Népmesénkből tudjuk, hogy a legkisebb királylány úgy szerette az apját, mint emberek a sót. Nem is lehet ennél szebben kifejezni, hogy a só az embernek létszükséglete.
Manapság sokat foglalkoznak azzal, hogy ebből mennyit vegyünk magunkhoz, s leginkább igyekeznek lebeszélni bennünket az ízlésünk szerinti használatáról. Nem volt ez mindig így. Amikor sóval tartósítottak, nem tartottak annak túlzott fogyasztásától. Ezt a nyelvünk is megőrizte, hiszen, ha már számunkra ehetetlen az étel, akkor azt mondjuk rá, hogy „elsóztuk”. Ha valamit elrontottunk, azt is „elsóztuk”. Ha tehát valamiben érezzük a sót és az az íz jólesik nekünk, akkor azt nyugodtan ehetjük, mert az nincs elrontva, nincs elsózva.
A mai sókról azt is tudnunk kell, hogy minél inkább finomított, annál több vegyszermaradék van benne, ami egyáltalán nem hiányzik a szervezetünknek. Azzal teszünk igazán jót, ha a sóbányákból származó, kezelésen át nem esett sót fogyasztjuk (mint volt ez évezredeken keresztül).
Ismeretes, hogy a marháknak és a juhoknak a teljes sóigényét azzal biztosítjuk, hogy nyalósót adunk nekik. Ebből annyit nyalnak, amennyi jólesik nekik, s bennünk föl sem merül, hogy esetleg besokallnak belőle. Az állatainkra ezt rábízhatjuk. A hagyományos sófogyasztási szokásainkat látszik igazolni az itt következő cikk:
„Nem kevesebb a szívbaj, ha visszafogjuk a sózást?
A sok sót fogyasztó embereknél sem nagyobb a valószínűsége a magas vérnyomásnak, s kisebb eséllyel haltak meg szívbetegségben, mint azok, akik kevesebb sót vettek magukhoz – állapították meg kutatók egy európai tanulmányban. Az eredmény nem támasztja alá a jelenlegi ajánlásokat, amelyek a sóbevitel csökkentését célozzák meg – ismerte el Jan Staessen, a belgiumi Leuveni Egyetem munkatársa. Hozzátette, hogy a mostani irányelvek rövid távú tanulmányokon alapszanak, melyekbe olyan önkénteseket vontak be, akik átmenetileg vállalták az alacsony vagy magas sótartalmú diétát.
A jelenlegi amerikai ajánlások szerint a napi sófogyasztást érdemes 2300 milligramm alatt tartani, sőt a magas vérnyomás által veszélyeztetett embereknek még ennél is kevesebbet, legfeljebb 1500 milligrammot javasolnak.
Az új felmérésben 3700 európai ember adatait értékelték. A résztvevők sófogyasztását vizeletminták elemzésével állapították meg. Ennek alapján három (alacsony, közepes és magas sófogyasztású) csoportba osztották őket. A végeredmény szerint – sófogyasztástól függetlenül – a résztvevők kétharmadának normális volt a vérnyomása, s egyiküknek sem volt szívbetegsége.”
Szondi Miklós
