Van egy növény, amelyet már az ókori görögök is nagy becsben tartottak, a középkori szerzetesek pedig előszeretettel használták, ha az álmatlanság vagy a feszültség lecsendesítéséről volt szó. Ez a növény nem más, mint a Valeriana officinalis, vagyis a közönséges macskagyökér – aminek neve sejteti is: csendesít, gyógyít, ölel, mint egy doromboló cicus a kandalló mellett.
A valeriana gyökerét évszázadok óta alkalmazzák idegi eredetű panaszok enyhítésére. De hogyan lett ez a vadon termő, szerény külsejű növény a természet egyik legkedveltebb idegrendszeri tonikja? Nézzük csak meg együtt, jóféle teás bögrével a kézben.
Egy kis növénytörténelem
A „valeriana” név a latin valere szóból ered, ami annyit tesz: „egészségesnek lenni”. Ez önmagában is beszédes. Már Hippokratész is feljegyzéseket hagyott róla, Galénosz pedig álmatlanság ellen ajánlotta. A középkorban a gyökerét amulettként is viselték, úgy hitték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket, és elősegíti a jó álmokat.
Sőt, a legenda szerint a híres Hamelni patkányfogó is valerianával csalogatta elő a rágcsálókat a városból – ami jól jelzi, hogy ez a növény nem csak az emberekre hat… A macskák ugyanis különösen érzékenyek az illatára – számukra olyan a valeriana, mint nekünk egy jó vörösbor: azonnali lazítás.
Hogyan hat a valeriana?
A valeriana hatóanyagai elsősorban a gyökerében találhatók: valepotriátok, valeriánsav és illóolajok, melyek együtt segítenek az idegrendszer kiegyensúlyozásában. Nem úgy működik, mint egy kalapáccsal fejbe vágó altató – hanem inkább finoman simítja el az idegszálak ráncait, támogatva a test természetes pihenési ciklusát.
Kutatások szerint a valeriana:
- csökkenti az elalvási időt,
- javítja az alvás minőségét,
- oldja a belső feszültséget és a szorongást,
- enyhe izomlazító hatással is rendelkezik.
A különlegessége, hogy nem okoz reggeli „másnaposságot”, mint sok szintetikus altató – így a valerianával nyugodt éjszaka után frissen ébredhetünk, nem pedig ködös fejjel.
Mikor érdemes bevenni?
Valeriana teát vagy tinktúrát általában lefekvés előtt ajánlott fogyasztani, ha álmatlanság, szorongás, stressz vagy idegi feszültség kínoz. De jól használható vizsgadrukk, repülés előtti idegesség, vagy épp párkapcsolati konfliktusok után is, amikor az ember lelke egy békés „öblítésre” vágyik.
Fontos tudnivaló: a valeriana hatása nem mindig azonnali. Egyesek már az első alkalom után érzik a megkönnyebbülést, másoknál viszont 1–2 hét rendszeres használat után áll be a kívánt hatás.
Hogyan használjuk?
A leggyakoribb formái: szárított gyökér teának, alkoholos tinktúra, kapszula vagy akár illóolaj.
A gyökérből készült tea íze erős, kissé földes – nem egy ínyencség, de megéri.
Házi valeriana tea:
1 teáskanál szárított macskagyökeret leöntünk 2 dl forró vízzel, lefedve állni hagyjuk 10 percig, majd leszűrjük. Lefekvés előtt, langyosan fogyasszuk.
Akik érzékenyek az ízére, választhatják a tinktúrát, amit néhány cseppben lehet vízbe vagy gyógyteába keverni.
Van-e ellenjavallat?
Bár a valeriana természetes és jól tolerálható, nem ajánlott hosszú távon, hónapokon át szedni, valamint alkohollal vagy más nyugtató hatású szerekkel együtt sem javasolt. Terhesség, szoptatás alatt és gyermekeknek 12 év alatt csak orvosi egyeztetéssel.
Érdemes arra is figyelni, hogy van, akinél tompító hatása miatt nehezítheti a gépjárművezetést – legalábbis az első néhány használat során figyeljük meg, hogyan reagál rá a szervezetünk.
A természet halk szava
A valeriana nem harsány, nem gyors – de nem is ez a dolga. Ő nem az, aki ránk kiabál, hogy „aludj már el!”. Inkább ott ül mellettünk a gyertyafényben, megfogja a kezünket, és suttog: „Csendesedj el. Minden rendben lesz.” Ez a növény a modern világ zajában is megőrzi az ősi erőt: a természet bölcs nyugalmát.
Ha tehát úgy érzed, hogy a világ kicsit túlpörgött körülötted, próbálj meg visszanyúlni ahhoz, amit régen is használtak. A valeriana nem divat, nem trend – hanem időtálló emlékeztető arra, hogy a pihenés nem luxus, hanem jog. És ha jól választasz – akár egy gyökér is lehet a lelki egyensúlyod gyümölcsöző kiindulópontja.
