Placebohatásról akkor van szó, ha egy valójában hatóanyag nélküli szer valódi pozitív hatást vált ki a beteg állapotában. Létezik ennek ellentettje, a nocebo hatás is, amikor egy hatóanyag nélküli, tehát ártani nem képes szer mégis negatív hatást gyakorol a beteg állapotára.
A placebo-nocebo hatás nemcsak gyógyszer tartalmára vonatkozhat, hanem bármilyen körülményre, amely érdemi hatást képes kiváltani a beteg állapotában. A kutatások szerint ez lehet akár a gyógyszer színe, mérete vagy formája éppúgy, mint a kórházi környezet állapota vagy az orvos személyisége és hozzáállása. A placebohatás leginkább a fájdalomcsillapítás területén segíthet a tünetek enyhítésében.
Nem csak szólásmondás, amikor egy orvost azzal dicsérnek a betegei, hogy már a szavaival is gyógyít. Több kutatás is alátámasztotta, hogy az orvos kommunikációja befolyásolja a betegek hozzáállását saját betegségükhöz, sőt bizonyos esetekben még azt is, hogy fájdalmak esetén mennyi fájdalomcsillapítóra van szükség. Egy szakmailag nagyra értékelt, magabiztos, a páciensét partnernek tekintő és hitelesen biztató orvos megnyugvást és reményt képes adni a betegének. Ezáltal a beteg azt érezheti, hogy jó kezekben van, s biztos lehet benne, hogy ha a nehézségeket nem is tudja elkerülni, de mindent meg fognak tenni az érdekében. Ez is placebo hatás. Ennek az ellentettje is működik: ha a beteg úgy érzi, hogy az orvos bizonytalan, kapkod, frusztrált, nem törődik vele, akkor ez még a bizonyítottan hatásos fájdalomcsillapító szerek hatásosságát is csökkentheti. Ez a nocebo hatás.
A placebohatásban tehát egy szer, kezelés vagy körülmény egészségre gyakorolt pozitív hatása a páciens várakozásaiból ered. Sokszor tapasztalható, hogy már akkor kicsit jobban érezzük magunkat, ha bevettünk egy fájdalomcsillapító gyógyszert, holott az még biztosan nem tudott érdemben hatni. Sajnos ennek is működik az ellentettje is: ha valaki nagyon retteg egy adott mellékhatástól, akkor annak nagyobb a valószínűsége, hogy valóban be is következik. Ez a helyzet az úgynevezett „anticipátoros” hányás esetében például, amikor a betegnek már akkor kialakul a hányingere, amikor még be sem kötötték a kemoterápiás infúziót.
Több kutatásban azt találták: amikor két betegcsoport közül az egyik hatóanyagot kapott, a másik pedig hatóanyag nélküli placebót (és senki sem tudta, hogy ki kapta az igazi és ki az álgyógyszert), mindkét csoportban előfordultak a gyógyszer betegek által ismert mellékhatásai. Mivel a betegek egy része valójában semmit sem kapott, a jelenség bizonyítékul szolgált a nocebo hatás létezésére. Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy a gyógyszerek mellékhatásait részletesen tanulmányozó betegeknél gyakoribb az előfordulása az egyes mellékhatásoknak. Részben az állhat ennek hátterében, hogy jobban odafigyel a beteg az apró jelekre is, amelyeknek korábban nem tulajdonított jelentőséget, s ezáltal felnagyítódhatnak adott panaszok. Ebből természetesen nem az következik, hogy nem kell megismerni előre a mellékhatásokat! Sok esetben életmentő lehet, ha időben felismer a beteg vagy a családja egy kezdődő fertőzést, trombózist vagy más súlyos mellékhatást.
Termékbemutatókon is alapoznak a placebo hatásra, amikor az egészségvédőnek vagy gyógyhatásúnak mondott készítményeket a valós értékük többszöröséért adják el a résztvevőknek, a magas árral sugallva azt, hogy valamilyen exkluzív terméket árulnak. Ezáltal a vásárlóban megerősödik annak a tudata, hogy ami ilyen drága, az biztosan nagyon hatásos is, s ebben a hitben mond igent a – valójában félrevezetésen, pszichológiai trükkökön alapuló – üzletre.
