Diókopács (dióburok) főzet hétköznapi bajokra

A diókopácsban a diófa hatóanyagai jelentős mennyiségben megtalálhatók. Flavonoidokban rendkívül gazdag. Vizsgálatok igazolják, hogy 12-féle flavonoid található a zöld dióburokban.

A dióburok gyógyhatását már Hippokratész is ismerte és ismertette, gyomor- és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmazott. Tanai elterjedtek, Angliában és máshol Európában is ismert volt a dióburok-főzet, mint a gyomor- és bélhurut gyógyszere. A törököknél a kopács ecettel leöntve gyomorerősítő házi szer volt.

A törökök a kopács főzetét ülőfürdőként is használták, húgyúti megbetegedésekre és női bajokra. A falusi török asszonyok a szülés utáni méh-összehúzódást úgy segítették elő, hogy a diókopácsot megpörkölték – szárítani nem volt idő, – összetörték, szőlősziruppal keverték, és borogatásként használták. Összehúzta az ereket, megszüntette a vérzést. A szárított, összetört kopácsot mézzel keverve a fogínyre kenték, a fogínygyulladás megszüntetésére.

Szárított, pörkölt diókopácsot a horvátok is használtak, de nem vérzés ellen, hanem a vizelés megkönnyítésére.

Csak a dió zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra, mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából. Lecsökken C-vitamin- és csersavtartalma, ami a zöld kopácsban bőven jelen van.

A zöld dióburkot diószüretkor nyerhetjük nagy mennyiségben. Próbáljuk leverni, vagy lerázni, esetleg az alsó ágakról leszedni azokat a diókat, amelyeken még rajta van a burok, de már könnyen lefejthető. Ha még jobb minőségű alapanyagot szeretnénk gyógyászati célja, akkor már a dió szétrepedése előtt is lefejthetjük késsel, körbevágva. A feketedő és a romló foltokat vágjuk ki, ne használjuk fel.

Megszáríthatjuk a napon vékony rétegben kiterítve, nyitott sütőajtónál, aszalógépben. Vigyázzunk, hogy a hőfok ne haladja meg a 40 fokot értékes C-vitamin tartalma miatt, a 30 fokot viszont érje el a hőmérséklet.

Használj kesztyűt, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét!

A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz. A juglon az emberi szervezetet nem károsítja. Elpusztítja a betegségeket okozó baktériumokat és gombákat.

A juglon mellett a diókopács további fontos hatóanyaga a csersav (tanninsav), mely úgy hat az ember hámszöveteire, hogy összehúzza, összeszorulásra bírja a hámsejteket. Ugyanilyen összehúzó hatása van a nyálkahártyákra és a kapilláris csövekre. Ezen kívül lázat és viszketést csökkentő hatásai is ismertek. A tannin baktériumölő is, kapcsolatba lép a baktérium fehérjéivel, és tönkreteszi azokat. Legnagyobb arányban a zöld kopács tartalmazza a dió részei közül.

A diófát kiemelten fontos gyógynövényünknek tekinthetjük. A juglon és a csersav az a két hatóanyag, ami igazolja a sok évszázados népi megfigyeléseket a dió gyógyhatásáról itthon és világszerte.

Mire használhatjuk a diókopács főzetét?

Ugyan úgy használhatjuk, mint a diólevél teát, de a kopácsnak intenzívebb a hatása. Íme néhány felhasználási mód:

●   izzadás-, bél- és gyomorhurut esetén,

●   a diókopács teának bélféregölő hatása is ismert,  

●   rendkívül hatékony száraz köhögés ellen,

●   bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére is használható,

●   általános erősítőszer,

●   gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit, gargarizálhatunk vele mandulagyulladás esetén,

●   összehúzó-, baktériumölő hatása miatt kitűnő szájvíz fogíny betegségekre és a rossz lehelet kezelésére,

●   javítja az étvágyat,

●   ülőfürdőként húgyúti megbetegedésekre és női bajokra is használhatod,

●   a dió kopács külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyítására,

●   gyomor- és bélelnyálkásodásra,

●   higanymérgezésre,

●   túlzott lábizzadásra,

●   ekcémára,

●   ótvar ellen - diókopács főzetes hajmosás rendbe teszi a fejbőrt.

Diókopács főzet készítése

Három-négy evőkanálnyi szárított zöld dióburkot tegyünk fél liter forró vízbe és főzzük egy percig, majd hagyjuk állni két óráig. Lehűlés után szűrjük le és fogyasszuk, ha lehet ízesítés nélkül, de tehetünk bele mézet. Természetesen, ha külsőleg használjuk, akkor nem kell édesíteni.