A rövid válasz az, hogy igen, bizonyos értelemben lehetséges, de fontos rögtön hozzátenni: nem minden daganat viselkedik ugyanúgy, és a „rák” nem egyetlen állapot, hanem betegségek sokasága.
Az emberi szervezetben nap mint nap keletkeznek hibás sejtek. Ez nem rendellenesség, hanem az élet velejárója. A sejtjeink osztódnak, másolnak, javítanak – és közben néha hibáznak. Ezek közül sok olyan sejt keletkezik, amely elméletileg akár daganatos irányba is elindulhatna. A kulcsszó itt az, hogy elméletileg.
Az immunrendszer, mint csendes őrség
A szervezetünk rendelkezik egy rendkívül kifinomult immunmegfigyelő rendszerrel. Ennek egyik feladata az, hogy felismerje és eltávolítsa azokat a sejteket, amelyek „nem oda valók”.
Ez azt jelenti, hogy sok kezdeti daganatos sejt soha nem jut el odáig, hogy betegséget okozzon, mert a test időben eltakarítja.
Ezért mondják egyes kutatók és orvosok, hogy mindannyiunkban lehetnek mikroszkopikus, klinikailag jelentéktelen daganatos sejtcsoportok, amelyek soha nem nőnek meg, soha nem adnak tünetet, és végül eltűnnek.
Régi paraszti nyelven ezt úgy mondták volna:
„A test tudja a dolgát, ha nem zavarjuk meg.”
Meggyógyulhatunk-e úgy, hogy nem is tudunk róla?
Ez már egy finomabb kérdés – és itt fontos az óvatosság.
Spontán visszafejlődés: ritka, de létező jelenség
Az orvosi irodalom is ismer egy jelenséget, amit spontán regressziónak neveznek. Ez azt jelenti, hogy egy igazolt daganatos folyamat részben vagy teljesen visszahúzódik kezelés nélkül.
Ez dokumentált, de nagyon ritka, és nem lehet rá életstratégiát építeni.
Viszont az is igaz, hogy:
– sok nagyon korai, tünetmentes elváltozás soha nem jut el a klinikai „rák” szintig
– a szervezet egyensúlyi állapotban gyakran képes megállítani vagy lassítani kóros folyamatokat
Tehát előfordulhat, hogy valami elindul, majd elhal, anélkül hogy az ember valaha tudomást szerezne róla.
Miért nem jó mégsem azt mondani, hogy „jobb nem tudni róla”?
Itt jön be a józan paraszti bölcsesség másik fele.
A tudatlanság nem gyógyító erő, hanem legfeljebb nem akadályozó tényező.
Nem attól gyógyul valaki, hogy nem tud róla, hanem attól, hogy:
– a szervezete erős
– az immunrendszere működőképes
– az életmódja nem terheli túl a testet
– a lélek nincs tartós félelemben és stresszben
Ugyanakkor vannak olyan daganatok, amelyek hosszú ideig tünetmentesek, majd egyszer csak előrehaladott állapotban jelentkeznek. Ezeknél a korai felismerés életmentő lehet.
A régi világban nem azért „nem volt rák”, mert nem létezett, hanem mert:
– kevesebb volt a környezeti terhelés
– más volt a táplálkozás
– több volt a mozgás
– más volt az idegrendszeri terhelés
De akkor is voltak súlyos betegségek – csak másképp nevezték őket.
A lélek szerepe: tudás vagy rettegés?
Ahol a kérdés igazán mély, az a lelki hozzáállás.
A félelem valóban ronthat az állapoton
Tartós szorongás, halálfélelem, „rák-fókuszú” gondolkodás gyengítheti az immunrendszert, emelheti a gyulladásszintet, felboríthatja a hormonális egyensúlyt.
Ezt ma már nem csak „spirituális”, hanem pszichoneuroimmunológiai kutatások is alátámasztják.
Ezért van az, hogy nem mindegy, hogyan tudunk meg egy diagnózist, és mit kezdünk vele.
A régi ember nem címkézte magát betegnek az első rosszullétnél. Megfigyelte a testét, pihent, böjtölt, füveket használt, és csak akkor hívott segítséget, amikor már nem boldogult.
Akkor mi a helyes út?
Talán nem a „nem tudni róla” és nem is a „mindentől rettegni” véglet.
Hanem ez a középút:
– figyelni a test jelzéseit
– élni az orvosi lehetőségekkel, de nem kiszervezni a felelősséget
– nem azonosulni a betegséggel
– támogatni a test öngyógyító folyamatait
A test nem ellenség, hanem szövetséges.
A betegség gyakran nem támadás, hanem jelzés.
Összegzés – röviden, emberi nyelven
Igen, lehetséges, hogy a szervezetben elindulnak olyan kóros folyamatok, amelyek soha nem válnak betegséggé, mert a test megoldja őket.
Igen, léteznek ritka esetek, amikor daganatos folyamat visszahúzódik.
De nem a tudatlanság gyógyít, hanem az egyensúly.
A valódi kérdés nem az, hogy „tudunk-e róla”, hanem az, hogy
olyan életet élünk-e, amelyben a testnek esélye van rendet tartani.
