A kert nemcsak a veteményes, a virágok és a gyümölcsfák otthona, hanem egy színes, nyüzsgő világ is, ahol számtalan apró teremtmény dolgozik fáradhatatlanul a mi javunkra.
A régi idők gazdái és kertészei pontosan tudták, hogy a természet a maga bölcs rendjében gondoskodik az egyensúlyról – csak hagyni kell, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak. Ma, amikor a vegyszerek és műtrágyák világa sokszor felborítja ezt a harmóniát, talán sosem volt még fontosabb, hogy felismerjük és becsüljük a kertünk hasznos lakóit.
A legismertebb és talán legkedvesebb segítők közé tartoznak a katicabogarak. Ezek a pöttyös kis jószágok a levéltetvek rémei. Egyetlen kifejlett katica egy nap alatt akár ötven levéltetvet is elfogyaszt, és ha lárva állapotban vannak, még falánkabbak. Régen a falusi gyerekek játék közben is tudták: „Katicabogár, szállj el, hozd el a jó időt!” – nemcsak kedves mondóka volt ez, hanem babona is, hiszen a katica megjelenése a kertben mindig a termékenység és a jó termés jelének számított.
Nem kevésbé fontosak a méhek és poszméhek. Ők a virágpor áldozatos hordozói, a beporzás bajnokai. Beporozzák a gyümölcsfákat, zöldségeket, virágokat, és így biztosítják, hogy a kert bő termést hozzon. Egyetlen méh élete során akár több millió virágot is meglátogat. A régi gazdák méhkasokat telepítettek a veteményes közelébe, mert tudták: ahol méh van, ott élet van.
Ott van aztán a sündisznó, a kert éjszakai őre. Igaz, nappal ritkán látni, de éjjel csendben járőrözik, és közben rengeteg kártékony rovart, csigát, sőt kisebb kígyókat is elpusztít. Ő a természet egyik legaranyosabb rovarirtója, ráadásul teljesen ingyen dolgozik – a fizetsége némi falevélhalom és egy biztonságos búvóhely.
A földigiliszták talán nem a legszebbek a kert lakói közül, de ők a talaj valódi kincset érő munkásai. Laza, levegős talajt hagynak maguk után, miközben a földet szerves anyaggal gazdagítják. Egy talpalatnyi termőföld egészsége nagyrészt nekik köszönhető. A régi idők gazdái mindig örültek, ha ásás közben sok gilisztát találtak, mert tudták: ez a jó föld jele.
Ne feledkezzünk meg a madarakról sem. A cinkék, vörösbegyek, fecskék rengeteg rovart, szúnyogot, sőt, hernyót is elfogyasztanak. Ha télen madáretetőt helyezünk ki, tavasszal és nyáron bőségesen visszakapjuk a segítségüket. Ők a kert dallamos hangú őrei, akik munkájuk mellett még vidám énekkel is megajándékoznak minket.
A régieknek volt egy bölcs mondásuk: „A jó kertész előbb a természet barátja, aztán a növényeké.” Ha a kertben teret engedünk ezeknek az apró, de annál hasznosabb lakóknak, sokkal kevesebb gondunk lesz a kártevőkkel, és egészségesebb, termékenyebb növényeink lesznek. A vegyszerek helyett a természetes egyensúly fenntartása a legjobb út, és ebben ezek a kedves segítők a legnagyobb szövetségeseink.
Ahogy a gyógynövények világa gyógyír a testnek és léleknek, úgy a kert hasznos lakói a növények védelmezői. A természet minden szintjén ott dolgoznak a jóakaróink – csak észre kell vennünk őket.
Hogyan csalogassuk be és tartsuk meg a kertünk hasznos lakóit?
A természet apró segítői nem véletlenül választanak egy kertet otthonuknak – a megfelelő környezet, táplálékforrás és búvóhely mind meghatározza, hogy szívesen maradnak-e. Ha azt szeretnénk, hogy a katicák, méhek, sündisznók és más hasznos lakók hosszú távon velünk maradjanak, néhány egyszerű, régi jól bevált módszert érdemes követni.
A katicabogarak szeretik a virágzó növényeket, különösen az ernyősvirágzatúakat, mint a kapor, kömény vagy édeskömény. Ha ezekből ültetünk a kert különböző pontjaira, a katicák szinte maguktól beköltöznek, és hamar elkezdik irtani a levéltetveket.
A méhek és poszméhek számára ültessünk méhlegelőnek számító virágokat, mint a levendula, zsálya, kakukkfű vagy napraforgó. Fontos, hogy a kertben mindig legyen valami, ami éppen virágzik, így tavasztól őszig folyamatosan találnak táplálékot. A régi idők méhészei gyakran telepítettek vadvirágos sávokat a kert szélére, hogy a méhek kedvükre dolgozhassanak.
A sündisznóknak nem kell sok, csupán egy védett zug, ahol összegömbölyödve alhatnak nappal. Egy farakás, avarkupac vagy bokros sarok ideális búvóhely számukra. Ha szeretnénk őket támogatni, a nyári aszályos napokon tehetünk ki sekély tálkában vizet – tejet viszont soha, mert megbetegíti őket.
A földigiliszták számára a legfontosabb a vegyszermentes talaj és a szerves anyagban gazdag környezet. A komposztálás nemcsak a konyhai és kerti hulladékot hasznosítja, hanem valóságos lakomát is biztosít a gilisztáknak, amelyek így még szorgosabban dolgoznak a talaj minőségén.
A madarakat leginkább madárodúkkal és téli etetéssel lehet kertünkbe csalogatni. Nyáron pedig egy madárfürdővel (egy sekély tál víz vagy kerti kőmedence) nemcsak inni, hanem fürödni is tudnak, ami a tollazatuk egészségéhez elengedhetetlen.
A régi paraszti kertekben mindig volt egy „vadon hagyott” sarok, ahol a természet a maga módján működhetett, emberi beavatkozás nélkül. Ez a kis zug mágnesként vonzotta a hasznos rovarokat és állatokat, és csendes menedékként szolgált a kert rejtett életének.
Ha hagyjuk, hogy a kertünk ne csak a miénk, hanem az ő birodalmuk is legyen, akkor cserébe ők gondoskodnak róla, hogy a veteményes egészséges, a gyümölcsfák bő termést adó, a virágok pedig illatosan teli pompában tündöklők legyenek.
