A száraz és forró nyár vidékünk növényeinek nagytöbbségét megkínozta, de vannak olyan növények is, amelyek az ilyen nyarakon érzik jobban magukat.
Az aromás, illatos fűszernövények között számos olyan található, amely a csíkinál melegebb vidékről származik, őshonos termőhelyén pedig gyakori a száraz, meleg nyár. Néhányuk valahogy még túléli a hideg és hosszú teleinket a szabadban, de a róluk szüretelt levél, virág általában nem lesz annyira aromás, mint eredeti termőhelyükön. Ennek oka az, hogy a csapadékos, napsütésben szűkölködő nyarakon ezek a fűszernövények ugyan jól fejlődnek, nagy lombozatot, erőteljes hajtásokat növesztenek, de viszonylag kevés aromás anyag, illóolaj termelődik bennük.
Egy ilyen nyáron viszont, mint az idei, a mediterrán származású fűszernövények eredeti élőhelyükhöz nagyon hasonló klimatikus viszonynak vannak kitéve. A sok erős napsütés és száraz meleg hatására a növény már eleve kevesebb friss hajtást növel, és sokkal nagyobb mennyiségű aromás anyagot termel és halmoz fel a levelekben, szárakban, virágokban. Így aki már több éve termel fűszernövényeket, – akár dísznövényként, akár gyógyhatásuk miatt – azt tapasztalhatja, hogy ezek az előző évekhez viszonyítva sokkal erősebben illatoznak, egy napsütéses délutánon ontják magukból az illóolajakat, megfűszerezve a kiskert levegőjét vele. Elmondható ez a kerti zsályáról, levenduláról, izsópról, kakukkfűről, citromfűről, tárkonyról, ürömről, oreganoról, lakásban teleltetett, de nyáron a szabadban nevelt rozmaringról vagy babérról, de még az egyéves növényekről is, mint a csombor, bazsalikom, koriander, kapor, petrezselyem vagy édeskömény.
Érdemes tehát az idén nagyobb adag fűszernövényt eltenni a későbbiekre, illatukat még következő szezonig is jól meg fogják tartani.
A fűszer szüretelésének időpontját annak függvényében kell eldönteni, hogy a növénynek melyik részét használjuk fel. Ez lehet a levél (tárkony, petrezselyem, bazsalikom), virág és virágos hajtás (csombor, levendula, kamilla), mag (kapor, édeskömény, koriander), vagy gyökér (torma, lestyán, fokhagyma). Nyilvánvalóan ezeket a növényi részeket akkor célszerű leszüretelni, amikor a legnagyobb az aromás anyag tartalmuk.
A leveleket és hajtásokat érdemes még a növények virágzása előtt szedni, napsütéses, száraz napokat követően, a délelőtti órákban. Bizonyos növényeknél, mint például a tárkony vagy citromfű, egy évben kétszer is szüretelhetünk, kora nyáron, majd pedig kora ősszel, másoknál, mint például a rozmaring, babér vagy zsálya folyamatosan szedhetünk azonnali felhasználásra, és nyár végén szüretelhetünk szárítás céljából. A hajtásokat, leveleket ezután kedvünk szerint konzerválhatjuk, bevált szokás a tárkony lesózása és ecetezése, a petrezselyemzöld, a rozmaring szárítása.
Ha a virágos hajtásokat használjuk fel (csombor, kakukkfű, oregano, izsóp, levendula), akkor ezeket a virágzás csúcsidőszakában kell gyűjteni, szintén a délelőtt folyamán, és szellős, de napfénytől védett helyen szárítani. Ebben az esetben is fontos, hogy a szüretelést száraz, napsütéses időszak előzze meg.
A magok szüretelése szokott a legnehezebb lenni, nemcsak azért, mert időigényes munka, hanem azért is, mert a magok folyamatosan érnek, és ha éppen az érési időszakban nedves, esős idő van, akkor nehezen tudunk naponta száraz magot, vagy kimagzott virágszárat szedni. Magját szüreteljük a kapornak, koriandernek (bár mindkettőnek használható a levélzete is nyáron) és a köménynek is (amely inkább vadon gyűjtött fűszer még, de egyre többen termesztenek saját kiskertjükben is). A magokat vagy magos szárakat is szüretelés után árnyékos, szellős helyen kell tovább szárítani, majd papírtasakban tárolni.
A gyökér fűszereket csakis a növények leszáradása után érdemes gyűjteni, amikor a termelődött anyagok elraktározódnak a gyökérzetben vagy a föld alatti módosult szárban. Ez a fokhagymánál már nyár végén bekövetkezik, ha lestyán gyökeret akarunk szüretelni és eltenni, akkor érdemes megvárni az őszt.
Örömteli kertészkedést!
