Minden évben július elseje a fél ország számára munkaszüneti nap, ekkor van ugyanis a köztisztviselők napja és a Semmelweis-nap. Így ezen a napon nem lehet hivatali ügyeket intézni, és zárva tartanak a patikák, a szakrendelők és a háziorvosi rendelők többsége is.
„Ezen a napon meg kell állni egy kicsit és köszönteni azokat, akik a kiválók között is a legkiválóbbak.” (Zombor Gábor)
2011-től kezdődően a kormány július 1-jét az egészségügyi dolgozók és az egészségügyben dolgozók számára munkaszüneti nappá nyilvánította.
Minden évben július 1-jén ünnepeljük Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz gyógymódja feltalálójának születésnapját, ami egyben a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe.
Semmelweis Ignác 1844. május 21-én kapta meg orvos doktori diplomáját Bécsben, majd sebész- és szülész mesteri oklevelet szerzett 1846-ban. Ezután rögtön tanársegédi állást kapott Klein professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban.
1847 márciusában felismerte, hogy az a betegség, amely kórbonctan-tanárának halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos és hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után mentek át a szülészeti osztályra, az I. számú pavilonba, s ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyiszor fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló, II. számú pavilonban, mint az orvosokén.
A klórvizes kézmosást antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Fölfedezését még abban az évben közzétette.
Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápoló személyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, majd októberben kötelezővé teszi az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is.
Ezzel kezdődött szélmalom harca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (azt ő maga, soha a kezébe sem vette) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre.
1847-es itáliai (velencei) szakmai utazása után, fájdalommal értesült barátja-kollégája haláláról; Jacob Kolletschka is boncolást követő vérmérgezésben hunyt el.
1848 tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lesz a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, miközben folyamatosan gyakorolja hivatását.
Abban az évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lesz, mint a bábákén.
1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása lejár, 1850 októberében hazatért és 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szt. Rókus Kórház szülészeti osztályát.
1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává.
1857-ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt. Elköszönt a szülészeti osztály vezetésétől, ahol hat év alatt egy százalék alá (!) szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát.
Tanait csak jóval halála után ismerte el a nemzetközi tudós világ. Nevét ma egyetem, múzeum és emlékérem is őrzi. Életútját legbehatóbban az egykori szülőházából kialakított múzeum külső- és belső munkatársai tanulmányozták.
