Van az a régi mondás, hogy "nem csak a kenyér tartja életben az embert". Hát, a szerelem, az ölelés és a szex sem ártanak – sőt! Mert bár a romantika nem árucikk a boltban, mégis alapvető szükségleteink közé tartozik. És most nem valami romantikus regény lapjairól idézgetek, hanem kőkemény tudományról beszélek: a szexuális élet hiánya bizony tetemes egészségügyi következményekkel járhat.
Nézzük csak, mi történik, ha hosszabb ideig parkolópályára kerül az emberi test egyik legtermészetesebb működése. Először is, a hormonrendszer úgy néz ki, mint egy unatkozó kutya a kanapén: nincs inger, nincs izgalom, nincs aktivitás. A szex során felszabaduló endorfinok, oxitocin és dopamin – ezek az igazi jófiúk – ilyenkor alig termelődnek. Márpedig ezek a vegyületek nemcsak boldoggá tesznek, hanem gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és stresszoldó hatásuk is van. Ha nincs szex, bizony sokkal nehezebben regenerálódik a test, a hangulat pedig olyan borongós lehet, mint egy novemberi eső.
A hosszú távú "szárazság" a szív- és érrendszerre is rányomhatja a bélyegét. Tudtad, hogy a rendszeres szex egyfajta természetes kardió edzés? Nem kell hozzá futócipő, nem kell bérlet az edzőterembe, mégis serkenti a vérkeringést, erősíti a szívet, csökkenti a magas vérnyomást. Hiányában viszont nőhet a szívbetegségek és a stroke kockázata – ráadásul pont úgy, hogy észre sem vesszük, míg egyszer csak bumm, ott a baj.
A másik, amit kevesen emlegetnek, pedig kéne: az immunrendszer is megsínyli a szexuális élet hiányát. Egy boldog ágytornász heti néhány aktussal bizonyítottan több ellenanyagot termel, mint az, aki hónapok óta csak a párnáját ölelgeti. Nem viccelek: szó szerint védettebbé válunk a betegségekkel szemben, ha van szeretet, intimitás és szexualitás az életünkben.
És ha már itt tartunk, hadd hozzam szóba a lelki oldalát is. Mert a test és a lélek, mint két régi barát, mindig együtt utaznak. A szex nem csak testi kielégülés – ez egy kommunikációs csatorna is, az egyik legősibb. Aki huzamosabb ideig nélkülözi ezt a kapcsolatot, hajlamosabb lehet a szorongásra, a depresszióra, önértékelési problémákra. Az ember nem azért vágyik érintésre és közelségre, mert gyenge, hanem mert emberi. Ezt nem szégyellni kell, hanem ápolni!
Természetesen nem mindenki ugyanazt az utat járja. Vannak élethelyzetek – gyász, betegség, stressz –, amikor természetes, hogy az intimitás háttérbe szorul. De ha ez az állapot hosszú távon fennmarad, és nem valami tudatos döntés eredménye (például a szerzetesi életmód választása), akkor érdemes elgondolkodni: mit tehetnénk magunkért, a testi-lelki jólétünkért?
Nehogy azt hidd, hogy a megoldás kizárólag a vad romantikában keresendő! A közelség, az érintés, az ölelés, a kézfogás, a hosszú, összebújós beszélgetések is máris rengeteget számítanak. Ezek mind ugyanazt a csodás hatást indítják be a testünkben, mint maga az aktus – csak más tempóban, más formában. A lényeg a kapcsolódás, az odaadás, a figyelem.
Régen az öregek azt mondták: "ahol szeretet van, ott élet van." Ezt ma is érdemes megszívlelni. A modern élet rohanása, a képernyők és a közösségi média világában hajlamosak vagyunk elfelejteni a legfontosabbat: hogy hús-vér emberek vagyunk, akiknek szükségük van a másik ölelésére, simogatására, jelenlétére. Nem csoda, hogy ha ez hiányzik, a test és a lélek is tiltakozni kezd – ki így, ki úgy, de biztosan.
Ha tehát azt tapasztalod, hogy egyre fáradékonyabb vagy, nehezebben regenerálódsz, kedvetlenebb vagy és a betegségek is könnyebben rád találnak, ne csak a vitaminok pótlásában gondolkodj! Lehet, hogy a gyógyszer épp ott van előtted: egy kedves szóban, egy ölelésben, egy újra felélesztett közelségben.
Mert van, amit nem lehet patikában megvenni – de annál jobban gyógyít.
