Van valami megmagyarázhatatlan béke abban, amikor egy szélfútta nyári réten megpillantjuk a cickafarkot. Finom, szinte csipkés virágernyői olyanok, mint az ősi idők apró csillagai, amelyek még mindig köztünk ragyognak, hogy emlékeztessenek minket arra, amit a nagyanyáink még tudtak: a természet a legnagyobb orvos.
A cickafark (Achillea millefolium) nem véletlenül kapta nevét egy hős után: a legenda szerint maga Akhilleusz is ezzel a növénnyel gyógyította a harctéren szerzett sebeket. És hát valljuk be, ha egy trójai hősnek jó volt, nekünk is megteszi, ha a mindennapok kisebb-nagyobb „csatáiból” kell felépülnünk!
Ez az alázatos, mégis királynői tartású növény szinte minden régi kertben és patakparton ott volt, akár egy régimódi házi patika díszes polcán. A cickafarkot úgy is emlegették, mint a „százlevelű füvet” — a levelei ugyanis olyan finoman szeldeltek, hogy első pillantásra úgy tűnhet, ezer apró szálacska rajzik rajtuk.
De mit tud valójában ez a bájos növény? A válasz: szinte mindent, amit egy hűséges háziorvostól elvárnánk, csak sokkal kedvesebb hangon. Sebgyógyító hatása közismert — nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is csodákra képes. Ha egy finom cickafarktea kortyolgatása mellett időzünk, az emésztésünk szinte új életre kel, mintha a bélrendszerünk is egy nagyot sóhajtana: „Végre egy kis törődés!”
A régi időkben, amikor még nem volt patikakártya, de volt fakanál, vászonzsák és szívbéli tudás, a cickafarkot szinte mindennap használták. Asszonyok fűzték koszorúba, hogy a házban megőrizzék a békét, és ha jött egy makacs nátha vagy egy rossz kedvű gyomor, bizony nem a reklámokban ígért pirulákért szaladtak, hanem a fészerbe akasztott szárított csokrokhoz nyúltak.
A cickafark főzetét szívesen alkalmazták női bajokra is — ó, azok a régi asszonyok tudtak valamit! Egy meleg cickafark-fürdő például csodás megkönnyebbülést hozhatott egy fárasztó nap végén, vagy ha a természet rendje kissé összekuszálódott odabent. Nem véletlen, hogy a cickafarkot gyakran nevezik a női test egyik legnagyobb barátjának.
És most kapaszkodj meg: a cickafark nemcsak belsőleg, de még az időjárást is „megérezte”! Régi megfigyelések szerint, ha este becsukódott a virágernyője, záporra lehetett számítani másnap. Érdemes lenne ma is egy-egy cickafarkbokor mellé járni, ha megbízhatóbb előrejelzést akarunk, mint a telefonunk képernyőjén ugráló felhők...
A cickafark illóolajokban gazdag, benne rejtőzik a kamazulén nevű vegyület is, amely gyulladáscsökkentő erejéről híres. Ez az anyag képes enyhíteni a bőr gyulladásait, csökkenteni a sebek fájdalmát, és olyan nyugtatóan hat a testre, mint egy öreg, bölcs nagymama szavai, amikor azt mondja: „Ne aggódj, minden rendben lesz!”
És még valami, amit érdemes megjegyezni: a cickafarkot mindig tisztelettel kell gyűjteni. A régi füvesasszonyok azt tartották, hogy csak akkor adja ki igazi erejét, ha szelíden, hálaadással szedjük le. Nem csoda, hiszen a cickafark maga is olyan, mint egy halk szavú gyógyító: nem harsány, nem hivalkodó, de aki odafigyel rá, az megtalálja benne a rég elfeledett erőt.
Úgyhogy, ha legközelebb egy fehér csillagokkal hintett mező mellett haladsz el, lassíts egy kicsit. Nézz le a lábad elé, ahol a cickafark szerényen, de kitartóan emeli virágait a nap felé, és jusson eszedbe: a természet mindig ott áll melletted, csak annyit kér cserébe, hogy figyelj rá, és ne feledd, honnan jöttünk.
