A biokertészek tudják, hogy egy igazi kertben, akárcsak a természetben, megvan az ökológiai rend. Vagyis ahol van kártevő, ott mindig felbukkannak azok az élőlények is, amelyek megeszik ezeket. Így ha találunk pár levéltetűt vagy más bosszantó kártevőt, nem kell azonnal a vegyszeres flakonhoz nyúlni.
Csalánlé készítése
1 kg csalán (levél és szár együtt)
10 l víz
Egy nagyobb műanyag edénybe beletesszük a csalánt, ráöntjük a vizet, majd néhányszor átkeverve 1 napig áztatjuk. A víz lehet hideg is melyben áztatjuk a csalánt. A csalánról a levet leszűrjük, és ezt használjuk permetezésre.
A képen látható csalán az Apró csalán (Urtica urens) rokona a Nagy csalánnak (Urtica dioica). Ugyanazokat a hatóanyagokat tartalmazzák, mindkettő gyógynövény, és mindkettő alkalmas permetlé készítésére is.
A csalánlé bármilyen növényre alkalmazható. Jó lombtrágya, és erősíti a betegségekkel szembeni ellenállást is, és a levéltetűre is használható. Ha túl erős, akkor égethet.
Ahhoz hogy minél több hasznos rovart vonzzunk a kertünkbe, ültessünk minél több színes, illatos, virágzó dísznövényt, mert a hasznos rovarok többsége kedveli ezeket. Ültethetünk például napraforgót, amelynek hatalmas sárga virágát már messziről látják a rovarok, vagy illatos mézvirágot, sétányrózsát, esetleg violát.
Növényekkel a kártevők ellen
Ha kertünkben zöldségágyásokat szeretnénk kialakítani, akkor már a legelején érdemes a védekezésre is gondolni, mert ezeket előszeretettel támadják meg a kártevők. A zöldségágyások szélét érdemes egy sorban olyan növényekkel beültetni, amelyek elriasztják a betolakodókat. Ilyen például a metélőhagyma és fokhagyma, amelyek védősávként funkcionálnak, később pedig a konyhában is felhasználhatók lesznek majd. Jól jöhet a körömvirág, levendula és büdöske is, mert ezek a növények az illatukkal riasztják a kártevőket.
Nyáron sokszor okoz gondot a meztelen csiga, amely mindent megrág, ami az útjába kerül. Ellene a legjobb védekezés az, ha a növények köré paszternákot ültetünk, amelyet messzire elkerülnek.
A gyümölcsfákon nyáron rendszerint megjelennek a hangyák is, velük együtt pedig a levéltetű is. A hangyák maguk szaporítják a levéltetveket a fa tetején, mert kedvenc csemegéjük az ezek által termelt mézharmat. Ha szeretnénk megvédeni a gyümölcsfákat a hangyáktól, ültessünk köréjük csalánt vagy sarkantyúkát, de néhány tő fokhagyma is hatásos védelmet nyújt.
A dézsában nevelt mediterrán dísznövényeket is védhetjük: dugjunk le néhány fokhagymát, vagy vessünk metélőhagymát a leander és hibiszkusz tövéhez, így a levéltetvek és kártevők elkerülik majd ezeket.
Bio permetlé házilag
Végül készíthetünk bio permetezőszereket csalánból, körömvirágból, fokhagymából és más gyógynövényekből. Ehhez aprítsuk fel a növényeket, majd a darabokat áztassuk be 24 órára hideg esővízbe, és csak ezt követően kezdjük el a főzést, mégpedig zománcos edényben. A főzési idő körülbelül 20-30 perc. Kihűlés után szűrjük le az edény tartalmát, és ha szükséges, hígítsuk fel. A visszamaradt növényi anyag mehet a komposztba, a lével pedig öntözzük meg növényeinket.
A forrázatnál szintén be kell áztatni a növényeket 24 órára hideg vízbe, ám ezután nem főzzük, hanem csak leforrázzuk a darabokat, majd hagyjuk állni körülbelül 10 percig. Végül szűrve és lehűtve használjuk fel az elkészült permetezőszert.
Permetszer kijuttatása
A nyári időszak több aktuális kerti munkájában is segítségünkre vannak a különféle permetezők. A kórokozók, kártevők elleni védekezésben vegyszereket juttathatunk ki velük, lombtrágyázáskor pedig levélen felszívódó készítményeket porlaszthatunk a levelekre. Egy-egy forró napot követő estén, a hőmérséklet csökkenése után vízzel párásíthatjuk velük növényeink környezetét, de a poros levelek lemosásánál is nagy szolgálatot tesznek. Kis odafigyeléssel ezeknek a munkáknak a hatékonyságát javíthatjuk.
