A vérehulló fecskefű - ez a közvéleményt megosztó gyógy- és gyomnövény, - ha bárhol (szárát vagy levelét) megtörjük, sajátságos sárga nedvet bocsát ki: „vérzik".
A mákfélék családjának nemzetségébe tartozó növényfaj. Magyar népies nevei: vérehullató fecskefű, fecskefű, vereslőfű, vérrel harmatozó fű, aranyfű, arannyal versengő, cinadónia, cinandó, cinadógódric, kecsketej, gódavére, gódirc, kutyatej, mennyeiajándék, rántófű, vérrelharmatozó versellőfű, vérhullatófű. Évelő gyom, és egyben kiváló gyógynövény.
Elnevezése a görög chelidón = fecske szóból ered, mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak.
Előfordulása erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, és kerítések mentén, szemetes törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül előforduló közönséges gyom.
Vérehulló fecskefű történelem
Plinius megfigyelte, hogy a növény gyógyító hatását még az állatok is ismerik. A fecskék állítólag a fű kicsorduló tejnedvével gyógyították meg vak fiókáikat. Egy másik ókori tudós, a görög Dioscorides feljegyzései szerint a fecskék a fecskefű tejnedvéből táplálkoznak, és ez erősíti a látásukat. Már az ókorban fogfájás ellen rágcsálták gyökerét, de ajánlották fülzúgásra, a 19. században altesti és végbél-bajokra, szifiliszre, vagy látásjavításra a nedvéből tejjel vagy vízzel készült szemcseppet.
A fecskefű-lében található alkaloidok száma majdnem harminc, igaz, vannak köztük mérgezőek éppúgy, mint gyógyhatásúak.
A fecskefűnek görcsoldó, baktériumölő hatása van.
Külső alkalmazásra hatásos a friss nedvéből készült kenőcs, de a száraz levélpor használata is. Tejnedve ismerten hat szemölcsökre, ekcémára, tyúkszemre, a hatás a fehérjebontással párosuló sejtosztódás gátlás. Az állatkísérletek a növény gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatását is igazolták. A népi gyógyászat belsőleg alkalmazva használta még máj- és epebántalmakra (főleg sárgaságra, epegörcsre és epekőre), fájdalomcsillapító és felfúvódás elleni szerként is. A homeopátiás gyakorlatban a fecskefüvet szintén máj- és epebántalmak kezelésére alkalmazzák, de manapság korunk egyik népbetegségére, a refluxra is ajánlják frissen préselt levét.
Láss csodát: a tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a vérehulló fecskefű kelidonin alkaloidja, sőt az egész növény kivonata fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású a felső-emésztőtraktus görcseinél, mi több, képes gyógyítani az epekövet, stimulálja a gyengén működő epét! Manapság a hivatalos orvoslás a belőle kivont keleritrin sósavas sóját fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja.
Nem ért azonban még véget ennek az alábecsült növénynek az érdemlistája; ki kell emeljük, hogy gyökérkivonata például megakadályozza a szérum koleszterinszint emelkedését, vagy hogy nagy jövője van a neurológiai és viselkedési zavarok kezelésében, mivel a benne levő protopin „GABA-erg" anyag - ez pedig az idegrendszerünk fő ingerület átvivő anyaga!
Ásványi anyagokban és C-vitaminban rendkívül gazdag, vérképző és vértisztító tulajdonságokkal is rendelkezik, Maria Treben például csalánnal és bodzahajtással együtt leukémiára ajánlaná, bár maga is hozzáteszi, hogy ebből legalább 2 liter kellene naponta a siker érdekében.
Ezeken túl pedig se szeri, se száma a vérehulló fecskefű javasolt felhasználásainak. Maria Treben szerint a megmosott levelet szétmorzsolva kenjük szemzugunkba, úgy hogy közben a szem csukva legyen! A friss lé pedig állítólag a látóhártya leválása és bevérzése esetén is segít, de ugyanígy ajánlja szürkehályogra, gyengénlátásra vagy megerőltetett szemre.
Természetesen mindenki másképp reagál gyógyító szerekre, hatóanyagokra, így csak óvatosan kísérletezzünk a házipatika e tagjával. Vegyük figyelembe azt is, hogyha kis mértékben is, de a fecskefű mérgező, így ne vigyük túlzásba használatát!
Fontos még arra ügyeljünk, hogy a gyűjtés során (ami egyébként áprilistól októberig tart általában) ne keverjük össze más növénnyel. A vérehulló fecskefű ugyanis meglehetősen hasonló több más gyógynövényhez, többek között emlékeztet a fekete mustárra, a vadkáposztára, és kissé a közönséges orbáncfűre is.
Szárát megtörve azonban rögvest rájöhetünk, hogy fecskefűvel van-e dolgunk.
A vérehulló fecskefű gyógyászati felhasználása
● Szemölcsirtásra: törjünk le két-három szárat majd kenjük be az érintett bőrfelületet a kicsorduló nedvvel! Ismételjük naponta több alkalommal, legalább két hétig! A kúrát akkor is 2 hétig folytassuk, ha már az első napon elmúlt a szemölcs.
● Alkoholos kivonat máj- és epebetegségre: 50 g friss vagy szárított növényt öntsünk le 100 g koncentrált alkohollal, 8 napi állás után préseljük ki, szűrjük le, majd ezt egészítsük ki 100 g-ra. Naponta 2-4-szer 15-20 cseppet használjunk. Kis adaggal kezdjük!
● Tea máj-, epe-, vagy idegrendszeri bántalmakra: 1 kávéskanál növényt 1 csésze vízzel leforrázunk, 10 perc állás után fogyasztjuk napi 3 alkalommal (Ez napi maximum 2-5 g növényt jelent!)
Intelmek a vérehulló fecskefűvel kapcsolatban
Kismamák, magas vérnyomásban szenvedők és gyermekek gyógyításánál kerüljük alkalmazását, illetve kérjük ki orvos tanácsát! Ha azonban ezeket a tanácsokat betartjuk, nyugodtan használhatjuk és élvezhetjük jótékony hatásait.
