: a lélek és a környezet ereje
Rendszeresség: A napirend állandósága biztonságérzetet ad. Ugyanabban az időben kelni, enni, sétálni, beszélgetni — ezek az egyszerű szokások sokat számítanak.
Társas kapcsolatok: Az ember akkor él, amikor kapcsolódik. A demens betegnek is szüksége van az érintésre, a beszélgetésre, az együtt töltött időre.
Zene: A zene csodákra képes. Gyakran olyan emlékeket képes előhívni, amelyek máshogyan már nem elérhetők. Egy régi nóta, egy népdal, amit együtt dúdoltatok — ez a szív szintjén hat.
Fény, friss levegő, mozgás: A természet maga a gyógyszer. Napi séta, napfény, egy kis kerti tevékenység – mindez nem csupán testet, hanem lelket is éltet.
Egy másfajta valóság tisztelete
A demenciával élő ember világa néha olyan, mintha egy másik dimenzióba lenne hangolva. Ez a dimenzió nem kevésbé értékes, csak más szabályok szerint működik. A mi dolgunk nem az, hogy kiigazítsuk, hanem hogy kísérjük őt, türelemmel, szeretettel, és amennyire lehet, a természet áldásaival segítve.
A természetgyógyászat, a gondoskodás és az emberi méltóság kéz a kézben járhatnak, még a leépülés árnyékában is. Mert minden egyes nap, amikor kedves szóval, figyelemmel fordulunk valaki felé, újra emlékeztet minket arra, hogy az emberi jelenlét gyógyítóbb, mint bármi más.
