Japánban nemcsak az idő múlik másképp – ott valahogy az élet is tovább tart. Okinawán, a „halhatatlanok szigetén”, különösen sok százéves él, méghozzá jókedvűen, mozgékonyan, és ami talán a legfontosabb: méltósággal. De mi a titkuk? Mit tudnak ők, amit mi talán elfelejtettünk a rohanásban és a chipses zacskók zizegésében?
Ikigai – az élet sója és értelme
A japán ember nem nyugdíjba vonul, hanem célokat talál. Az „ikigai” szó azt jelenti: az oka annak, hogy reggel felkelsz. Lehet az kertészkedés, az unokák, kalligráfia, vagy egy macska etetése – a lényeg, hogy örömöt adjon. És ez nem csak szép filozófia, hanem konkrétan biológiai csoda: az ikigai csökkenti a stresszhormonokat, javítja a szív működését és... igen, meghosszabbítja az életet.
A hara hachi bu elve – jóllakni, de nem teletömni
A japánok – különösen Okinawán – nem esznek degeszre. A „hara hachi bu” bölcsessége azt tanítja: akkor állj fel az asztaltól, mikor 80%-ban jóllaktál. Ez nem önsanyargatás, hanem tudatosság, ami segít elkerülni a túlevés okozta gyulladásokat és anyagcserezavarokat. Ráadásul, ha belegondolunk, a nagymamák is mindig mondták: "Ne tömd magad, fiam, a jóllakottság nem lakmározás!"
A természet ritmusában élni
A hosszú élet nem csak arról szól, mit eszünk, hanem arról is, hogyan élünk. A japán vidéki emberek napkeltekor kelnek, kertészkednek, mozognak, és figyelnek az évszakokra. A cseresznyevirágzás (szakura) például ünnep – mert minden múlandó, és épp ezért minden szép. Ez a szemlélet, amit úgy hívnak: „mono no aware”, megtanít méltányolni a pillanatot.
Hal, zöldség, alga, zöld tea – a japán konyha csodái
A japán étrend tele van omega-3 zsírsavakkal, antioxidánsokkal, fermentált ételekkel és kevés vörös hússal. Szinte gyógynövényként fogyasztják az algát, a miso levest, a tofu különféle formáit. A teák – különösen a matcha – szó szerint gyógyítanak, és nemcsak a testet, hanem a lelket is.
Közösség, tisztelet, összetartozás
Az idősek Japánban nem „terhet” jelentenek, hanem értéket. Családban élnek, tisztelettel övezve. A társas kapcsolatok erősek – legyen szó barátokról, szomszédokról vagy közös teázásokról. Ez a szociális háló védelmet nyújt a magány és a depresszió ellen, ami nálunk sok idős embert emészt fel csendben.
Mit tanulhatunk tőlük, mi, akik szeretjük a rántott húst és a meleg kályhát?
Nem kell mindent egy az egyben átvennünk – nem kell algát rántani vasárnap ebédre. De ha egy picit is megpróbálunk ikigai-szemlélettel élni, ha kicsit jobban megbecsüljük a testünket, és ha többet mosolygunk egymásra, már tettünk valamit a saját hosszú, méltó életünkért.
A japánok nem varázslók. Csak emlékeznek arra, amit mi néha elfelejtünk: hogy élni nem azt jelenti, hogy rohanunk – hanem hogy jelen vagyunk. Hogy van értelme, és hogy minden nap ajándék.
Legyen hát nekünk is saját ikigai-unk – legyen az akár egy gyógynövényes tea, egy mosoly a gyerekünk arcán, vagy a kert végében növő öreg körtefa árnyéka.
És ha már itt tartunk… tudtad, hogy egyes japánok rendszeresen isznak shisóból készült főzetet hosszú életük titkaként?
Shisofőzet – a japánok illatos titka hosszú élethez és jó emésztéshez
A shiso (Perilla frutescens), avagy perilla, a keleti világ egyik legkülönlegesebb növénye. Két fő változata létezik: a zöld ao shiso, amit gyakrabban használnak frissen, és a lila aka shiso, amit inkább savanyításhoz és főzetekhez alkalmaznak. Japánban gyakran nevezik „japán bazsalikomnak” – de ez csak a felszín, mert ami belül van, az gyógyító arany!
Mit tud a shiso, amit más nem?
Ez a növény illóolajokban, flavonoidokban, rosmarinsavban, és omega-3 zsírsavakban gazdag – olyan anyagokban, melyek gyulladáscsökkentők, allergiaellenesek, és serkentik az emésztést. A régi japán gyógyászatban a shisót megfázásra, gyomorbántalmakra, sőt – figyelem – rossz energiák elűzésére is használták. Igen, ott is hittek a test és lélek kapcsolatában!
Shisofőzet: ahogy a nagyik készítették
Ez a főzet nemcsak gyógyító, hanem kifejezetten szép látvány is – a lila levelekből készítve mélybíbor színű ital születik, ami szinte hívogat.
Hozzávalók
– egy jó marék lila shisolevél (friss vagy szárított)
– 1 liter víz
– 1–2 evőkanál méz vagy juharszirup (opcionális)
– pár csepp citromlé (a varázslatos színváltásért!)
Elkészítés
1. A leveleket forró vízbe tesszük, és kb. 10 percig főzzük lassú tűzön.
2. Leszűrjük – ekkor még mélybordó színe lesz.
3. Ha hozzáadunk pár csepp citromlevet, csodát látunk: a főzet rózsaszínre vált! Ez a shiso kis varázslata.
4. Ízesíthetjük enyhén mézzel, de cukor nélkül is kiváló. Hidegen és melegen is fogyasztható.
