Dr. Lenkei Gábor beszél az indokolatlan gyógyszerhasználatról és a gyógyszerek mellékhatásairól.
„Amikor képes vagy arra, hogy segíts az embertársaidon, ez a képesség megszűnik pusztán képesség lenni, és felelősséggé válik.” (Adelle Davis)
A Vizi Terápia című műsorban Vizi István vendége dr. Lenkei Gábor
Dr. Lenkei Gábor kutató orvos, dolgozott nőgyógyászként, dolgozott belgyógyászként. Doktor úr könyve a Cenzúrázott egészség, ennek az alcíme „A betegség ipar futószalagján”.
Mit is értünk ez alatt, hogy működik ez?
A Cenzúrázott egészség című könyvem arról szól, hogy az egészség nem cél, nem cél, hogy az emberek egészségesek legyenek, ezért aztán maga az egészség cenzúra alatt van és ez az egész kiszolgál valamit. Én azt mondom, és ez tény, hogy van egy betegség ipar, ami egy nagyon jól jövedelmező üzlet és ennek a futószalagjára próbálnak ráültetni minket, és a többséget sikerül is.
Tehát akkor, ha jól értettük; tulajdonképpen egy futószalagon működik úgymond akár a gyógyszeripar. Könyvében ki van jelentve, hogy tulajdonképpen minden gyógyszernek van mellékhatása és mindezek mellett szerényen és nagyon finoman fogalmazva el vannak titkolva bizonyos dolgok, hogy miből is állna a mi egészségünk. Nagyon sok esetben tulajdonképpen semmi bajunk sincs, csak éppen hiányt szenvedünk valamiből. Legyen az víz, ásványi anyagok, vagy vitaminok és ezt mindenféle fajta fehér gyógyszerrel próbálják orvosolni.
Igen. A történet ott kezdődött, hogy – a vegyipar nagyurai – egy bő 100 évvel ez előtt , – akik egyben a gyógyszer, akkor még kezdetlegesebb gyógyszergyártás és gyógyszeriparnak nagyurai és tulajdonosai is voltak – lehet úgy fogalmazni, hogy egy puccsal, egy csendes és a nagyközönség számára nem látható puccsal átvették az irányítást az egészségügy felett konkrétan úgy, hogy nagymértékben átalakították az orvosképzésnek a szemléletmódját. A célját. Ez az Egyesült Államokból indult.
Annak idején valóban a szó szoros értelmében problémák voltak az orvosképzés színvonalával és ez a „lobbi” megszerezte azt a jogot, hogy egy elemzést készítsen, a helyzet jobbá tételére, megoldására, és készült egy jelentés – Flexner jelentés néven ismert – aminek hatására született egy döntés, hogy egy bizonyos szemlélet módot, egy bizonyos módszert követő orvosi iskolák kaphatnak csak a továbbiakban támogatást. Ezek a nagyurak egyébként alapítványokat is hoztak létre, amelyek támogatták, finanszírozták azokat az iskolákat, akik elfogadták ezt az új irányvonalat.
Az új irányvonal logikusan a gyógyszerközpontú szemlélet irányvonala volt. Ennek hatására az Egyesült Államokban másfél évtized alatt az orvosi iskolák száma a felére csökkent, 160-ból csak 80 maradt, azok akik elfogadták ezt az újfajta irányvonalat. Ennek hosszú-hosszú évtizedeken át alakult ki az igazi hatása.
Európában egyébként az Egészségügyi Világszervezet nyomására elsősorban a második világháború után került be ez a Flexner jelentésben megfogalmazott szemlélet, és ennek hatására mi orvosok egy szűkített képzést kaptunk. Egyre inkább szűkített képzést, amiből egyre jobban kimaradt az, hogy hogyan lehetne megőrizni az egészséget – végül mondhatnám azt, hogy teljesen kimaradt –, és hogyan lehetne az egészséget természetes módszerekkel helyreállítani.
Ennek egy fontos jele, még a múlt század derekán, tehát jóval több mint 50 évvel ez előtt megfogalmazta Szent-Györgyi Albert a Nobel-díjas tudósunk ezt a jelenséget. Úgy fogalmazott, hogy „A jelen kor orvostudománya torz.” Orvostanhallgatóként vég nélkül a betegségekről kellett tanulnom és egyetlen előadásra sem emlékszem, amely az egészségről, a valódi egészségről szólt volna. Tehát egy orvos elvégezheti úgy az egyetemet – amit én kitűnő diplomával végeztem –, hogy nem tanul az egészségről. Nincs is az orvosi egyetemeken egészség tantárgy, olyan tantárgy, hogy az egészség megóvása, az egészség helyreállítása.
