Csernus Imre magyar pszichiáter Jugoszláviában született 1966. március 2-án. A Viasat 3 televíziós csatornán sugárzott Bevállalja? című műsorral lett az ország közismert „kiabálós” pszichiátere.
Hitvallása
„Egyszer megkérdezte egy főorvos tőlem:
– Imre, miért veszed fel az újabb és újabb narkóst? Átvágják a fejedet, mi értelme az egésznek? – Megálltam, épp egy kórrajz volt a kezemben. Valami ilyesmit válaszoltam:
– Nem hiszek abban, hogy ha egy ember belesétál egy gödörbe a saját lábán, hogy abból nem tudna kisétálni, szintén a saját lábán.
Ezért nem hiszek abban, hogy vannak reménytelen esetek. Nincsenek. Mindig van kiút.”
„Nem olyan rég megemlítettem valahol, hogy a legnehezebb a bennünk lakozó állatot legyőzni. Ez játszmák sorozatát, háborúkat, felülkerekedéseket eredményez. Ennek következtében az ember elveszíti emberi mivoltát, és önmagával, feleségével, párkapcsolatával, a gyermekeivel szemben egyre fokozódó erőszakot tesz. Ennek következtében kialakul az önvád, a lelkiismeret furdalás, majd a feszültség, depresszív hangulat, pánik rosszullét, önértékelési zavarok, részleges jövőkép. „Mit csinálok én azokkal, akiket legjobban szeretek, miért teszem én ezt?”
A kilátástalanság, amelyet valójában az ember önmagának okoz. Ezzel szembenézni nagyon nehéz és fájdalmas feladat.
Én valójában asszisztálok a különböző szempontok meglátását illetően. Dönteni mindig Ön fog, nem én. Ön fogja valójában megtanulni a mérlegelést, a másképp döntést és ezáltal felépíteni az önbizalmát, ami a mai világunkban elengedhetetlen a sikeres működéshez, mint ember, mint társ, mint szülő, mint gyerek, mint barát.
A felismeréssel nem szűnik meg a krízis, mivel nem elérni nehéz valamit, hanem megtartani, majd ezt napról-napra megtenni.
Teljesen mindegy, hogy az elégedetlenség, a feszültség kompenzálása alkohollal, gyógyszerrel, droggal, munkába való meneküléssel, játékkal, támaszkodással történik, valójában a realitástól való menekülésről szól a sztorija. Ön dönt, én asszisztálok.” Dr. Csernus Imre
Brutális idézetek dr. Csernus Imrétől
● Az emberek a gyengeségükkel takaróznak, közben pedig a gyávaságukról beszélnek.
● Ha nem akarsz a hibáidból tanulni, akkor az élet arra ítél téged, hogy az elkövetett hibát újra és újra átéld, mert el akartad felejteni azt, hogy emberből vagy.
● Ha olyan dolgokat teszel, amiket megbánsz, akkor az tuti, hogy el fog jönni az idő, amikor meg kell állni a menekülésben és fizetni kell. Nem lehet örökké kikerülni a felelősségre vonást.
● Az ember mindig óvatosabban, körültekintően bánik az írott szóval, ellentétben azokkal, amiket kimond!
ad]
● A legnagyobb önbizalmat úgy lehet elérni, hogy tudatosan ugrom bele olyan kihívásokba, amelyektől félek.
● Ha „nem tudom” választ adsz, valójában általában tudod a választ, csak nem mered kimondani. A kudarctól való félelem mögött ott lapul a gyávaság.
● Emberként boldogan, kiegyensúlyozottan, mosolyogva élni csak azok tudnak, akik elfogadják, hogy meg fognak halni.
● Az önirónia és az önismeret szavak közt van egy erős kapcsolat. A fejlődéshez, a belső erőforrásaink felfedezéséhez ugyanis az önirónia éppannyira elengedhetetlen, mint az önismeret.
● Van holtig tartó, boldog szerelem. De ez mindig csak egy napig tarthat. Azon belül. Itt és most.
● Érzelmileg felnőni azt jelenti, hogy felelősséget vállalok az adott helyzetben jelentkező pozitív és negatív érzéseimért egyaránt, és ezt a magam számára hangosan is ki merem mondani.
● A boldogságot csak következetesen lehet elérni, ha önmagamra fel tudok nézni, és a másik is felnéz rám.
● A mosoly, ha valaki egyedül van, a belső béke jelképe.
● Ha minden fájdalmasat és rosszat elkerülünk, akkor honnan fogjuk tudni, mitől jó a jó? Ha nincs viszonyítási alapunk? Legyenek a rosszak akár különböző traumák, akár fájdalmak, halálesetek utáni érzések: ezek valójában szükségesek.
● Elfelejtjük, hogy tanulni a negatív dolgokból lehet.
● Meghitt kapcsolat kialakítására csak két, önmagával békében élő ember lehet képes.
● Intimitásra csak az képes, aki önmagával is bensőséges kapcsolatban van.
● Ha megjátssza magát az ember, előbb-utóbb elbukik.
● A zárkózottak nem beszélnek… inkább cipelik.
● Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát. De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz.
● Az önismeret azt jelenti, hogy a világ összes emberi tulajdonsága ott van bennem, csak még esetleg nem kerültem olyan élethelyzetbe, hogy mindezt felismerjem.
● Aki az önmegvalósítása során a gyermekkori álmait veszíti el, az az önmagába vetett hitét veszti el.
● Sokan nem tudják azt, hogy mindenki csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést kap a másiktól, amennyit önmagának ad.
● Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor.
● A siker abból fakad, hogy kitűzünk egy célt, egy változást, amit el szeretnék érni. És amíg nem léptük át a célvonalat, addig nincs megállás.
● A felnőttséget én a felelősségvállaláshoz kötöm. Legyen szó akár az érzések kimondásáról és megéléséről, majd mindennek a gyakorlatba történő átültetésével. A felnőtt felelősséget vállal.
● A szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetőségeim vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság.
● Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.
● Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy csak annyi szeretetet és megbecsülést fognak kapni másoktól, amennyit maguknak adnak. Sokan azt hiszik, annyi tiszteletet kapnak majd a másiktól, amennyit neki adnak. Ez hazugság. Nem működik.
● A változtatás első három fázisa – a kimondás, az elfogadás és a befogadás – valójában az élet összes területére kisugárzik, mert a kihívásainkat csak így tudjuk jól megoldani. Lehet mindehhez ösztönösen is hozzáállni, de mindebből hiányozni fog a tudatosság.
● Tényleg úgy van, hogy ha az életedet önmagad miatt éled, akkor a sikerélmény akkor jön, amikor nem is várod.
