Bizonyára mindenki ismeri a leandert, és bizonyára sokan vannak, akik szívesen megpróbálkoznak szaporításával is. A leanderek szaporításának legelterjedtebb és legegyszerűbb módja a hajtások gyökereztetése. Ennek a módszernek az a legnagyobb erénye, hogy az anyanövénnyel teljesen azonos új leandereink lesznek.
De hol van a leander magja?
Ősszel bepakoljuk melegebb, fagymentes helyre virágainkat, melyek végén, hosszú babhüvely szerű tokokban még éretlen magok vannak.
A leanderek többségének használható magjai nőnek, a szimpla szirmúaknak szinte mindig, a dupláknak néha, a rózsásaknak szinte soha. Ezek a tokok nyár közepe táján nőnek, de csak akkor tartsuk meg, ha célunk van vele, mert nagyon sok energiát vesz el a növénytől. De ha már megtartottuk, esetleg nem vettük észre, hogy a növényen maradt, akkor próbálkozhatunk a szaporítással.
December végén, január elején, amikor a tokok beértek, akkor széthasadnak és előbújnak a kis ejtőernyővel rendelkező magok, melyeket bátran elvethetünk.
Ínyenceknek, hobbikertészeknek ajánlható a leanderek magról történő szaporítása, ami amellett, hogy nagyon jó szórakozás, még látványos is. Egyetlen hátránya az, hogy legalább három évet kell várni az új virág megtekintésére! De azt tudnunk kell, hogy akkor viszont különleges élményekben lehet részünk, mert ezekből a magokból nem feltétlen olyan növényünk lesz, mint az anyanövény, sőt, az egy magtokban lévő magokból is különböző és különleges virágú leandereink lehetnek.
Amennyiben sikerrel járunk és 3 év múlva sikerült különleges virágot nevelnünk a magokból, akkor ajándékozhatunk belőle. Barátaink biztosan nagyon fognak örülni.
A magvetés ideje az időjárástól függ. Ha van meleg helyiségünk, akkor már februárban elkezdhetjük. Egy ideig a lakásban tarthatjuk növénykéinket megvárva a fagymentes időt. Nagyon vigyázzunk, hogy egyetlen egyszer se száradjon ki a földje.
Áprilisban már kezdhetjük a szokatást a kinti levegőhöz és a naphoz, mert gyenge levelei nagyon hamar leégnek a napon.
Már őszre nagyon szépen megnőnek, de két-három évnél hamarabb akkor sem virágzik.
A hajtatásukhoz több módszer is van.
Első a vízben való gyökereztetés. Nekem ez a legcélravezetőbb. Kis tálkába tegyük a magokat, melyek eleinte a víz felszínén úszkálnak. Ha sikeres a csírázás, akkor a víz tetején úszkáló magok elkezdenek lesüllyedni. Először a gyökér, majd a két kis sziklevél is megjelenik.
A gyökér megjelenése változó, 1-4 hét is lehet, fajtától függően. Olyan mag is kerülhet a vízbe, amelyik sosem hajt majd ki, és éppen ezért jó ez a fajta gyökereztetés, mert így nem várjuk esetleg hiába a földből való kihajtást.
Ezeket a magokat érdemes már a gyökér megjelenésekor földre helyezni, majd óvatosan 1-2 mm vékonyan puha földet szitálni rá. Ezután még állandó meleget, sok fényt és locsolást igényelnek. Érdemes ablakpárkányra helyezni és fóliával letakarni az edényt.
Hátránya ennek a csíráztatásnak, hogy ha csírázás után nem időben helyezzük a földbe, akkor a kis szikleveles növényt már nehezebb elültetni a megnyúlt kunkorodó szára miatt.
A magoncok akkor lesznek ültetésre alkalmasak, amikor már két sziklevélkéjük van. Ebben az esetben, ha van elég helyünk, akkor már külön-külön is ki lehet ültetni őket, kis tűzdelő segítségével.
A kifejlődött kis növénykék szára és gyökere, kicsi és nagyon sérülékeny. Óvatosan ültessük, nehogy a kis gyökér letörjön vagy megsérüljön.
Már pár centis korukban látható a különbség köztük. Az egyértelműen zöld szár, általában fehéres, vagy sárga virágot eredményez, a bordós színű szár színes virágot hoz majd. Elmondható, hogy minél sötétebb a szár, annál sötétebb lesz a virág is.
A másik legegyszerűbb és legkönnyebb módszer, ha a magokat már egyből a földbe vetjük.
Ilyenkor nincs más tennivalónk, mint fogunk egy magasabb falú, lyukas aljú, műanyag (lehetőleg átlátszó) dobozt, amit félig megtöltünk földdel. Tömörítjük, majd jól átitatjuk vízzel. Amikor a föld beszívta a vizet a földre helyezzük a magokat kb. 2 cm távolságra egymástól, majd szitált földdel éppen csak betakarjuk 1-2 mm vékonyan. Óvatosan újra locsoljuk meg. Ehhez alkalmas egy pumpás, kiürült üvegünk. Tetejét folpack fóliával takarjuk le, és néhány helyen lyukasszuk ki a fóliát a megfelelő szellőzés érdekében. Tegyünk alá alátétet és helyezzük világos helyre. Legalkalmasabb erre a szobai ablakpárkány. Ne feledkezzük meg a magok locsolásáról és párásan tartásáról.
Hogy milyen hamar kezdődik a kibújás? Ha sikeres volt a földbe való vetés, akkor 1 hét elteltével kibújik a két kis sziklevél a földből.
A csirázás fajta függő is. Egyes fajták magjainál akár 4 nap múlva már láthatók a levélkék megjelenése, de vannak nehezebben kelő fajták is, amiknek akár 8-10 napra is szükségük van.
Miután sikerrel kikeltek a magok és elérték a 4-6 leveles kort, már kaphatnak heti 1 alakalommal gyenge leander tápoldatos vizet.
Ebben a korban akár kisebb cserepekbe is kiültethetjük, ha van helyünk. Minél többször kapnak friss földet és egy picikével nagyobb cserepet annál egészségesebben és gyorsabban fejlődnek.
A jó minőségű föld, állandó napfény és meleg, a megfelelő locsolás és páratartalom nagyban befolyásolja a magoncok első virágzásának időpontját.
Egészséges, jól begyökeresedett és fejlett magoncokat szépen, minden gond nélkül át lehet teleltetni akár hideg 6 fokos sötét pince helységben is.
A magoncok locsolására nagy gondot és odafigyelést kell fordítani teleltetés alatt is. Kiszáradásuk könnyen pusztulásukhoz vezethet.
Tavasszal a fagyok elmúltával újra kihelyezhetőek a kertbe.
Vigyázat: a leander minden része mérgező, megenni nem szabad!