Ez a főzet nemcsak szép és különleges – hanem kíméletesen segíti az emésztést, nyugtatja a gyomrot, csökkenti a puffadást, és még enyhe fejfájás esetén is hatásos lehet. Japánban nyáron hűsítőként, télen pedig melegítő teaként fogyasztják.
Népi hit és használat
A régi időkben a japán falusi asszonyok azt tartották, hogy a shiso képes „megtisztítani a testet és az elmét”. Az ételmérgezés ellen is használták – nem véletlen, hogy a nyers halak mellé mindig kerül egy-egy shisolevél. És van olyan ház Japánban, ahol shisolevelet égetnek, mint nálunk a zsályát – hogy tisztítsa a teret és elűzze a balszerencsét.
Egy korty bölcsesség Japánból – nekünk is!
A shisofőzet egyszerre gyógynövényes tea, emésztéssegítő, antioxidáns-bomba és apró napi szertartás, ami emlékeztet arra, hogy a természet mindig kínál valamit, ha odafigyelünk rá.
Ha pedig éppen nem tudunk shisót beszerezni, akkor se csüggedjünk – a mi kertjeink is tele vannak csodákkal, csak más néven hívjuk őket. Például a fodormenta, a citromfű vagy a kakukkfű is ugyanúgy hordozza a föld gyógyító ölelését.
Japán gyógynövényes praktikák – amikor a gyógyítás a szél suttogásával kezdődik
A japán gyógyászat nem harsány. Nincsenek benne hatalmas reklámok, csak halk illatok, lassú teák és szelíd érintések. A régi korok gyógyítóinak tudása szájról szájra szállt, leggyakrabban a nagymamák kimonóujjából, egy bátorító szóval és egy gőzölgő főzettel kísérve. A gyógynövények nemcsak testi panaszokat orvosoltak, hanem a szív terheit is.
Shiso – az életöröm őrzője
Ahogy előzőleg írtam róla, a shiso nem csupán egy illatos levél: ez a gyulladáscsökkentő, antioxidánsban gazdag növény szinte minden japán háztartásban megtalálható. Friss leveleit ételekhez adják, szárított formában főzetet készítenek belőle. Megfázás, gyomorrontás, allergia esetén hívják segítségül – de leginkább akkor, amikor "valami nincs rendben, csak nem tudni, micsoda".
Yomogi – a japán üröm, női erő és tisztulás
A yomogi (Artemisia princeps) a japán nők ősi barátja. Teaként fogyasztva enyhíti a menstruációs görcsöket, segíti a vérkeringést és a méregtelenítést. De ami igazán különleges benne: moxa készül belőle. Ez egyfajta gyógynövényes hőkezelés, ahol a szárított yomogit kis gombócokba formálva meggyújtják, és közel tartják a test bizonyos pontjaihoz. A hatása mély – mintha a testet nemcsak kívül, hanem belül is felmelegítené. Olyan ez, mint a nagymamák sparheltjének sarka: mindig odavonz, mert melegít és megnyugtat.
Umeboshi – a savanyúság, ami gyógyít
A japán sós-savas szilva, az umeboshi, nem klasszikus gyógynövény, de annál hatásosabb praktika. Emésztési panaszok, másnaposság, fejfájás, gyomorsavtúltengés? Egy pici umeboshi elég. Japánban azt mondják: „egy szilva naponta – orvost nem látsz holnapra”.
Houttuynia cordata – a „doktor fű”
Furcsa neve van magyarul: kaméleonvirág. Japánul dokudami – a „méregűző növény”. Teaként készítik, főként méregtelenítő kúrák részeként. A népi gyógyászat szerint segíti a vese működését, csökkenti a gyulladást, sőt még bőrbajok – például ekcéma vagy pattanás – esetén is hatásos. Illata markáns, íze fanyar, de a test szinte fellélegzik tőle.
Matcha – a szent por
Nem is lehetne kihagyni a matchát, ezt az őrlemény formájú zöld teát, amely nemcsak energiát ad, hanem egyenesen szertartássá emeli a teázást. A matcha különlegessége, hogy az egész tealevelet fogyasztjuk el – minden tápanyagával, antioxidánsával együtt. Japán szerzetesek évszázadokon át használták meditációhoz, éberséghez és testi-lelki megtisztuláshoz.
Otthoni japán gyógynövényes praktikák – egyszerűen és természetesen
Gyomorpanasz esetén: egy csésze shisofőzet vagy umeboshi kis darabkája meleg vízben oldva.
Méregtelenítésre: dokudami tea heti 2-3 alkalommal, kúraszerűen.
Fájós derék, fázós láb: yomogi moxa (de egyszerűen készíthetünk lábfürdőt is szárított ürömből – japán stílusban).
Lelki kimerülésre: matcha, mély lélegzet és egy lassú tea-szertartás – igen, akár a konyhaasztalnál, csendben.
Ősi japán mondás tartja: „A természet lágy hangon tanít – de mindig igaza van.”
A japán gyógynövényes világ csendes, visszafogott, de bölcs. Nem siet, nem harsog, csak jelen van. Talán épp ez a legnagyobb titka: hogy megmutatja, a gyógyulás nem mindig a pirulákban van, hanem abban, hogy visszatalálunk az egyensúlyhoz – belül, kívül, és minden korty teában.
