Az év legmisztikusabb, legvarázslatosabb éjszakáján, a valóságon túli világ kapui tárva-nyitva vannak, tündérek, koboldok, szellemek bóklásznak az emberek között, fények gyúlnak az éjszakában, és lángra lobbannak a szívek. Szent Ivánkor minden – és mindennek az ellenkezője is – megtörténhet! Ég a tűz, forró a hangulat, átsétálunk, vagy átugrunk a tűz felett. De vajon mi ennek a napnak a hagyománya?
A nyári és a téli napforduló az emberiség két olyan természeti ünnepe volt ősidőktől fogva, amelynek emlékeit napjainkig őrizzük. Ismerős számunkra Shakespeare varázslatos Szentivánéji Álmából, keresztény ünnepek szertartásaiból, de a kereszténységet megelőzően sokkal korábban is ünnepelték már az emberek közös játékokkal, tűzgyújtással, jövendőmondással.
A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása. A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra emelkedik az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ.
Szent Iván hava (Nyárelő, Napisten hava) Junónak, a Holdistennőnek a hónapja, aki a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva. Júniusban az éjszakai féltekén leghosszabbak a napok. Ezen a napon minden megtörténhet. Szent Iván éjszakája varázslatos éjszaka.
Az év leghosszabb napja, a föld bősége, szépsége, ereje teljében. Csúcspont. Ettől kezdve rövidülnek a napok, míg Yule napján újra meg nem fordul a Nap járása.
E nap alkonyán, akárcsak Samhainkor, megnyílnak a világok közti kapuk, és a tündérnép átjön a mi világunkba...
Június 24-e, a nyári napforduló ideje, Szent Iván éjszakája is
Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása. Tánccal, énekléssel, tűzön átugrással ünneplik a napfordulót. Az ősember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában. A kereszténység uralomra jutása után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan a háttérbe szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét.
Ez mindenekelőtt magának a tűznek volt köszönhető, amelyet a régi korok emberei gyakorlati haszna mellett a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintettek. Az egyházi naptár szerint Keresztelő Szent János születésnapja ez, ami sok pogány időből származó nyár eleji ünnepet egyesít.
Szent Iván éjjele, misztika, ezotéria, varázslat, nyári napforduló, leghosszabb nappal, legrövidebb éjszaka 
