Gyógynövények
Mit szólnál egy porcsinpecsenyéhez? – A porcsin, amelyet régen csemegének tartottak
Ha megkérdeznénk száz embert, hogy mi a kövér porcsin ( Portulaca oleracea ), valószínűleg a legtöbben azt válaszolnák, hogy egy makacs gyomnövény. Pedig dédszüleink még egészen másként tekintettek rá. A porcsin nemcsak a veteményes gyakori lakója volt, hanem olyan ehető növény, amelyből saláta,…
Egészségtér szerkesztőség · · 3 perc olvasás

Ha megkérdeznénk száz embert, hogy mi a kövér porcsin (Portulaca oleracea), valószínűleg a legtöbben azt válaszolnák, hogy egy makacs gyomnövény. Pedig dédszüleink még egészen másként tekintettek rá. A porcsin nemcsak a veteményes gyakori lakója volt, hanem olyan ehető növény, amelyből saláta, főzelék, leves, sőt még „pecsenye” is készült.
A régi falusi kertekben nem siettek minden vadon növő növényt kigyomlálni. Előbb megnézték, mire használható. A porcsin pedig hamar bizonyította, hogy helye van a konyhában. Vastag, húsos levelei és zsenge hajtásai kellemesen savanykás, enyhén sós ízűek, ezért sok étel különleges alapanyagává váltak.
A népi mondás szerint:
„Amit más gyomnak lát, abból a természet gyakran vacsorát készít.”
Ez a porcsinra különösen igaz.
A kövér porcsin a világ egyik legrégebben fogyasztott zöldségnövénye. Már az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak is ismerték, és a Közel-Keleten ma is nagy becsben tartják. Magyarországon is sokáig része volt a paraszti étrendnek, majd lassan feledésbe merült.
A porcsin legnagyobb értéke, hogy rendkívül gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Tartalmaz C-vitamint, az A-vitamin előanyagát, E-vitamint, káliumot, magnéziumot és vasat. Emellett különlegessége, hogy a zöldségek között az egyik leggazdagabb természetes omega–3 zsírsavforrásnak számít. Ez ritka tulajdonság a szárazföldi növények között.
A népi gyógyászatban a porcsint hűsítő növénynek tartották. A nyári melegben gyakran fogyasztották frissen, mert úgy vélték, hogy felfrissíti a szervezetet. Egyes vidékeken enyhe emésztési panaszok esetén is szívesen került az asztalra.
A fiatal hajtásokat salátába keverték uborkával, paradicsommal és hagymával. Savanykás íze miatt ecetből is kevesebb kellett hozzá.
Levesekbe is került. A főzés végén adták hozzá, hogy húsos levelei megőrizzék kellemes állagukat.
Sokan nem tudják, hogy a porcsin kiváló főzeléknövény is. Elkészítése hasonló a spenóthoz vagy a sóskához, de íze sokkal lágyabb és üdébb.
Porcsinpecsenye – egy régi paraszti recept újragondolva
A „porcsinpecsenye” valójában nem húsétel volt. A régi falusi konyhában így nevezték azokat a serpenyőben pirított zöldséges fogásokat, amelyek laktatóak voltak, és kenyérrel önálló ételként is megállták a helyüket.
Hozzávalók:
- két nagy marék friss porcsin;
- egy közepes vöröshagyma;
- két gerezd fokhagyma;
- egy evőkanál zsír vagy hidegen sajtolt olaj;
- egy teáskanál fűszerpaprika;
- só;
- frissen őrölt fekete bors;
- egy csokor petrezselyemzöld.
Elkészítés:
A hagymát apróra vágjuk, majd zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk az aprított fokhagymát, majd lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a fűszerpaprikát.
Ezután hozzáadjuk az alaposan megmosott porcsint. Néhány perc alatt összeesik. Sóval, borssal ízesítjük, végül bőségesen megszórjuk friss petrezselyemmel.
Friss kovászos kenyérrel, tükörtojással vagy sült burgonyával kínálva kiváló nyári vacsora.
A porcsint savanyítani is lehet. Ecetes felöntőlében eltéve kellemes, ropogós savanyúság készül belőle, amely húsok mellé vagy salátákba is kiváló.
A kertben a porcsin rendkívül ellenálló növény. Jól viseli a szárazságot, gyorsan fejlődik, és egész nyáron szedhető. Ha néhány tövet meghagyunk, újra és újra friss hajtásokat hoz.
A természetközeli kertészek egyre inkább felismerik értékét. Már nem mindenütt gyomként tekintenek rá, hanem olyan ehető vadnövényként, amely kevés gondozással is bőséges termést ad.
A régi emberek jól ismerték azt az egyszerű igazságot, hogy a természet ritkán alkot fölöslegesen. Sok olyan növény, amelyet ma kapával irtunk ki a kertből, valaha fontos táplálék és gyógynövény volt.
A porcsin is ezt bizonyítja. Szerény külseje mögött értékes tápanyagok, kellemes íz és hosszú hagyomány rejtőzik. Érdemes újra felfedezni, megkóstolni, és visszaadni neki azt a megbecsülést, amelyet elődeink még természetesnek tartottak.
Talán egyszer nálunk is újra olyan ismert lesz, mint régen. Addig pedig, ha legközelebb megjelenik néhány tő a veteményesben, ne siessünk kihúzni. Lehet, hogy nem gyom nőtt a kertünkben, hanem egy különleges vacsora alapanyaga.
Az oldalon található információ kizárólag tájékoztatás céljára szolgál. Nem alkalmas diagnózis felállítására, és nem helyettesíti az orvosi kezelést. Egészségügyi problémával minden esetben forduljon szakemberhez.
Kapcsolódó cikkek

A dió segíti az agyműködést – Miért nevezik az agy egyik legjobb táplálékának?

A porcsin – A kert egyik legértékesebb ehető gyomnövénye

A nagymama kertjének elfeledett kincsei – növények, amelyek régen a mindennapok részei voltak

