A régi világ orvosai sokáig csak találgatták, miért fordul elő, hogy egy gyermek csontjai úgy hajlanak, mint a friss vessző, és miért késnek a fogak, miért marad puha a koponya, vagy miért lesz a lábszár „O” vagy „X” formájú. A népnyelv csak angolkórnak keresztelte el, talán azért, mert a 19. századi Angliában különösen gyakori volt. Ma már tudjuk, hogy ez a betegség valójában a D-vitamin hiányának egyik legsúlyosabb következménye, és bár ritkábban találkozunk vele, még ma is előfordul – csendesen, alattomosan, ahogy a tápanyaghiányos betegségek szoktak.
Bevezetőképpen érdemes megállnunk egy pillanatra annál a szemléletnél, amelyet a régi öregek is vallottak: minden betegség valamilyen hiányra hívja fel a figyelmet. Az angolkór is pontosan ezt teszi – finoman, majd egyre hangosabban jelzi, hogy a szervezet valami nélkül maradt, amire nagy-nagy szüksége lenne.
Most pedig lássuk, hogyan is alakul ki ez az állapot, milyen jeleket mutat, és hogyan lehet megsegíteni a szervezetet, hogy újra visszanyerje a csontokhoz méltó szilárdságát.
Mi is valójában az angolkór?
Az angolkór – orvosi nyelven rachitis – a gyermekkor betegsége. Lényege, hogy a csontok nem mineralizálódnak megfelelően, mert a szervezet nem jut elég D-vitaminhoz, kalciumhoz vagy foszforhoz. A csontok építéséhez ezek a tápanyagok éppolyan fontosak, mint a jó tészta készítéséhez a liszt, a tojás és a víz – ha valamelyik hiányzik, a végeredmény bizony gyenge lesz.
A D-vitamin hiánya a leggyakoribb ok, hiszen ez felelős azért, hogy a bélből fel tudjon szívódni a kalcium, majd el is jusson a csontokhoz. Ha nincs elég belőle, hiába fogyaszt a gyerek jóféle tejterméket vagy zöldségeket, az ásványi anyagok nem tudnak beépülni.
Az angolkór ma elsősorban ott jelenik meg, ahol kevés a napfény, gyengébb a táplálkozás, vagy valamilyen felszívódási zavar áll fenn. Különösen veszélyeztetettek a koraszülöttek, a kizárólag anyatejjel táplált, D-vitamint nem kapó csecsemők, vagy azok a gyerekek, akik sok időt töltenek zárt térben.
A betegség tünetei – amikor a csontok mesélni kezdenek
Az angolkórnak több jellegzetes tünete van, és bár eleinte alig észrevehetők, idővel határozottabbá válnak.
A csecsemők gyakran nyűgösebbek, sokat izzadnak, éjszakánként felriadnak, a fejük hátsó részén a haj kikopik a sok forgolódástól. A koponya csontjai puhábbak lehetnek, és könnyebben benyomódnak – ezt a jelenséget a régi bábaasszonyok is jól ismerték.
Ahogy a gyermek nő, a kar- és lábcsontok görbülhetnek, hiszen a gyenge csontok nem bírják a testsúly terhelését. Előfordul, hogy a mellkas bordái gombaszerűen előreállnak, a csukló és boka pedig szélesebbnek tűnik. A fogzás is késhet, vagy a fogak gyengébb minőségűek lesznek.
A gyerek izmai is lazábbnak tűnhetnek, hiszen a D-vitamin nemcsak a csontokra, hanem az izomműködésre is hatással van. Ilyenkor az apróságok később kezdenek el mászni, járni, vagy bizonytalanabb a mozgásuk.
Mi vezet ide? – A háttér munkálatai
Az angolkór mögött szinte minden esetben a D-vitamin hiánya húzódik. A modern élet sokszor elzár bennünket a naptól: autó, iroda, lakás, iskola – és máris eltűnik az a természetes napfény, amely évszázadokig biztosította a szervezet számára ezt a létfontosságú vitamint.
A kisgyermekek esetében különösen fontos a megfelelő pótlás, hiszen növekedésük idején a csontok gyorsabb ütemben épülnek. Elég csak az első évek rohamtempójára gondolni: először csak fekszenek, aztán megfordulnak, másznak, járnak, futnak – és mindezt olyan iramban, hogy néha még mi, felnőttek is kifulladunk, ha a nyomukba akarunk érni.
Ha ilyenkor hiányzik valami, a szervezet nagyon hamar jelzi.
De előfordulhat felszívódási zavar, máj- vagy vesebetegség is, amelyek gátolják a D-vitamin átalakulását vagy hatását.
Természetes támogatás – a hagyományos megoldások ereje
Bár az angolkór kezelésének alapja az orvos által javasolt D-vitamin- és kalciumpótlás, a természet sok olyan eszközt ad a kezünkbe, amellyel kíméletesen támogathatjuk a szervezetet.
A napfény a legelső „orvosság”. Amikor a nap sugarai megérintik a bőrt, a szervezet maga kezdi el előállítani a D-vitamint. A régi falusi házakban ezt pontosan tudták: nyári napokon a gyerekeket kiültették a tornácra vagy a kert sarkába, hadd süsse őket a nap. Természetesen ma már tudjuk, hogy ésszel kell napozni, de a napi 10–20 perc kora délelőtti vagy késő délutáni napfény csodákat tesz.
A táplálkozás is fontos része a természetes támogatásnak. A tojás, a halak – főleg a szardínia és a lazac – valamint a máj kiváló D-vitamin-források. A kalciumot szezámmagból, mákból, tejtermékekből, zöld levelesekből lehet pótolni.
A gyógynövények közül a csalán különösen hasznos, mert gazdag ásványi anyagokban, így kalciumban és magnéziumban. A csontok és kötőszövetek erősítéséhez a zsurló is szelíd szövetséges lehet, hiszen kovasavat tartalmaz.
Ezek a növények persze nem váltják ki a hivatalos kezelést, de erősítik a szervezetet, és segítenek visszaadni azt a természetes egyensúlyt, amelyben a növekedés ismét a maga útján halad tovább.
Összegzés – amikor a múlt és a jelen egymásra talál
Az angolkór régen sokkal gyakoribb volt, de ma sem tűnt el teljesen. Valahol az életmódunk változása mögött rejtőzik: több idő zárt térben, kevesebb napsütés, gyors ételek, rohanó napok. De szerencsére a megoldás is kézenfekvő: visszatérni ahhoz, amit régen ösztönösen tudtak. A napfényhez, a jó levegőhöz, a tápanyagban gazdag ételekhez és a természet lágy öleléséhez.
