A som (Cornus mas) nem más, mint a magyar kertek és erdőszélek egyik legősibb gyümölcse. Már a honfoglalás korában is ismerték, sőt régészeti leletek bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében évezredek óta gyűjtik és fogyasztják. A somról sokszor mondják: egyszerre gyógyszer és csemege, mert íze savanykás, mégis frissítő, s mellette számtalan gyógyhatással bír.
A somfa maga egy mutatós, közepes méretű cserje vagy kis fa, amely tavasszal korán, még a lombfakadás előtt aranyló sárga virágba borul. Ez a látvány mindig a tavasz közeledtét hirdeti, így a som nemcsak a termése, de virágzása miatt is különleges helyet foglal el a természetben. A gyümölcse élénkpiros, tojásdad bogyó, amely augusztus végétől szeptemberig érik be.
Régen falun úgy tartották: „sommal kezdődik az év, s sommal zárul”, hiszen tavasszal a virága jelezte az új élet kezdetét, ősszel pedig a piros bogyók szolgáltattak táplálékot és gyógyszert. A som nemes és szívós fa, kemény fáját a mesteremberek nagyra becsülték, szerszámnyél, fegyver és különféle eszköz készült belőle, amely hosszú ideig bírta a strapát.
Gyógyhatásai közül az egyik legfontosabb a magas C-vitamin-tartalom. Már 100 gramm érett bogyó is jelentős mennyiséget tartalmaz, így a som mindig is a téli betegségek elleni erősítőnek számított. Népi gyógyászatban elsősorban a gyümölcs levét és főzetét alkalmazták hasmenés ellen, mivel összehúzó hatása jól ismert volt. Egykor a falusi gyerekek kezébe adták a frissen szedett somot, ha gyomorrontás kínozta őket, és hamarosan helyrejöttek.
Nem csak a bogyója, hanem a kérge és a levele is gyógyító erővel bírt. A kérget lázcsillapító teaként főzték, s gyakran alkalmazták a malária ellenszereként is. Bár ma már nem ezzel kezelünk lázas betegségeket, a som kérgének népi gyógyászati emléke jól mutatja, mennyire sokoldalú volt egykor ez a növény.
A som gyümölcséből számtalan ínycsiklandó finomság készíthető. A magyar népi konyha különösen szerette a belőle főzött lekvárt, amit sok helyen „somlekvárnak” vagy „somíznek” neveztek. Ez nem csupán kenyérre kenve volt kedvelt, hanem sütemények töltelékeként is. A somból főzött szörp és kompót szintén nagy hagyománnyal bír, s nem utolsósorban ott van a híres sompálinka, amely sok vidék büszkesége.
Érdekes, hogy a som nemcsak a testet, hanem a lelket is erősítette. A népi hiedelmek szerint a somfából faragott bot szerencsét és védelmet hozott gazdájának. Úgy tartották, hogy aki somot eszik, az erős és egészséges lesz, hiszen maga a fa is szívós és kitartó.
A som tehát nem csupán gyümölcs: egy darab történelem, amely összeköt minket elődeinkkel. Manapság talán kevesebben gyűjtik, pedig érdemes visszahozni a mindennapokba. Nemcsak finomságokat készíthetünk belőle, hanem vitaminokban gazdag, természetes gyógyszert is találhatunk benne. A som üzenete a mai embernek is világos: a természet egyszerű ajándékai mindig ott vannak körülöttünk, csak észre kell vennünk, és meg kell tanulnunk újra értékelni őket.
Ahogy a gyógynövények és erdei gyümölcsök világában barangolunk, a som jó példája annak, hogyan őrizhetünk meg egy darabka múltat, miközben a jelenben is egészségünkre válik.