Alapvetően betegségközpontú szemléletünk van és a betegségek megoldásának, a ma az egyetlen üdvözítő módjának a gyógyszeres vagy egyéb terápiákat, mint a sugárterápia vagy más kezelések is vannak, műtéti kezelések, de központilag, és legfontosabbként a gyógyszeres terápiákat tartjuk üdvözítő megoldásnak és egyetlen lehetséges megoldásnak.
Ha jól értettem, akkor ez tudatosan lett így az elmúlt száz év alatt felépítve, hogy bizonyos dolgokat kihagyunk – lásd egészség megőrzés –, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy mi nagyon sokan csak képzeljük magunkról, hogy betegek vagyunk, holott ahogy a könyvében is írja, hogy csak hiánybetegségek vannak és ebben nyílván szerepet játszottak multinacionális cégek. Pontosan azért, hogy a profitot termeljék, mert mint tudjuk azér a gyógyszeripar a második a fegyveripar után, ami a legjövedelmezőbb.
Így van. Igen. A második legnagyobb üzletnek tartják a fegyvergyártás után a gyógyszergyártást és forgalmazást, de talán jövedelmezőségét tekintve sokkal jobb, mint a fegyvergyártás …
…mert ez folyamatos?
…egyfelől. Egyfelől, mert vannak bizonyos kórképek, amik folyamatos gyógyszerelést igényelnek, pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, vagy sok ilyen van. Másfelől ez a folyamat elég messzire elment, és ma már megcélozzák a teljesen egészséges közönséget is, akinek nincs semmiféle panasza, problémája, jól érzi magát, s esetleg mérnek egy laboratóriumi értéket, ami alapján elkezdenek gyógyszert szedetni valakivel, hogy nehogy majd egyszer, ne adj Isten, nem tudom, a távoli jövőben …
Ha megnézik a televíziós reklámokat, akkor a nagypapa, aki elmereng a hintázó unoka mellett, és ő még hosszú évtizedekig szeretne együtt lenni a családjával, s ezért aztán Aspirin protectet kell szednie, hogy nehogy egyszer talán majd valami féle szív-, érrendszeri problémája legyen.
Ugyan ilyen játszma a koleszterin is. De van egy fontosabb dolog. A nagy biznisz. Én azt mondom – de vegyük úgy, hogy egy rosszat álmodtam és egy rossz álmomat mondtam el –, hogy nem azért van a gyógyszereken támogatás, mert drágák, hanem azért drágák a gyógyszerek, mert a gyógyszer maffia lobbi tevékenysége és a kormányok bevonása révén garantált támogatás van, tehát lehetnek drágák a gyógyszerek. Tehát fordítva van a dolog én azt gondolom.
Meglehet nézni nagyon egyszerűen, nem kell hozzá túl éles ész, csak jó megfigyelő képesség, ha megnézzük az államilag nem támogatott, recept nélkül kapható, olcsó gyógyszereket. Bekapcsolja valaki a televíziót és eltölt előtte egy órát, akkor látja, hogy az olcsó, néhány száz forintos gyógyszerek micsoda reklám hadjáratot képesek finanszírozni folyamatosan.
Akkor most nézzük meg a receptre kapható, és államilag támogatott gyógyszereket, amelyeknek az ára gyakran a recept nélkül kapható gyógyszereknek a tízszerese, húszszorosa. De ez a gyógyszer állami támogatás nélkül is rendkívül jövedelmező és hatalmas reklámkampányokat képes finanszírozni, ha van rajta még egy tíz-, húszszoros állami támogatás akkor az csillagászati extra profitot biztosít.
Hát így már kezdjük érteni. Ez valóban így van, hogy bizonyos gyógyszereket be lehet szerezni olcsón, és esetleg annak a mellékhatása … nem azért kínálják, hogy „pusztuljon a nép”? Esetleg olyan a mellékhatása, hogy miatta drágábbat is kell majd szednünk.
Én nem gondolok erre. Ha ezt a tényezőt kihagyjuk a képből, akkor is elég izgalmas ez a téma önmagában is, ugyanis a Flexner jelentést követő átalakulásnak vannak nagyon komoly, nagyon határozott következményei. Van egy fontos dolog, amit el kell mondanom a nézőknek. Nem vagyok gyógyszerellenes. Határozottan nem vagyok gyógyszerellenes, csak van két oldala a gyógyszerhasználatnak. Van egy józan, indokolt, szükséges. Úgy szoktam fogalmazni: hasznot hajtó gyógyszerhasználat. És van indokolatlan, túlzó, szükségtelen, kárt okozó gyógyszerhasználat.
