A csontritkulás kialakulásában szerepet játszó tényezőket két nagy csoportra oszthatjuk. Egyfelől léteznek a befolyásolhatatlan faktorok: a genetika, az idősebb életkor, a női nem, valamint az europid emberfajta (nagyrassz).
Másfelől vannak befolyásolható tényezők, amelyek hatást gyakorolnak a csont egészséges fiatalkori és kora felnőttkori fejlődésére, illetve amelyek segítenek fenntartani a csontok anyagcseréjét a későbbi életszakaszokban is. Az általunk befolyásolható, legfontosabb tényezők közé tartozik a helyesen összeállított étrend (kalória és tápanyag szempontjából), a megfelelő mennyiségű kalcium- és D-vitamin-bevitel (egy életen át). A hangsúlyt a gyermekkorra, a terhesség és a szoptatás időszakára, az emberi élet aktív korszakára, valamint a változókor időszakára kell fektetni (tehát tulajdonképpen az egész életre szól).
Felettébb fontos a dohányzás mellőzése, a korlátozott kávé-, alkohol- és foszfátbevitel, legyen az akár üdítőital, akár étel alkotórésze.
Alcsoportok, befolyásoló tényezők
A csontritkulás orvosi szempontból lehet elsődleges (nőknél ez sokkal gyakoribb, és az ösztrogén védelmi funkciójának elvesztésével áll összefüggésben a menopauza időszakában, férfiaknál pedig az előrehaladott kor okozza a betegséget), illetve másodlagos (bizonyos betegségek vagy gyógyszerek hatására alakul ki).
A csontanyagcserét hátrányosan befolyásoló betegségek közé tartozik
● a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy túltengése,
● a krónikus máj- és vesebetegségek,
● egyes vérbetegségek,
● a reumás ízületi gyulladás,
● az idő előtti menopauza,
● az alacsony ösztrogénszinttel járó állapotok, mint pl. a magas prolaktinszinttel együtt jelentkező, rendszertelen menstruációs ciklus,
● a beteg mozgását korlátozó megbetegedések.
A csontritkulás szempontjából kockázatos gyógyszerek közé tartoznak elsősorban
● a kortikoidok (prednisolon, dexametazon),
● a véralvadás-csökkentő gyógyszerek (heparin, warfarin),
● az immunszuppresszív hatású orvosságok,
● a tiroxinnal (pajzsmirigy-hormon ) folytatott, hosszan tartó kezelés,
● valamint egyes fogamzásgátlók, amelyek az ösztrogénszint csökkenését idézik elő.
Az utóbbiak különösen akkor lehetnek ilyen hatással, ha a csontváz fejlődésének időszakában szedik őket.
Hogyan kezeljük a csontritkulást?
A hagyományos gyógymód alapja a kalciumadagolás: naponta 500-1000 mg (kalcium-karbonát vagy -citrát). A probléma az, hogy minél idősebb valaki, annál nehezebben szívódnak fel a szervezetében ezek az anyagok, és bevitelük olykor emésztőszervi panaszokhoz vezet.
A következő intézkedés a D-vitamin adagolása, napi 400-800 NE adagban. A változókoron átesett hölgyek esetében, akiknél a csontritkulást az ösztrogénszint csökkenése idézte elő, hormonpótló kezelést alkalmazhatnak, amely rendszerint hatékony, ám megvannak a maga hátrányai (elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedett kockázatáról van szó). A csontsűrűségre előnyösen hat a parathormon is (a mellékpajzsmirigy által termelt hormon), anabolikus adagolásban, valamint egyes stroncium sók és a növekedési hormon. Ezek az anyagok egyelőre vizsgálati szakaszban vannak, és csak kijelölt gyógyító intézményekben alkalmazhatják őket, ahol a csontritkulás súlyos és bonyolult eseteit kezelik.
Alternatív gyógymódok
Kíméletes alternatívát jelentenek és csökkentik a gyógyszerek olykor súlyos és nem kívánt hatásainak kockázatát az alternatív gyógymódok.
Bioinformáció: gyógynövény koncentrátumok alkalmazása, amelyek erősítik és regenerálják a vesét, illetve a veseműködés befolyása alatt álló egyéb szöveteket (csontok, fogak, haj).
Csak tiszta vizet szabad fogyasztani, semmiképpen sem szén-dioxiddal dúsított vagy más módon utókezelt italokat.
Hasznos lehet az akupunktúra, a mágnesterápia és a biorezonancia alkalmazása. Ezek a terápiák a szervezet "elhangolódott" működését hivatottak helyreállítani. Nagy előnyük, hogy mellékhatás mentesek.
Mivel tudjuk, hogy a bőrön keresztül az anyagok nem csupán kiválasztódnak, de remekül fel is szívódnak, érdemes ezt a jelenséget kihasználni, és különböző fürdők segítségével ásványi anyagokat juttatni a szervezetbe.
Mindemellett fontos szerepet játszik a rendszeres mozgás is, amely alapvető fontosságú a csontok mikroarchitektúráját illetően a csontritkulásra hajlamos területeken. Fontos továbbá a mozgásszervek megfelelő használata is, ennek segítségével ugyanis elkerülhetők a sérülések.
Végezetül elmondható, hogy a csontritkulás olyannyira gyakori és következményeit tekintve súlyos betegség, hogy a megelőző intézkedések alkalmazása egészen gyerekkortól kezdve az aggkorig mindenki számára csak kifizetődő lehet. A jutalom mindezért annak a reális esélye, hogy idős korban is aktív és kiváló minőségű életet élhetünk.
