Érdekes, ámde néha ijesztő, amikor apró gömbök, amőbák vagy kukacok úszkálnak a szemünk előtt. Íme, itt van e különös optikai illúzió magyarázata.
Szinte mindenki megtapasztalhatta már azt a furcsa jelenséget, amikor hirtelen átlátszó pálcika- vagy gömbszerű képletek úsznak be a látómezőbe. Ha azonban megpróbálunk rájuk fókuszálni, akkor eltűnnek, majd újra visszatérnek, ha máshová nézünk.
Ne ijedjen meg, ha apró „kukacokat” vagy pöttyöket lát úszkálni a látómezejében. Nem őrült meg, és nincsenek paraziták a szemgolyójában.
Szaknyelven muscae volitantesnek, azaz „repülő legyeknek” nevezik ezt a bosszantó optikai csalódást, amely nagyon különleges körülmények között jön létre a szemgolyón belül – írja az Origo.hu a Science Alert hírportálra hivatkozva.
Ezek az úszkáló képződmények apró tárgyak, amelyek bekerülnek a szemgolyóba és árnyékot vetnek a retinára, azaz a szem hátsó felét fedő fényérzékeny szövetrétegre.
Ezek valójában nem idegen anyagok, hanem a saját testünkből levált darabkák, például parányi szövetdarabok, vörösvérsejtek vagy fehérjeszemcsék, amelyek a gélszerű állagú üvegtestben végzik, azaz abban az anyagban, amely a szemlencse és a retina közötti teret kitölti.
Mivel lebegésüket a viszkózus folyadék mozgásai irányítják, arra mozdulnak, amerre a szemgolyó, sőt még az oldalaknak is „nekiütköznek”, ahogy ide-oda ugrál a látómezőnk, amikor megpróbáljuk befogni ezeket a képződményeket.
Ha jobban akarjuk látni ezeket az úszkáló dolgokat, próbáljunk egységes hátteret találni, amilyen a tiszta ég vagy az üres számítógép képernyője.
Valószínűleg ekkor sem sikerül mindig rájuk fókuszálni, de kicsit nagyobb esélyünk van a tanulmányozásukra.
Ha korábban még sosem látott valaki ilyen úszkáló képződményeket, de apró fényfelvillanásokat észlelt, amikor felnézett az égre, akkor hasonló – de bizonyos szempontból az úszkálós jelenséggel ellentétes – optikai csalódást tapasztalt meg, amelyet „kék mező entoptikus jelenség”-nek neveznek.
Ennek oka, hogy a retina ereiben úszkáló fehérvérsejtek „ablakokat” hoznak létre az érfalon, ahol jobban átjut a fény, és ez „fényfelvillanásokat” okoz. Mivel ez a jelenség a vérkeringéssel kapcsolatos, a felvillanások üteme megegyezik a szívritmuséval.