Igen, azt hiszem, hogy ezt érdemes megjegyeznünk.
És amivel én felvettem a harcot az az indokolatlan, túlzó, felesleges, kárt okozó gyógyszerhasználat.
Mondok egy példát. Amikor én még orvostanhallgató voltam – ez már úgy jó bő negyed századdal ez előtt volt – akkor még az az elv dominált, hogy ésszel gyógyíts, ne orvossággal és egy beteg embernek egy okos belgyógyász nem ír fel kettő, három esetleg négynél többféle gyógyszert, mert számolnia kell a gyógyszerek nem kívánatos hatásaival is, nehogy több kárt okozzon, mint amennyi hasznot hajt.
Ma az Egészségügyi Minisztérium hivatalos jelentése szerint – volt a kettő, három, maximum négy féle gyógyszer – csak Magyarországon, ebben a csepp kis országban több mint 1.200.000 ember szed egyidejűleg, párhuzamosan több mint 10 féle gyógyszert. Az 11-nél kezdődik, ha több mint 10. 11, 12, 13 féle gyógyszert. A túlzó, indokolatlan, kártokozó gyógyszerhasználat következtében a gyógyszerek nem kívánatos hatásai – szándékosan nem mondom, hogy mellékhatás, mert ez nem mellékes hatás, ugye az azt sugallja, hogy mellékhatás. Nem az! Az főhatás, csak az nem kívánatos. Az a hosszú lista, az nem mellékhatás, az főhatás. Van egy vérnyomás csökkentőnek egy kívánatos főhatása, hogy lentebb viszi a vérnyomást, és a listákban meg lehet nézni, van 10, 15, 20, 25 nem kívánatos főhatása. Tehát a nem kívánatos hatások miatt fellépő elhalálozás – mondjuk úgy, a hivatalos jelentésekben úgy szerepel, hogy a gyógyszer mellékhatása következtében történő elhalálozás – a vezető halálokok listáján a harmadik helyet foglalja el. Csak kettő betegség öl meg több embert, mint a túlzó, indokolatlan, kárt okozó gyógyszerhasználat.
Félelmetes dolgokat mond doktor úr.
Tények.
És ezek tények. Valóban tények, mert nekem az a véleményem, hogy egészen másként volt ez akár 25 évvel ezelőtt, és másként van napjainkban is. Mert egy kérdéssel ez előtt ugye említette, hogy különböző alapítványok is támogatják ezt és hirtelen a Rockefeller Alapítvány jutott az eszembe, és mivel most egy orvossal beszélgetünk, nem politizálunk, de azért szabadjon megjegyeznem, hogy néha-néha felröppennek a hírek, hogy nem kívánatos a 7 milliárd ember a földön, akkor feltételezem, hogy ebbe nagy valószínűséggel azér besegítenek a gyógyszeriparosok is, meg az egyebek.
Menjünk tovább doktor úr. A vitaminok milyen hatást gyakorolnak szervezetünkre? Mennyi sok jó tulajdonsága van a vitaminok szedésének? Ön szerint betegségnek tűnő állapotok szűnnek meg, ha normális az ellátásunk és elegendő ásványi anyagot fogyasztunk.
Az emberi szervezet normál működésének vannak alapvető feltételei. Mint ahogy egy autó üzemeltetésének is vannak alapvető feltételei; kell legyen benne üzemanyag, kell legyen fékolaj, hűtőfolyadék, kell legyen ablakmosó folyadék a tartályban, fel kell fújtatni a kerekeket megfelelő nyomásra és a többi. Vannak alapvető feltételek, ha ezeket a feltételek biztosítjuk, akkor az a jármű üzembiztosan működik, az örömünkre szolgál. Elvisz minket innen oda, anélkül, hogy gondunk, bajunk lenne vele.
Az emberi szervezet működésének is vannak alapvető feltételei, amit biztosítani kell.
Orvosilag nézve – csak úgy, mint egy autó is – ez egy bonyolult szerkezet. De valójában a működtetése egyszerű. Csak úgy, mint egy gépjármű működtetése is. Ahhoz, hogy egy gépjárművet helyesen üzemeltessünk, nem kell ismernünk minden apró mérnöki részletet, hogy az hogyan épül fel. Tudnunk kell, hogy mit kell biztosítanunk a számára.
Az emberi szervezetnek, ahhoz, hogy hibátlanul tudjon működni, három dologra van szüksége. Csak három dologra. Vízre, oxigénre és tápanyagokra. A tápanyagok egyike a vitaminok. Azért emeltem ki a vitaminok fontosságát, mert elemzésem szerint a modern kor embere alapvetően tápanyaghiányosan táplálkozik. Ebbe bele kell érteni azt, hogy még a magyar ember is, aki viszonylag sok húsfélét fogyaszt, fehérjeszegényen táplálkozik.