A permetlé elkészítése
Házikertekben leggyakrabban kisméretű kézi-, vagy háti permetezőket használunk. A por alakú növényvédő szerekből előbb készítsünk törzsoldatot. A szer tömegének 2-3 szorosát kitevő mennyiségű vízzel keverjük össze a port, amíg egy sűrű, de egyenletes pépet kapunk. Ezt hagyjuk duzzadni 15-20 percig, csak azt követően helyezzük a permetező szűrőjébe, és mossuk be vízzel a tartályba.
Többféle növényvédő szer, illetve növényvédő szer és lombtrágya együttes kijuttatása előtt végezzünk keverési próbát, nehogy olyan csapadékképződéssel, ülepedéssel járó kémiai reakciók induljanak be a komponensek között, amelyek dugulást okozhatnak a permetezőgépben. Permetlé készítéséhez legalkalmasabb a 15-20 német keménységi fokú víz. A keményebbet trisóval lehet lágyítani, de 8-10 N° alá ne csökkenjen az érték.
Lényeges kérdés a felhasznált vízmennyiség meghatározása. Praktikusan minél kevesebb vízbe keverve juttatjuk ki a szereket, annál gyorsabban végzünk – de ez nem mindig célravezető. A szerek hatása akkor lesz értékelhető, ha a hatóanyag megfelelő koncentrációban, és minél egyenletesebb eloszlásban kerül a levelekre. Koktél készítésekor (amikor több szert egy menetben permetezünk ki) nő az oldat koncentrációja, ami szélsőséges esetben a permetező fúvókájának az eldugulását eredményezheti. De nem ez az egyetlen hibalehetőség.
A felszívódó (szisztemikus) készítmények nem tudnak a növénybe bejutni, ha a cseppek idő előtt beszáradnak. E száradási folyamatot gyorsítja, ha túl tömény oldatot készítünk, de az is, ha a cseppeket túl apróra porlasztjuk. Az apróra porlasztott permetlé kis cseppjei ideálisak, mert egyenletesebben fedik a levelet, ám a kisebb cseppeknek nagyobb a fajlagos felülete, így könynyen párolognak még a növényre-jutásig is. Itt az optimális középutat kell megtalálnunk: minél egyenletesebb legyen a csepp-elrendeződés, de ne száradjon meg idő előtt a permet a növényen.
Az időjárás is hat az eredményre
Azt az alapszabályt, hogy szélben nem permetezünk, mindenki ismeri. Az apró permetlé cseppek ilyenkor könnyen elsodródnak, és nem, vagy csak csekély mértékben landolnak a célnövényeken. A vízszintes légmozgást könnyen érzékeljük, így el tudjuk dönteni, hogy nekilátunk-e a munkának, vagy sem.
Más a helyzet a függőleges (termikus) légmozgással, amit nem érzünk, csak következtethetünk rá. A Nap felmelegíti a talaj, a talaj pedig hőt ad át a fölötte elhelyezkedő levegőrétegnek. A meleg levegő felfelé száll, így napközben és este folyamatosan számíthatunk egy talajtól induló emelkedő légmozgásra – ami ellenünk dolgozik. A permetező szórófejét ilyenkor hiába állítjuk a legnagyobb porlasztású állásba, az apró cseppeket elsodorja még ez a kis légáramlat is. Ilyenkor nagyobb cseppátmérővel dolgozzunk.
Permetezésre – az előbb említett okokból – a hajnali órák a legalkalmasabbak, hiszen ekkorra a talaj hőmérséklete már közel azonos a levegőével. Kora reggel ezért választhatjuk a legapróbb cseppekre porlasztó, szinte ködszerű szórásképet, amelynek eloszlása a leveleken a legegyenletesebb. Ilyenkor a szisztemikus szereknél sem áll fenn annyira a veszély, hogy még a növénybe felszívódás előtt beszáradnak a cseppek, hiszen a levegő is párás.
A permetezést próbáljuk úgy időzíteni, hogy elkerüljük a csapadékot. Vannak ugyan tapadást elősegítő segédanyagok, a legbiztosabb mégis az, ha a permetezést követően 3 órán belül nincs csapadék. Ennyi idő elegendő a modern szisztemikus szerek felszívódásához. A kontakt, érintő szereket lemossa ugyan a víz, de a kijuttatást követően 3 óra alatt már hatást gyakoroltak a kórokozókra, kártevőkre.
Nagy Z. Róbert