A bevezetőben hadd idézzem fel a régiek szemléletét, akik még ösztönösen tudták, hogy az ember jókedve és testi ereje ugyanazon gyökérből fakad. Nem kellett hozzá tudományos labor vagy mikroszkóp, érzéssel ráéreztek, melyik növény miben segít. A folsav – bármilyen modern kifejezésnek is hangzik – valójában e régi tudás folytatása: egy kis szelíd támogató, amely a vér, az idegrendszer és a hangulat között sző láthatatlan, de annál erősebb hidakat.
A folsav olyan kedves kis vitamin, hogy az ember szinte mosolyogni kezd már attól is, hogy kimondja a nevét. Ha pedig kicsit mélyebbre ásunk, hamar kiderül: nem véletlenül hívják sokan az öröm vitaminjának.
A folsav, vagyis a B9-vitamin az emberi szervezetben olyan szerepet vállal, ami nélkül szinte megborulnának a mindennapi folyamatok. Amikor a sejtek osztódnak, megújulnak, amikor a vér vörös sejtjei képződnek, amikor az idegrendszer a maga finom kis áramkörein továbbítja az üzeneteket, a folsav ott táncol a háttérben, és csendben gondoskodik mindarról, ami az életet szervezi. Ez a fajta háttérmunka talán nem látványos, de annál meghatározóbb, és nincs is annál szebb, mint amikor egy vitamin a maga csöndes alázatával teszi rendbe az emberi hangulatot is.
Nem véletlenül tartják a folsavat az öröm egyik kulcsmesterének. A hangulatot befolyásoló anyagok – mint például a szerotonin és a dopamin – előállításához nélkülözhetetlen a folsav jelenléte. Ha ebből kevés áll rendelkezésre, az ember könnyebben válik nyugtalanabbá, fáradtabbá, borúsabb tekintetűvé, mintha a világ nála egy árnyalattal szürkébb lenne. Amikor viszont elegendő folsav jut a szervezetbe, az agy vidámabban, élénkebben működik, és az a belső kis fény is erősebben pislákol.
A népi gyógyászat valahogy ösztönösen ráérzett erre. Régi falusi asszonyok gyakran ajánlották a „zöld levelet”, főleg tavasz elején, amikor a tél kissé elnyomta a kedélyállapotot. A friss spenót, csalán, sóska vagy tormalevél nem csupán étel volt, hanem hangulatjavító erőforrás is. Senki nem mondta rá, hogy B9-vitaminban gazdag, de érezték, hogy az ember jobb kedvre derül tőle. A hagyományok mögött sokszor olyan igazság rejtőzik, amelyet ma már tudományosan is visszaigazolunk: a folsavban gazdag növények valóban lendületet adnak az idegrendszernek.
A folsav különösen fontos a nők egészsége szempontjából is, hiszen a hormonális ciklusok, a várandósság, a gyermekvállalás mind-mind olyan időszakok, amikor a szervezet nagyobb mennyiséget igényel ebből a vitaminból. Régen ezt úgy mondták: „a várandós asszony ne feledje a zöldet”, és ebben több bölcsesség volt, mint hinnénk. A folsav támogatja a magzati fejlődést, különösen az idegrendszer kialakulásában vállal oroszlánrészt. Így a régi tanács nem csak népi bölcsesség, hanem ma már tudományos tény is.
Ha valaki szeretne otthoni praktikákkal erősíteni a folsav-szintjén, a konyha igazi gyógyszertárrá válhat. A friss, élénk leveles zöldségek, a babfélék, a cékla, a brokkoli és a citrusfélék mind-mind természetes öröm-erősítők. Egy jól elkészített spenótos főzelék vagy egy csalánból készített tavaszi „zöldlé” nem csupán étel, hanem egy kedvderítő kis rituálé is. Érdemes meleg szívvel elkészíteni, mert a tudatos jelenlét és a hagyományos konyha szeretete együtt olyan energiát ad, amelyre a modern ember gyakran vágyakozik.
A folsav hiánya persze meg is tudja mutatni magát. A fáradékonyság, a tompább gondolkodás, a borús hangulat mind-mind jelzések lehetnek, hogy ideje kicsit visszatérni a természethez, ahhoz, ahonnan a valódi erő fakad. A jó hír azonban az, hogy a természet bőkezű: a folsav bevitele könnyedén megoldható, és az ember viszonylag hamar érzi, hogy lelkileg is „felébred”.
Térjünk vissza ahhoz az ősi tudáshoz, ami körülölelte a régi gyógyítókat. Ők még tudták, hogy a test és a lélek nem külön, hanem együtt működik. A folsav – az öröm vitaminja – ezt az ősi bölcsességet erősíti meg újra és újra. Ha figyelünk rá, ha szeretettel fogyasztjuk a természet adományait, akkor az egészséges idegrendszer és a derűs lélek egyaránt elérhető közelségbe kerül.
