A madárberkenye bogyóit a népi gyógyászatban enyhe vizelethajtó hatása miatt alkalmazták, de a húgyutak fertőzése esetén is ajánlott. A gyümölcse kezdetben sárga, majd hirtelen narancssárga, illetve korallpirossá válik.
Népies neve: madár- vagy veres berkenye, gálnafa.
A madárberkenyét egyes hiedelmek szerint természetfeletti erőkkel társították. A Brit-szigeteken úgy tartották, hogy a madárberkenye távol tartja a boszorkányokat, s megvéd az ártó szándékoktól. A madárberkenye a rózsafélék családjába tartozó kisebb termetű fa, mely Európa jelentős részén őshonos.
Hegyvidékek erdeiben (fenyvesek, bükkösök, tölgyesek) és házi díszkertekben is megtalálható, feltűnően szép piros termésű.
A növény érett termését használhatjuk gyógyászati célokra. A termést a fürtről leszedve, kiterítve meg kell szárítani. Termése nyár vége felé, szeptemberben gyűjthető.
A madárberkenye termése szorbitolt, paraszorbinsavat, cseranyagot, C-vitamint, pektint és karotinoidokat tartalmaz.
Friss gyümölcsét C-vitamin tartalma miatt vitaminpótlásra fogyasztjuk. Cukorpótlóként is alkalmazható. A bogyók kis mennyiségben enyhe hashajtó hatással rendelkeznek, nagyobb adagokban hasmenést okoznak. A termések hosszas főzését követően - például lekvár készítésekor - a hashajtó hatásért felelős vegyület elbomlik, és a cserzőanyagok hasmenést gátló hatása kerül előtérbe.
A virágjából készített tea fogyasztása enyhe vizelethajtó- és hashajtó hatású.
A termésből készítenek gyümölcslét, szörpöt és pálinkát is.
Intelmek a madárberkenye fogyasztásával kapcsolatban!
Magvai kis mennyiségben tartalmaznak hidrogén-cianidot, amely azonban a főzés során megsemmisül.
madárberkenye, vízhajtó, vizelethajtó, vesekőképződés, hashajtó, szorbit, paraszorbinsavat, cseranyagot, pektintartalma 
