A fehér tea is a Camelia sinensis teanövény gyermeke, hasonlóképpen a zöld és a fekete teához. A különbség egyedül a levelek megmunkálásában és feldolgozásában van.
Általában azokat a teákat nevezzük fehér teának vagy szűz teának, amelyeket emberi beavatkozás nélkül, a napon szárítanak. A fehér tea a legkevésbé feldolgozott teaféle, innen származik a másik, szűztea elnevezése.
A fehér tea is egy zöld tea, csak különleges a feldolgozása. Előállítása csak az év meghatározott napjain lehetséges, amikor a fiatal hajtások éppen kibontakozás előtt állnak. Ilyenkor a zsenge, fiatal leveleket ezüstös, fehéres pihe borítja be, ezzel védve a tearügyeket a hajnali hidegtől, az erős hőingadozástól. A hegyekben található ültetvényeken a hajnali órákban gyakran fordul elő 5 C alatti hőmérséklet, néhol az enyhe fagy se ritka. Mi a Tea?
Néhány termőterület (pl. Fujian, Anhui) tea cserjéinek hajtásait szinte szőrmetakaró fedi, ezek az igazi fehér teák. Az ezüstös, fehér csúcsok gyakorlatilag a tea barkái.
A szűztea vagy fehér tea leveleket bizonyos tea fajtákról szüretelik: Da Bai –Nagy Fehér, Xiao Bai –Kis Fehér és Narcissus Chaicha egyedekről. A fehér tea Európában legelterjedtebb fajtája a Pai Mu Tan (Fehér Bazsarózsa), a legjobb minőséget pedig a Yin Zhen (Ezüst Tű, Silvery Pekoe) jelenti. A Yin Zhen minőséghez csak a különösen szép és aromás Da Bai növény rügyeit használják fel. Kereskedelmi és minőségi szempontok alapján a fenti fajtákat további minőségi osztályokba sorolják, ezek határozzák meg végső soron a tea értékét és árát.
A fehér tea elnevezés nemcsak az ezüstfehér pihéktől származik, hanem a főzet színéről is. A fehér tea nedűje sokkal világosabb a többi teafajtáénál, inkább egy könnyű fehérbor színére emlékeztet.
A fehér tea felhasználói köre sokat változott történelme folyamán. Régen a kínai császárok privilégiuma volt fogyasztása, halandó ember egyetlen cseppjéért is életével fizetett. Drága tea csepp volt ez! A kínai történetírás szerint a császár asztalára szűzleányok keze közül került a fenséges nedű, akik hajnalban, arany ollóikkal csippentették le a megfelelő rügyeket.
A fehér teát az ültetvényeken hagyományos módszerekkel, a kora tavasz hajnali óráiban, kézzel szüretelik. Hajnalban, Napfelkelte előtt a tea növény fotoszintézise minimális szintén marad, a levelek klorofil tartalma a legmagasabb. A hajnali szüret alatti speciális fény- és hőmérsékleti viszonyok teszik lehetővé, hogy a levelekben a hatóanyag tartalom maximalizálódjon. Ezen hatóanyagok főleg antioxidánsok, melyek a mai kor tömegbetegségeinek hathatós ellenszerei; pl.: érelmeszesedés, keringési betegségek, szívproblémák, rák, diabétesz.
A hagyományos Császári szüret alatt egy ágról csak az első kis hajtáslevelet és rügyet szedik le. Amennyiben csak az apró rügybimbó kerül leszüretelésre, a tea elnevezése Ezüst Tű.
A leszüretelt tearügyeket mihamarabb bambusz szőnyegre fektetik, majd hagyományosan a napon szárítják. Manapság a fehér teát a kézi szedés után azonnal, nagyon rövid ideig, alacsony hőmérsékleten meggőzölik, és úgy szárítják a napon. Máshol a gőz helyett szemvillanásnyi időre parázs fölé tartják.
A fehér teák előállítása három részből áll: szedés, szárítás, szelektálás, melyből a szárítás határozza meg a fehér tea jellegét, minőségét. Ezt a folyamatot teakészítő mesterek a helyszínen folyamatosan felügyelik, kontrollálják.
A fehér tea olyan, mint egy visszafogott, régimódi bölcs: nem hivalkodik, mégis csodákat tesz. Finom, gyengéd íz mögé bújtatva támogatja az immunrendszert, tele van antioxidánsokkal, amelyek óvják a sejteket az öregedéstől. Sokan kedvelik bőrfiatalító hatása miatt is, hiszen segít megőrizni a rugalmasságot és a frissességet. A benne lévő természetes polifenolok enyhén élénkítenek, de nem úgy „csapnak fejbe”, mint egy erős fekete tea – inkább csak finoman megcirógatják az energiáidat. A hagyományok szerint akkor jó igazán, ha a nap végén, csendben kortyolgatjuk… és hagyjuk, hogy tegye a dolgát, ahogy mindig is tette.