A modern kultúrában az emberek túlnyomó többsége zsírhiányosan táplálkozik, ami komoly fenyegetést jelent az egészségre. Az embereknek kb. 95 %-a folyadékhiányosan táplálkozik, tehát vízhiányos, aminek nagyon komoly tünetei vannak. Van ásványi anyag hiány, van vízhiány, stb., ezt össze lehet foglalni egy csokorba. Azt néztem, hogy az optimális mennyiség és a megkapott mennyiség között hol a legnagyobb a szakadék és azt találtam, hogy a vitaminok, ásványi anyagok esetében a legnagyobb a szakadék a szükséges és a megkapott között, ami komoly működési zavarokat okoz. Olyan tüneteket panaszokat hozhat létre, amelyek egy ezen a módon nem gondolkodó orvost betegségekre emlékeztetnek, és mivel nem gondol arra, hogy az üzemzavar, lehet az alapvető működési feltételek hiányának következménye, ezért az orvos automatikusan betegségként próbálja beazonosítani és gyógyszerrel próbálja kezelni. Mondok egy példát. Valakinek fájhat a feje pusztán attól, hogy vízhiánya van. Zengenek a televízióban a fejfájást csillapító reklámok. Vízhiánya, sóhiánya van valakinek, fájhat a feje. Elkísérheti évtizedeken át, migrénes fejfájása is lehet.
Azt gondolom, hogy tisztességesek lehetnének a gyógyszerreklámok, ha azt mondanák, hogy „Önnek fáj a feje? Nézze meg, hogy van-e vízhiánya! Nézze meg, hogy van-e sóhiánya! Ha a természetes okokat kezelte és még mindig nem szűnik, akkor segít pl. az Advil ultra.” Ez egy tisztességes biznisz lenne, de „nem” tanítani, „nem” megmondani egy embernek, hogy annak „nem” csak gyógyszerrel kezelhető oka lehet az „nem” tisztességes.
A fejfájások nagy része megfelelő mennyiségű víz és konyhasó bevitelre elmúlik. Természetesen más okok is vannak, egy kicsit leegyszerűsítettem a képet.
Kicsit olyan a dolog, mintha egy sivatagban szomjazó és rengeteg tünettel, panasszal küzdő embernek víz helyett a panaszait orvosló gyógyszereket adnánk.
Igen, ez nagyon jó példa. Szóval ennyire egyszerűen működik? Mert ugye végig gondolva az előző perceket, valóban a televízióban nagyon sok a gyógyszer, a vegyipari reklám, tehát gondolok itt mosószerre, egyebekre is, tehát ebből csak azt akarom kihozni, hogy valószínű van rá pénz ezeket reklámoztatni, mert hát ugye nem olcsók egy országos hálózatú televízión a reklámköltségek.
Eszembe juttatta a vegyipari reklámokat. Én csak azon imádkozok, hogy ezek a csodaszerek, amelyek most már 24 órán át mindenhol megtapadnak, valójában el ne pusztítsák a baktériumok 99,9%-át, mert ott lesz vége a földi életnek.
Voltam mikrobiológus, pontosan tudom, csak ugye nem fogom tudni elmagyarázni az egészet. A földi élet a baktériumok jótékony hatásain alapszik.
A baktériumok növények. Először is nem gonosz, torz kis manók, akik táncolnak a wc-káva alatt, és mindenféle fondorlatos összeesküvést szőnek, hogy hogy betegítsék meg a gyanútlanul négykézláb mászó gyermeket.
Tehát ezek növények, de ha növény, akkor – józan ésszel – egy növény ott szaporodik, ahol van neki táptalaj, talaj. Amikor mikrobiológus voltam a különféle baktériumoknak, a növényeknek – ez fontos, hogy növény, mint a muskátli, csak pici – különféle táptalajokat kellett összeállítani, sokféle tápanyagot bele kellett adni, mert nem voltak egyébként képesek növekedni, szaporodni. Tehát a baktériumoknak az emberi szervezetben, ahhoz, hogy azok nem kívánatos módon, mondjuk betegséget okozó módon eltudjanak szaporodni, először meg kell teremteni a táptalaját. Ez csak egy növény.
