Az idő múlása olyan biztos, mint a vasárnapi húsleves: jön, melegít, táplál, majd elkerülhetetlenül elpárolog. Az öregedés ugyanígy velünk jár születésünk pillanatától, de ha azt hiszed, hogy a ráncok és a derékfájás ellen nincs semmi tennivaló, akkor jó hírem van: dehogynem! Bár az idő kerekét megállítani nem tudjuk, az, hogy hogyan érezzük magunkat közben, nagyrészt rajtunk múlik.
Régen az emberek elfogadták, hogy az évek múlásával bölcsesség jön a szarkalábakkal együtt. Ma viszont, a modern tudomány és az ősi praktikák találkozásával, már képesek vagyunk az öregedés tempóját szinte művészi szintre lassítani. De mielőtt valaki örökéletűségre vágyó alkimistának érezné magát, tegyük helyre: a cél nem a 200 éves életkor elérése, hanem az, hogy addig, ameddig itt vagyunk, életerővel, örömmel és méltósággal teljenek a napjaink.
A lassítás első titka nem más, mint a jó öreg életmód. Emlékszel, amikor a nagymama azt mondta: „Fiam, egyél rendesen, mozogj, ne idegeskedj!”? Ő már akkor tudta azt, amit ma kutatók százai bizonyítanak. Az egészséges táplálkozás – sok zöldség, gyümölcs, teljes értékű gabona, kevés cukor és feldolgozott étel – olyan, mint egy békés tárgyaló a sejtjeink és az idő között. A rendszeres mozgás pedig olajozza a testet-lelket, akár egy jól karbantartott hintaszék.
És igen, a stresszkezelés. Mert bizony nemcsak a hajszálainkat, hanem a sejtjeinket is őrületbe kergeti a túl sok idegeskedés. A régi korok emberei talán nem jártak jógára vagy meditációs tanfolyamra, de tudták, hogy egy csendes séta a természetben vagy egy jóízű beszélgetés a barátokkal csodákat művel. Ahogy mondani szokás: „Néha a legjobb, amit tehetsz, hogy leülsz egy fa alá, és nézed, ahogy a világ megy tovább nélküled.”
A másik fontos tényező az alvás. Nem véletlen, hogy a bölcs öregek sosem sajnálták az időt egy kiadós szunyókálásra. A regeneráció éjszaka történik, és ha ezt elhanyagoljuk, a testünk hamarabb elhasználódik, mint egy falusi búcsúban nyert plüssmackó.
Ne felejtsük el a lelki oldalát sem! A hálás, derűs hozzáállás, a célok, az örömforrások keresése mind olyan vitaminok a léleknek, amelyek hatékonyabban fiatalítanak, mint bármelyik ránctalanító krém. Az öregedés valójában nem más, mint tapasztalatok gyűjtése – mintha egy gyönyörű, lassan színeződő könyvet írnánk. Minél szebben írjuk, annál értékesebb lesz.
Persze lehet néha nosztalgiázni a fiatalság után, de ne feledd: minden ránc, minden fehér hajszál egy-egy történet, egy mosoly, egy nevetés, egy kihívás emléke. Az öregedést nem kell ellenségként kezelni, inkább úgy, mint egy tisztes vetélytársat, akivel ha okosan bánunk, hosszan élvezhetjük a játszmát.
Összefoglalva: az öregedést megállítani nem tudjuk – és őszintén szólva, nem is kell. De a mód, ahogyan megéljük, teljesen a mi kezünkben van. Egy kis tudatosság, egy csipetnyi humor, egy marék szeretet, és az élet öregedő fája nemcsak hosszabb, hanem sokkal gazdagabb árnyékot ad majd számunkra.
Úgyhogy elő a mosollyal, fel a fejet, és hadd lássa az idő, hogy velünk nem olyan könnyű elbánni!
