Napjainkban nem az a kérdés, hogy iszunk-e vizet vagy sem, hanem az: milyen vízzel pótoljuk szervezetünk folyadékvesztését. A figyelem egyre inkább a vegyi anyagoktól mentes, valóban tiszta vízre irányul. Sokan tiszta lelkiismerettel megnyitják a csapot és isznak a vegyileg átalakított vezetékes vízből.
Mi is a helyzet a víz tisztaságával és ártalmatlanságával? Mit kell tennünk, hogy csökkentsük esetleges egészségkárosító hatását? Összeállításunkban erre próbálunk válaszolni.
Válasszuk a minőséget!
Az üzletek telítettek palackozott vizekkel, mégis többségünk csapvizet iszik, egyszerűen azért, mert olcsóbb és kényelmesebb hozzájutni. Kérdés, hogy egészséges-e.
„A vizet először is fertőtlenítik, hogy hatástalanítsák a benne található mikrobiológiai és biológiai szennyeződéseket. Ám ez nem minden, ugyanis másodlagos vízmérgezés is kialakulhat, mégpedig szállítás közben. Ez a magyarázata annak, hogy miért fertőtlenítik még a vízvezeték-hálózatban is. Leggyakrabban klórgázt vagy klór-dioxidot használnak” - magyarázta dr. Jiří Patočka, a České Budějovice-i Dél-csehországi Egyetem toxikológiai professzora.
Klórt azért adnak a vízhez, hogy a csöveken áthaladva ne szaporodjanak el benne a veszélyes baktériumok. A huszadik század elején kezdték alkalmazni a klórt a tífuszjárvány miatt, de azt már nem vizsgálták, hogy nem árt-e az ember egészségének. „Nem ellenzem a klórt. Ez a védelem fontos része, de tudni kell, hogy a klór méreg. Vajon mekkora az „ártalmatlan” jódmennyiség?” - teszi fel a kérdést Tomáš Kašpar, akinek nemrég megjelent könyve, a Neponáhlajte sa do rakvy című, s amelyben egyebek mellett ezt a kérdést taglalja.
Hosszú az út
A vizet kb. 50 éve klórozzák, hogy megfékezzék a mikroorganizmusok veszélyes elszaporodását. Sajnos a klór használatának árnyoldalai is vannak. Önmagában a klór nem is olyan veszélyes, mint melléktermékei, amelyek a hozzáadott fertőtlenítő anyagokkal való vegyi reakció során keletkeznek. Főleg a trihalometánokról és a halogenoit savakról van szó, amelyeket a rákkal, a szaporodási és fejlődési rendellenességekkel hoztak összefüggésbe. Más elemekkel kombinálva a klór allergiás reakciókat válthat ki, kiütéseket, fejfájást, emésztési problémákat okozhat.
Hogyan korlátozzuk?
Bár az ivóvíz minőségét és a klórtartalmát rendszeresen ellenőrzik, mégis előfordulhat, hogy ideiglenesen megemelkedik a szintje, például a vízszolgáltatás szünetletelésekor vagy a vízvezeték javítása következtében. Az alábbiakban ismertetünk néhány trükköt, amivel minimalizálhatjuk a klór veszélyes hatását:
● a vízből elillan a klór, ha 15 percig forraljuk vagy legalább 8 óráig állni hagyjuk,
● ha a csapi víz elszíneződött vagy kellemetlen szagú, ne igyuk meg, értesítsük a vízszolgáltató társaságot,
● ha szűrőt használunk, gondoljunk arra, hogy a hasznos ásványi anyagoktól is megfosztjuk a vizet – ezeket pótolni kell.
Milyen vizet igyunk?
Több lehetőség is van arra, hogy helyesen, hosszú távon is károsodás nélkül ihassunk vizet.
A legfontosabb tudnivalók
● ha nem tudunk lemondani a csapvízről, hagyjuk állni. „Legjobb, ha 5-8 óráig áll és klór elillan belőle” - mondja Pavel Blažíček mérnök, a klinikai biokémia és a laboratóriumi medicina szakembere,
● ha szűrőberendezést használunk, rendszeresen cseréjük a szűrőt. „A szűrőkanna néhány káros anyagot valóban eltávolít a vízből, tiszta vizet ad, de ez nagymértékben a termék típusától függ. Bizonyos körülmények között a szűrőn gombák tapadhatnak meg, amelyek mérgező anyagokat bocsátanak a vízbe” - jegyzi meg Jiří Patočka. Ráadásul a szűrő nemcsak a káros anyagokat, hanem néhány létfontosságú ásványi anyagot is kiszűr. Ezeket ásványvíz-fogyasztással pótolni kellene” – tette hozzá,
● ha a palackozott víz mellett döntünk, ahol a minőség állandó, ügyeljünk arra, hogy olyat válasszunk, amelynek összetétele napi fogyasztásra alkalmas, amely nem terheli meg a szervezetet, hanem jótékonyan hat rá. Az ilyen vizet vegyileg nem tisztították. „Ébredés után egy pohár állott csapi vizet ajánlok, napközben pedig ásványvizet. Természetesen néha a szénsavas, néha a szénsavmenetes a megfelelő, okosan váltogassuk” – tette hozz Pavel Blažíček. Az ásványvíz pótolja ugyanis a legtermészetesebb módon a légfontosságú ásványi anyagokat.
Szódát vagy ásványvizet?
A szódavíz széndioxiddal dúsított ivóvíz. A svéd vegyész, Torber Bergman találta fel, amikor 1771-ben a vizet összekeverte széndioxid gázzal. A szódavíz összetétele is az adott régió ivóvizének és a vízvezetéknek az aktuális minőségétől függ. Ez azt jelenti, hogy a szódavíz összetétele és minősége nem mindig stabil.
Létfontosságú ásványi anyagok
Az ásványvíz az egészség szempontjából fontos ásványi és egyéb oldódó anyagokat, például sókat, tartalmaz. Természetes forrásból származik. Összetétele régióként változhat. A szervezet épp az ásványvízből tudja a legkönnyebben hasznosítani az ásványi sókat. A sejtek azonnal hasznosítják.
Íme egészségünk számára a három legfontosabb ásványi anyag
Magnézium: sok testfunkcióhoz elengedhetetlen, beleértve az idegingerületek átvitelét, a fog- és csontképződést, az izommunkát.
Kálium: számos biokémiai folyamathoz szükséges. Hiánya károsítja az idegrendszer és a szív működését. A mész és a foszfor után az emberi szervezet harmadik leggyakoribb ásványi anyaga. Nagyobb folyadékvesztéskor több káliumot kell fogyasztani.
Mész: a fogak és a csontok építőköve. A sejtek, az izmok működéséhez, az idegingerületek átviteléhez és a véralvadáshoz szükséges. A magnéziummal és a foszforral együtt a csontok és a fogak alapeleme. Csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, segíti a sebek gyógyulását, az izommunkát és a szívműködést, véd a szív- és érrendszeri betegségektől.