Ha a muskátlit beleültetem egy üres cserépbe, és ott szabadon lógnak a gyökerei, nagyon gyorsan el fog pusztulni. Ha megfelelő földbe ültetem, akkor növekedni fog. A baktériumoknak táptalajt kell biztosítani ahhoz, hogy szaporodjanak, és megint azt lehetne tanítani az embereknek. Adott esetben, amikor valaki már egy komoly fertőzéssel küszködik, lázas, beteg, nagyon rossz állapotban van, akkor mentsvárként hasznos lehet az antibiotikus kezelés és életeket menthet, tehát ez jó és józan, de ha az embereket megtanítanánk arra, hogy hogyan ne készítsenek ők táptalajt a kórokozók számára. Az nem kórokozó, a baktérium elszaporodása, vagy a candida elszaporodása egy jel, azt jelzi, hogy egy optimális táptalajt biztosítottam számára, amiben jól tud szaporodni. Meg kellene szüntetni a táptalajt. Az lenne az egészségkultúra.
Egyik könyvében említette, hogy volt AIDS-es betege is, csak aztán későn kezdték el kezelni. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném kérdezni, hogy elképzelhető, hogy ezekre már van gyógyszer, csak egész egyszerűen eltitkolják, vagy akár rákos betegségekre is, és csak bizonyos, VIP körök juthatnak hozzá?
Van egy fontos dolog. Először is különbséget kell tenni két dolog között. Ha az egészség cél lenne, akkor lenne az egészséggel kapcsolatos képzés, ez logikus.
Annak idején, amikor cél volt, hogy mindenki beszéljen oroszul, akkor rengeteg orosz óránk volt, én még az egyetemen is évekig oroszul tanultam. Ha az lenne a cél, hogy legyen egészség, akkor lenne olyan tantárgy, hogy egészség, és legalább annyi egészség óránk lenne, mint ahány orosz óránk volt. Teljesen logikus. Ami fontos annak szentelünk figyelmet.
Amikor egy embernek panaszai, tünetei vannak, akkor két dolog között kell különbséget tenni. Legyen az természetgyógyász vagy orvos, vagy bárki, vagy maga az ember, aki szeretne javítani a saját állapotán. Vannak az egészséges működésnek alapvető feltételei.
Ha valakinek krónikusan, tartósan, hosszú időn át vízhiánya van, tehát minden nap egy literrel kevesebb vizet iszik, mint amennyire valójában szüksége lenne, akkor lehet magas vérnyomása. De ez nem magas vérnyomás betegség. Ez nem betegség, ez vízhiány. Ha nem biztosítjuk a szervezet számára az alapvető feltételeket a működéséhez, akkor elindulhat egy egészség romlás, és az egészség romlásnak lesznek tünetei, pl. magas vérnyomás, depresszió lehet vízhiánytól, zavart állapot. Valaki úgy viselkedhet, mintha elment volna az esze. Dekoncentráltság. Pl. egy gyerek reggel megiszik egy pohár kakaót, elmegy az iskolába, 10 órára olyan vízhiányos lesz, hogy nem tud figyelni az órán. Lehet azt mondani, hogy ennek a gyermeknek hiperaktivitás betegsége van. NEM! Nem ivott elegendő folyadékot ahhoz, hogy képes legyen odafigyelni a földrajz órán. Tehát ezek az egészségromlás tünetei. Vannak a valódi betegségeknek is tünetei, csak először, amikor látok tüneteket, panaszokat, először ki kellene derítenem, hogy amit látok az szimpla egészségromlás – ami természetes módszerekkel, vízzel, oxigénnel, tápanyagokkal orvosolható és nem igényel orvosi terápiát –, vagy pedig, amit látok az betegségtünet. Mondok egy konkrét példát. Volt egy hölgy, akit sclerosis multiplexesnek – ugye az egy nagyon súlyos idegrendszeri betegség, amit előbb utóbb tolókocsiban végzik és borzasztó körülmények között halnak meg – diagnosztizálták a hölgyet. Nem volt az! Neki szimpla egészségromlása volt, mert nem biztosította a szervezete számára a működéséhez szükséges alapvető feltételeket. Nem volt beteg. Ha lenne egy kultúránk, akkor különbséget tennénk. Nem teszünk különbséget. Ha valakinek panasza van – és a TV-reklámok is ezt sulykolják – akkor azonnal betegségben és azonnal gyógyszeres megoldásban gondolkodik. Beveszek egy fejfájás csillapítót.
Mi orvosok áldozatai vagyunk a Flexner jelentés által átalakított orvosképzési trendnek, mert ezt a borzasztó egyszerű dolgot, hogy alma vagy körte ezt nem tanítják meg egyetlen orvosnak sem. Ez a borzasztó egyszerű dolog hiányzik az orvosképzésből és ennek mindenki áldozata.
„A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek.” (Vass Albert)
A beszélgetést itt nézheted meg.
