Egy olyan dologgal fogunk most foglalkozni, ami engem hihetetlenül dühít, és egyszerűen nem értem, hogy lehet ezt az emberek elé tenni, étel néven ráadásul. Sokan meg sem kérdezik az étteremben, hogy milyen halat esznek, olvasd el cikkünket, és tudd meg, miért kellene érdeklődnöd neked is…
A legtöbb ember azt mondja, hogy a pangasius a tökéletes hal, nagyon finom a húsa, szinte szálkamentes, nincs meg az a kellemetlen halszaga, mint más halnak, ráadásul a pangasius tökéletes a gyerekek számára is. Hát, szerintem pedig egyáltalán nem. Nem hogy a gyerekemnek nem adnám oda, de magamnak sem, még a háziállataimnak sem.
Röviden a pangasiusról
Másik neve cápaharcsa. A félreértések elkerülése végett tudni kell, hogy nem a cápafélék, hanem a harcsafélék családjába tartozik, és Délkelet-Ázsiából származik. Teste sötét, szürkéskék, hasa pedig ezüstösebb. 2003-ban az amerikai haltenyésztők tiltakoztak ellene, ennek a következménye az lett, hogy tiltólistára került az Egyesült Államokban. Nem ért véget a történet, ugyanis más nevekkel kezdték el importálni a halat az Államokba. 2007-ben a Természetvédelmi Világalap (WWF) bojkott listájára is felkerült, mivel a tenyésztési módszerek környezetkárosodást idéztek elő, így a szennyezett környezetben élő egyedek húsa toxikus-, és mérges anyagokat tartalmaztak. A baj ott kezdődik ránk nézve, hogy hatalmas mennyiségben kerül be hazánkba is a vietnámi tógazdaságból származó hal, fagyasztott formában. Ráadásul közkedvelt az emberek körében, sokféle pangasiusrecept lát napvilágot folyamatosan.
Kereskedelmi nevei: orange ruffy, white ruffy, basa catfish, stripe catfish, Chine sole, Swai.
A legtöbb ember azt mondja, hogy a pangasius finom, nem büdös. Hát én pedig azt mondom, hogy aki ezt vallja, az még nem evett igazi, finom halat. Szerintem ugyanis a pangasius nem csak, hogy büdös, de egy gusztustalanul ragacsos, vizenyős valami. Erre a halra nem lehet azt mondani, hogy hal, sokkal inkább azt, hogy egy halipari termék, és még abból is a legrosszabb fajta.
Tudva azt, hogyan tenyésztik ezeket a halakat, elfog a gyűlölet az emberek iránt. Állati és emberi ürülékek között 70-90 darab cápaharcsa vergődik egy picike kis ketrecben, általában döghússal, vagy génmanipulált táppal, szeméttel etetik őket. Ha ez még nem elég, akkor hozzáteszem, hogy nem sok állat lenne képes túlélni ezt a szennyezett környezetet. A pangasius sem lenne képes természetes módon, éppen ezért antibiotikumokkal tömik őket folyamatosan.
Ez sem volt még elég?
Akkor mondok sokkal durvábbat, jön a halfeldolgozás. Hát ez sem túl szokványos. Mielőtt feldolgoznák ugyanis a halakat, elkezdik őket foszfáttal etetni. Hogy miért? Nagyon egyszerű. A foszfát ugyanis segít megkötni a vizet, így akár húszszázalékos súlynövekedés is elérhető fagyasztáskor. Most már kezdesz rájönni, hogy ez a hal nem csak büdös, nem csak gusztustalan, de még át is vernek vele?
Azért van még tovább is sajnos…
A pangasius tele van baktériumokkal és ásványi anyagokkal, na de nem azokkal, melyek egészségesek, a pangasiusban találhatunk arzént, nehézfémet, klórvegyületeket, és még más egyéb káros anyagot. Szóval, gyerekeknek sem ajánlom, de mint mondtam, senkinek sem! Ha még ez sem elég, és nekünk nem akarsz hinni, akkor ajánlom figyelmedbe a Kétes Áruk honlapját. Ott egész pontosan 165!!!! pangasiusra vonatkozó élelmiszer-riasztást találhatsz, ezek pedig laboratóriumi vizsgálatokkal vannak alátámasztva…
Egy szó, mint száz, felejtsd el egy életre a pangasiust!
