Azt senki sem vitathatja, hogy egy szerető, gondoskodó családban felnőni a legjobb, ahol a gyerek biztonságban, nyugalomban élhet és cseperedhet fel. A nagyszülők is legtöbb esetben hozzájárulnak a család kiegyensúlyozott hétköznapjaihoz, sőt egy tanulmány szerint azok a gyerekek, akik sok időt töltenek nagyszüleikkel, kevésbé lesznek stresszesek, nyugtalanok, idegesek.
2014-ben a Boston College kutatói egy tanulmányt tettek közzé a Gerontologist nevű szaklapban, ami a nagyszülők és a már felnőtt unokáik közötti kapcsolatot vizsgálta.
A tanulmányt természetesen egy kutatás is megelőzte, amelyben 374 nagyszülő és 356 felnőtt unoka vett részt. Az adatgyűjtés még 1984-ben kezdődött és 2004-ben ért véget. A 20 évnyi adatok kielemzése után a kutatók megállapították, hogy a nagyszülők és unokáik közötti erős kötelék mindkét fél esetében csökkentették a stresszes, depressziós tünetek mértékét.
A Boston College szociológus professzora, Sara M. Moorman szerint ez a kölcsönös adok-kapok viszonynak tudható be, hiszen a nagyszülők igyekeznek mindig az unokáik kedvében járni, amiért cserébe a fiataloktól törődést, gondoskodást, egy jó beszélgetést nyújtanak, így mindkét fél jól jár, közérzetük, biztonságérzetük javul, ami a fizikai egészségükre is pozitív hatással van, hiszen bizonyított, hogy úgy az idősek, mint a fiatalok jobb egészségügyi állapotnak örvendtek.
Egy másik kutatás, amelyet a Jeruzsálemben található Hebrew University of Jerusalem professzora, Shalhevet Attar-Schwartz vezetett, a szülők szerepét, viszonyát vizsgálta a nagyszülő-unoka kapcsolatában. A szakember azt a következtetést vonta le, hogy a szülők mindent meg kell tegyenek, hogy a gyerekeik és szüleik közötti jó kapcsolat megmaradjon, főleg azokban a helyzetekben, amikor valami változás áll be, például válás, újra házasodás, vagy váratlan haláleset következik be. Ilyenkor az unokák gyakran a nagyszüleikkel tudják megbeszélni, feldolgozni az eseményeket.
Végül következzen egy idézet New York egykori polgármesterétől, Rudy Giuliani-tól: “A gyerekeknek nagy szükségük van a nagyszüleik nyújtotta érzelmi gazdagságra, mert ők azok az emberek, aki feltétel nélkül szeretik őket, kedvesek velük, sokat lehet velük nevetni, szórakozni, úgy, hogy közben az életre is felkészítik a fiatalokat. A legfontosabbról majdnem megfeledkeztem: a legjobb a nagyszülőkben az, hogy mindig van süteményük odahaza.”
