Visszértágulat – bizonyos álláspont megmerevedése, rugalmasság és feszítőképesség csökkenése, egy adott állapot belső elutasítása.
A visszerek kialakulása görcsös belső magatartásra, egy adott álláspont megmerevedésére, valamint a rugalmasság és feszítőerő csökkenésére vezethető vissza. Hiányzik a belső nyugalom, mert az illető nem hajlandó vállalni az élet valamely feladatát, elutasít egy adott helyzetet, így a vénabillentyűk elernyedése, vénás pangás áll elő.
A visszérbetegre netán nyomasztólag hat egy kelletlenül végzett tevékenység, vagy csalódott az életben, ami belső megterheléshez, negatív érzelmekhez vezetett. A visszerek e torzult magatartást kívánják az illetőben tudatosítani.
Mit tehetünk?
Először is nem szabad továbbra is belsőleg elutasítani a szóban forgó szituációt, hanem el kell fogadni és körültekintően kell kezelni. Mindez azt is jelenti, hogy az ember vállalja önnön reakcióit, elengedi magát és nyugodtan keresi, valósítja meg a megoldást. Többnyire csupán a dolgokkal szembeni belső viszonyulásunkon kell változtatni, s máris minden másképp fest. Amennyiben az ember belsőleg megváltozik, testileg is újból alkalmazkodó képes lesz. A feszítőerő és rugalmasság növekedésével a visszerek fokozatosan eltűnnek.
