Az Észak-Amerikából származó gledícsia közismert növény, a természet ajándéka. Mindenki ismeri hosszú, csavarodott, barna hüvelytermését, amely nyár végére megbarnulva, nagy számban lóg a fákon, és tél közepétől hullik le a földre. Közismertsége ellenére kevesen tudják róla, hogy termése ehető magokat tartalmaz.
Népi elnevezései: Gledícsia, Glédics, lepényfa, tövises lepényfa, krisztusfa, krisztustövis, koronaakác, koronafa. Gyerekkoromban szüleim csak ledicsének nevezték. Levele az akácra hasonlít, csak jóval apróbb levélkékből áll.
Sokan szentjánoskenyérnek hívják, holott az nálunk nem él meg, mert meleg igényét a mi éghajlatunk nem elégíti ki. Tévesen nevezik krisztustövisnek a töviskoronára emlékeztetve, de ez a faj a Szentföldön Krisztus korában nem élt, és most sem él, tehát nem lehetett a töviskorona alapanyaga.
Általában nagy, háromágú tövisei vannak. Nagyobb ültetvények létesítése esetén madárkárok ellen telepítik, mert a madarak időnként rászúródnak a tövisre. Levele az akácra hasonlít, csak jóval apróbb levélkékből áll.
A fa igen változatos a tövisesség mennyiségében, hüvelyeinek nagyságában, formájában, kocsonyaanyag tartalmában és a mag színében. Van olyan fa, amelyik alig tüskés, hüvelytermése igen hosszú, a benne lévő kocsonyás anyag tél végére teljesen kiszárad, így magja fejtés közben nem ragad bele, nem lesz ragadós és a mag színe lencséhez hasonló, sárgászöld.
A szennyezett városi levegőt jól tűri. Fényigényes és gyors növekedésű, azonban csak 8-10 éves korában kezd virágozni és teremni, és kb. 80 évet él meg.
A gledícsia gyógyhatása
A magot körülvevő kocsonyás, édes anyagot tüdőbaj esetén fogyaszthatjuk, de a gyermekek csemegeként is szopogathatják.
A szépen kifejlődött hüvelyben, amelyik már szépen dagadozik a magoktól, de még zöld, egészen finom, zsenge magjai vannak. Az ilyen ideje korán kinyert magok könnyen rághatóak nyersen is, édesek, zamatosak. Az íze hasonlít, a zsenge zöldborsóhoz, a tökmaghoz és a zöldbabhoz is.
A csörgősre száradt hüvelyekből kifejtett mag nagyon kemény, nyersen teljesen alkalmatlan a fogyasztásra.
Magját lencseszerűen lehet felhasználni. Főzzük 2-3 órán keresztül lassú tűzön és hagyjuk a vízben kihülni, a meleg vízben állva megpuhul. Daráljuk le és készítsünk belőle szendvicskrémet, vagy fasírtot. Mivel kellemes, gyenge íze van, ezért jól illenek hozzá az erősebb fűszerek, mint pl. a fokhagyma.
Ha hideg vízben áztatjuk a szárazbabhoz hasonlóan, még napok múlva sem történik semmi. Őrölve zöldséglevesbe szórják, és kávépótszerként is ismert, de mivel nem tartalmaz koffein ezért gyerekek is fogyaszthatják. Hazájában sör jellegű italt készítenek belőle.
A magban található mannogalaktán, enzimek, 3% zsíros olaj, zsírsavakkal (dihidroxisztearin, sativin, tetrahidroxistearinsav), 21% fehérje, 0,19% cukorszármazék (epikatechin-3-glucosid), phytosterin, ecetsav, tannin, flobafen és polifenol. (Hagers Handbuch) Az éretlen hüvely 30% cukrot tartalmaz. (Peter Betzell: Edible pods)
