A nyár leghosszabb napja körüli időszak mindig különleges volt az emberiség számára – hiszen ez az év azon pontja, amikor a fény a legyőzhetetlennek tűnik, az éjszaka pedig mintha csak egy röpke álom lenne. Június 24-ét, Szent Iván napját, a magyar néphagyomány és az európai kultúra is kiemelt ünnepként tartja számon – régi időkben varázslatok, tüzek, virágok, szerelmi jóslatok és termékenységünnepek kötődtek hozzá.
De kik vagyunk mi, ha nem azok, akik emlékeznek arra, amit őseink már tudtak?
Miért épp június 24.?
Szent Iván napja eredetileg Keresztelő Szent János születésnapjához kötődik az egyházi naptárban, de valójában jóval régebbi gyökerekkel bír. Ez az időpont az év leghosszabb napjához, a nyári napfordulóhoz esik a legközelebb (június 21 körül), amelyet már az ősi pogány népek is ünnepeltek – ők ilyenkor a Nap diadalát, a termékenységet, a természet erejét és az emberi élet megújulását ünnepelték.
A keresztény és a pogány hagyományok szépen összesimultak – s így lett Szent Iván éjszakája a fény és tűz misztikus éjszakája.
A tűzugrás – a megtisztulás lángja
A leglátványosabb szokás kétségtelenül a Szent Iván-éji tűzgyújtás. Ezt a tüzet régen közösen rakták, falusi közösségekben vagy családilag. A lángot megszenteltnek tartották, és hittek benne, hogy:
- elűzi a gonosz szellemeket,
- megtisztítja a lelket és a testet,
- termékennyé teszi a földet és az asszonyokat,
- egészséget és szerelmet hoz annak, aki átugorja.
A tűz átugrása – főként fiatal párok által – szerelmi jóslás is volt: ha együtt ugrották át a lángot, és kéz a kézben értek földet, az a közös jövő biztos jele volt. Ha pedig elengedték egymás kezét… hát, azt nem kívánta senki.
Szent Iván virágai – a fűben rejlő varázslat
A néphit szerint ezen az éjszakán különleges erő költözik a növényekbe – főként a gyógynövényekbe és a virágokba. A legfontosabb ilyenkor gyűjtött növények:
- Orbáncfű – más néven „Szent Iván füve”, véd a gonosz ellen, lelket tisztít.
- Cickafark, zsálya, kamilla – gyógyító hatásuk ilyenkor legerősebb.
- Féregűző fű (üröm) – éjszakai démonok távoltartására füstölték.
- Mágikus páfrányvirág – amit állítólag csak ezen az éjszakán lehet látni, de aki megtalálja, megláthatja a kincseket, vagy akár az emberek gondolatait is… csak hát még senki sem hozta vissza.
A régi asszonyok ilyenkor gyűjtötték össze az évi gyógynövénykészletet, hiszen hittek abban, hogy a Szent Iván-éji fűben „tűz lakik” – s az a fű háromszor annyit gyógyít.
Szerelmi jóslások és virágvarázslatok
A hajadon lányok ilyenkor virágkoszorút fontak, és titokban a patakba engedték. A koszorú sodródásából megjósolták, mikor és honnan jön a kérő. Máskor almát vagy sót tettek a párnájuk alá, hogy álmukban meglássák jövendőbelijüket.
A legbátrabbak hajnalban, mezítláb mentek virágot szedni – egyedül, szó nélkül, az erdőbe vagy a rétre, mert úgy tartották: aki így szedi, annak megszólal a virág, és elárulja a titkát. Ma már inkább a csönd szólal meg, de néha az is elég.
A természet ünnepe – belül is, kívül is
Szent Iván éjszakája nemcsak a fényről, a virágokról és a tűzről szól. Ez az időszak belső fordulópont is. Az év fele eltelt – a nyár csúcsán járunk, de már a Nap is elindul lassan a „lejtőn” lefelé. Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra, és megkérdezni magunktól:
- Mi érett be eddig az évemben?
- Mi az, amit még ki kell virágoztatnom?
- Mit érdemes most „tűzbe dobnom”, hogy helyet adjak az újnak?
A tűz, a virág, a víz és a csönd mind segítenek választ adni – ha figyelünk.
Emlékezz és gyújts fényt – ne csak gyertyát, magadban is
Ma, amikor a fényeket gombnyomásra gyújtjuk, és a virágot boltban vesszük, különösen fontos, hogy időről időre visszatérjünk a gyökereinkhez. Szent Iván éjszakája nem kell, hogy nagy esemény legyen – elég egy kis mécses a kertben, néhány gyógynövény a kezedben, és egy őszinte kívánság a lelkedben.
Mert ahogy a régiek mondták:
„Aki ezen az éjszakán kér, annak a természet válaszol.”
